Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-86
A nemzetgyűlés 86. ülése 1923, i megi-Kiss Pál igen tisztelt képviselő urnák a zalaszentgróti választással kapcsolatban előterjesztett interpellációját tartalmazza. Végig olvastam nem kevés derültséggel azokat a fájdalmakat, amelyek ebben az interpellációban elmondattak s az egészre vagy a legtöbb részére nem is kivánok reflektálni, azonban két helyére mégis kénytelen vagyok helyreigazitáskép néhány megjegyzést tenni. (Halljuk! Hall juh!) Az egyik a következő (olvassa) : »Azt sem tehetjük sérelem tárgyává, hogy a választási eljárás során az egyes községekben az Ígéretek nagy tömegei hangzottak el. Koppánynak iskolát ígértek, Gogafának 200.000 koronát, Kehidának vasutat, Tekenyének 400.000 koronát, Zalagyömrőnek vásárt, stb. Szóval Ígéretekben ez a választási harc egyáltalában nem szűkölködött.« Ezzel szemben nekem kötelességem a valóságnak megfelelően megállapítani, hogy én soha, sem a mult, sem a jelenlegi választási harc alkalmával senkinek egyáltalában semmit nem ígértem, sem magánszemélynek, sem községnek, sera egyesületnek. (Zaj a haloldalon.) Ennek következtében, amennyiben a t. képviselő ur ezt reám vonatkoztatná, vagy tőlem eredettnek állítaná, a leghatározottabban tiltakozom ellene. Horváth Zoltán: Ezt nem mondta! Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Arról ismeretes vagyok, hogy csak nobilis fegyverekkel vagyok hajlandó küzdeni, (ügy van! a jobb- és a baloldalon.) A másik, amit t. képviselőtársam felolvasott valami zalai lapból, amelynek a címét azonban nem méltóztatott közölni, a következő (olvassa): »Méltóztassanak megengedni, hogy elkeseredésünkben rámutassunk arra is, hogy mirevaló ezek után, hogy a kormány egyik tagja, a fellépett jelölt ilyeneket hirdessen abban a kerületben a nép között.« — Következik az idézet, mintha én ezeket mondtam volna (olvassa) : »Akarjuk a hazában minden becsületes polgárnak egyforma politikai jogát biztosítani. Ezért ápoljuk a hagyományos királyhűség gondolatát, ezért követeljük minden irányban a tökéletes alkotmányosságot, követeljük a mostani rendszerrel szemben az általános, titkos választói jog törvénybeiktatását. Követeljük a gyülekezési és egyesülési szabadság törvényes rendezését.« (Félkiáltások bal felöl: Röpirat volt!) Ez az idézet alkalmas tehát arra, hogy azt a megtévesztő benyomást keltse, mintha az részemről hangzott volna el. (Felkiáltások balfeloi: Röpirat volt!) Tőlem nincs semmiféle röpirat. Horváth Zoltán: Be is mutattuk! (Az elnöki széket Mmásy László foglalja el.) Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Én semmiféle röpiratot nem irtam, nem adtam ki, és seramiféle cikket mm irtam. A királykerti január hó 18-án, c$Mörtö]$än. 369 désről az egész választás alatt egyetlenegy szót nem szóltam. Egyetlen megjegyzést nem tettem a választási rendszerről, vagy, nem tudom, az alkotmányos jogokról. Drozdy Győző: Elég kár! Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Ezekről egyetlen szó nem volt. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy ebben az idézetben nem volnának olyan gondolatok, amelyekkel azonosítom magamat, hanem a tárgyi igazság megköveteli tőlem, hogy az ilyen állitásokkal szemben a leghatározottabb tiltakozással éljek. (Helyeslés jobbfelöl.) Meg kell állapitanom azt, mikor magam részéről a legnobilisabb fegyverekkel küzdöttem és semmiféle olyan izgató anyagot nem vittem bele a választási küzdelembe, amely alkalmas lett volna akár jobbra, akár balra a harcot kiélesiteni, ugyanakkor ugyanezzel a nobilitással a másik oldal egyik-másik tagja részéről nem találkoztam, (ügy van ! jobbfelöl. Mozgás a bah oldalon.) Horváth Zoltán : A minister ur erről a röpiratról nem is tud? Vass József népjóléti és munkaügyi minister ; Nem ! Horváth Zoltán: Akkor engedélyezés nélkül terjesztették. Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Benedek János! Benedek János: T. Nemzetgyűlés! Jóleső gyönyörűséggel hallgattam előttem szólott t. képviselőtársamnak, Lakó Imrének felszólalását. Mondhatom, hogy a beszédében felhozott összes dolgok mind olyanok voltak, amelyek az én lelkemben is visszhangra találtak. (Helyeslés jobbfelöl.) Magam is két évtizeden keresztül voltam az ország egyik legnemesebb vidéke népének képviselője, színről-színre volt alkalmam látni a Hajdú népét, tapasztalni annak életmódját, látni annak életrendjét, és tudom az ő óhajtásaikat. Emlékszem rá, hogy egyik legkedvesebb dolguk volt, amiért mindnyájan lelkesedtek, és szerették volna, ha zavartalan birtokában lettek volna: a kisüst. Szomjas Gusztáv: Micsoda? Benedek János: A kisüst! ügy látszik, hogy Szomjas Gusztáv t. képviselőtársamnak, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : A nagyüstös!) akit ezen kerület képviseletében mondhatok t. utódomnak, nem volt talán alkalma e tekintetben a nép óhajtását hallani odalent. Szomjas Gusztáv : Tőlem nem kértek eddig kisüstöt. Benedek János: A népnek ez egyik leg* forróbb óhajtása, és tökéletesen csatlakozom Lakó Imre t. képviselőtársam határozati javaslatához, és óhajtásához is, és remélem, hogy a kormányzat ezt a kívánságát honorálni is fogja. Ugyanezt mondhatom a házi tűzhely kérdésében elfoglalt álláspontjára vonatkozólag. Azt hiszem, ez is lelkes visszhangra talál a
