Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-86
i$% "Â Nemzetgyűlés 86. ülése W23r\ ttíTbldalon, es ;-mondhatom, hogy mi is szivünk% DX>Î kívánjuk, hogy népünk idevonatkozó óhajtása megfelelő mértekben honor áltassák, ' | Ami előttem szólott t. képviselőtársamnak : azt az egyéni panaszát illeti, hogy a katonaság politikával ne foglalkozzék, mert ennek hátra- ; nyát már m aga, is érezte, azt gondolom, hogy az országos politika szempontjából-talán az a legkisebb sérelem, amely az én igen t képviselőtársamat érte. Ellenben mondhatom, hogy ehhez á követeléshez is teljes mértékben és minden -tekintetben csatlakozom. A katonaság ne politizáljon. A hazaszeretet nem politika: A "katonának csak a hazáját ^keíí" szeretnie és ha kell, önmagát érte fél is 'áldoznia- A katonának idebent a belrendet kell helyréállitaniá, a haza ellenségeit pedig kivül ;és- Belül, akkor, amikor felhívják, megfékeznie, fëkéntartania ; ellenben a katonának, politizálnia, i %'"i napi politikával foglalkoznia nem szabad. : Azért van Itt a kormányzat és á nemzetgyűlés, foglalkozzanak a politikával azok,, s a népakarat Batár"ózza el; Hogy a politika milyen irányban nyilatkozzék meg. A katonaság csak az erő'irataimat' képviseli, amely megadja a kormányzatinak, a végrehajtó hatalomnak a lehetőséget ^árfa,; mf£$ f *a mga akaratának, ha kell, fegyverrel is érvényt szerezzen. ..; J)e a íe^yyér,- a puska,, az nem okoskodik, az csak puktón lés- akinek kezében elpukkan, az felelősséggel tartozik azért, hogy saját akarataiból és fönelhatározásából sütötte- el a ; fegyvert. ^ Más n'ëïn lehet -a katonaság feladata, mint az, hogy feltétlenül- alárendelje magát a kormány'zatôàk, a végrehajtó hatalomnak, mert ő csak fa végrehajtó hatalom kényszerhatalmi közege. 1 Mi évtizedeken keresztül harcoltunk "ebben á Házban az önálló magyar nemzeti hadseregért" Évtizedekén-.-keresztül,' mert az volt a .gondolatunk,"'', felfogásunk, hogy á mi nemzeti Céljainkat másképen nem is tudjuk elérni, mint 'é$j "'bírálló, magyar nyelvű, magyar nemzeti izelfemtöl áthatott hadsereg által. (Igazi Ugy "vari ! jobbfeUl.) Hiszen nemcsak mi gondoltunk erre, hanem már a múlt századokban foglalkoztatta ez . a magyarság legtiszteletreméltóbb ••egyéniségéit. Laczkovich - János kapitány, a Grében-lrnszárok kapitánya, már az 17Q0-asévek végén kérvényt; intézett a maga és tiszttársai nevében 1 ' az "akkori országgyűléshez, hogy a íhagyar katonákat idegen területre át ne helyezzék és h'ogy a magyar hadsereg magyar részében csakis magyar tisztek alkalmaztassanak. Hogy ez milyen nagyfontosságú dolog, azt méltóztatnak látni, ha, figyelemmel "kisérték az Simult 'évtizedek történetét. Hiszen" másfél' évtizedet töltöttüriV el. ebben a képviselőházban azzal "a kérdéssel, hogy á közös hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereg csakugyan magyar'"' legyen, magyar szellem uralkodjék b|n?ie/s\ magtár nyelv elfoglalja e hadseregbén az őt-megillető helyet, mert hiszen magyar vi január hó 18-án, csütörtökön. az állam nyelve s a nemzetnek, mint ilyennek a nemzetet kitevő tulajdonságai között legfontosabb *maga a nemzeti nyelv s hogy a nemzetet csak azok védhetik meg, akik a védelmet nemzeti nyelven, nemzeti vezérlet mellett vállalják. Ez volt a felfogásunk. Ma, amikor már nincs közös hagseregünk, hanem lehet és van nemzeti hadseregünk, legforróbb óhajtásunk csak az, hogy az a nemzeti hadsereg legyen a nemzetnek büszkesége és reménye, (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) legyen mindenkinek megnyugvása idebenn az országban s legyen félelme ellenségeinknek odakint a külföldön. (Igaz! Ugy van ! Ménk helyeslés a jobbés ö baloldalon.) Épen ezért, t. Nemzetgyűlés, honorálom előttem felszólalt t. képviselőtársamnak idevonatkozó megjegyzését s a magam részéről is óhajtom, hogy a katonaság politikával ne foglalkozzék. T. képviselőtársam beszéde befejezésekor nagyon jól esett hallanom a nemzeti egységre történt allúzióját. Nemzeti egységre valóban szükségünk volna. Amikorra világháború után belekerültünk abba az ingoványba, amelyben még ma is tétovázva járunk, akkor bizon3 7 ös ; hogy tisztában lehetett ázzál mindenki, hogy minket ebből a zavarból, ebből a rengetegből, ennek a rengetegnek labirintusaiból mással- nem lehet kivezetni, csak azzal, ha .^a nemzet teljesen egyetért • és összetart.' • "• f ' Nem azokat a. dolgokat kellett volna tehát kiélezni, amelyek a nemzetnek tagjait felekezeti, faji, vallási'-'vagy társadalmi különbségek szerint •elválasztják, hanem ellenkezőleg, minden magyar erőt, akárhonnan jöjjön is az, fel kellett volii'a használni arra, hogy a mocsárba sülyedt nemzetet onnan kiemeljük, tagjait megmossuk, visszaállítsuk ismét arra a piedesztálra,, ahol évszázadokon keresztül az egész világ elismerésében és tiszteletében állott. Ehelyett, t. Nemzetgyűlés, azt kellett tapasztalnunk, hogy egy helytelen politikai irány kezébe kerültünk. Még ma is abban a rengetegben tévelygünk, amelybe belesodródtunk, a világháború, a forradalmak és az ellenforradalmak következtében. (Igaz ! Ugy van! jobbfelöl.) Belesodródtunk akaratunkon kivül. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) S ezért senkit felelőssé tenni nem lehet, mert ez világtörténelmi jelenség. A bolsevizmusért, a Károlyi-forradalomért ma már nem lehet felelősségre vonni senkit sem. Ezt igy hozták magukkal az események, ez a vesztett világháború következménye volt. (Zaj jobbfeUl.) Én nem voltam oktrobrista, de ezen a címen nem szívesen hallom, ha üldöznek valakit, mert, elvégre az is lehetett tiszteletreméltó felfogás, s "azonkívül' tényleg, ami történt, az eseményeknek szinte logikus következménye volt. Vesztett háború után, világkatasztrófa után a nemzetek többnyire elernyednek s érőt vész rajtuk a lázas betegség. Nem
