Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-86

368 A nemzetgyűlés 86. ülése 1923. évi január hó 18-án, csütörtökön, ben való leadására kötelezettek nem fognak leadni. Az is. világos dolog, bogy a házhely célj aira a közép­birtokoknak is áldozniok kell. Itt pedig természet­ben való lerovásról ismét nincs szó. Mindez csak azt igazolja, hogy el kell választani a földreformtól a házhelyek kérdését. A házhelyek végrehajtása olyan égető, hogy azt csakis járásonkint felállítandó bizottságok utján lehet elintézni. Ezek még a télen vagy a tavasszal két-három hónap alatt elintéz­hetik, ha sorra veszik az illető községeket, ahol még nincs elintézve az igénylés és kiadható házhely egyáltalán van és akkor ez egyszerre meg lesz oldva minden nehézség nélkül. A földbirtokren­dező biróság külön tanácsa azután soronkivül el­intézheti és szankcionálhatja. Ajánlatos még a mérnöki képesítéssel biró ministeri tisztviselőket a tavasszal a gyorsítás érdekében igénybe venni a méréseknél. Határozati javasalatomat a ház­helyekre vonatkozólag a következőkben térj észtem elő (olvassa): »Mondja ki a nemzetgyűlés: uta­sítja a földmivelésügyi ministert, hogy a házhe­lyeknek a földreformtól elkülönítetten sürgős ki­adására irányuló törvényjavaslatot 30 nap alatt beterjessze.« MeskÓ Zoltán. Ezt is elfogadjuk ! Lakó Imre: Mint látható, témámat, óhaj­tásaimat, javaslataimat a tiszta falusi légkörből hoztam ide. A falunak és vele az országnak kívá­nok hasznára és szolgálatára lenni. Egy dolgot azonban ebből a falusi tiszta légkörből, ennek a légkörnek kívánságaként mégis átkiáltok az itteni légkörbe. Annyiban nyilatkoztak már arról a bizonyos egységről, megértésről és békejobbról, de senki azt komolyan nem veszi, Néni veszi, inert hiszen teljes egység, természetesen nem is lehet­séges. A politika harc nélkül, küzdelem nélkül el nem képzelhető. Mégis azt mondom, ezt a bizo­nyos egységet, ezt a magyar egységet nem kívánni kell, mert az megvan. A hazafiság és a hazaszeretet egysége itt él mindnyájunknak a lelkében, csak el kell azt ismerni és pártpolitikából nem szabad azt az ellenfelektől megtagadni. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Szomjas Gusztáv: Nem is tagadjuk meg'! Lakó Imre: Különösen halálos bűn és vétek lenne azok után, amiket tegnapelőtt hallottunk Friedrich István, Payer és Eckhardt t. képviselő­társainktól. Mindnyájan honunkat szerető magyar emberek vagyunk. Ne gyanúsítsuk meg tehát egy­mást a hazafi at lansággal, hisz, ha a szenvedélytől egymásnak oda dobált szavak igazak volnának, akkor kétségbe kellene esni. A választókat a kép­viselők után kell megitélni és akkor az országnak egy nagy része hazafi at lan, felforgató, kommunista, októbrista stb. lenne. A másik része az országnak pedig korrupt, haszonleső, konjunktúra lovag, ez a gondolat egyenesen borzalommal kellene, hogy eltöltsön bennünket. Ne generalizáljunk tehát, ostorozzuk a hibát és a bűnt az egyeseknél, de ne felejtsük el, hogy megbocsátani is kell. Magyar emberek vagyunk és kevesen vagyunk. Ha hibázik egy ember, — mondjuk meg őszintén, amikor annyi ezer baj röpköd körülöttünk — melyik az az okos és bátor ember, aki sohasem hibázott ? EŐri-SzabÓ Dezső: Gsak a hibát el kell is­merni ! Lakó Imre: Ha egy szolgabiróról van szó, mindjárt rém mes éket fűznek hozzá és rémeket látnak. Pedig a rossz intézkedések miatt az egész kart általánosítani, hibáztatni, vsgy pedig az illetőnek minden egyéb ténykedéseit elit élni nem szabad. A választásom alkalmával engem is ok nélkül lefogatott egy gyerkőc szolgabíró, fel sem jelentettem. Az illető megbánta bűnét, azóla bocsánatot kért, mert talán nem is ő volt az oka egészen a dolognak. Én sem nyugodnék bele azért minden atrocitásba. Az erőszakoskodás megrovást és büntetést érdemel, de hiszen, hegy eljön hamar az az idő, hogy büntetlenül az ilyeneket elkövetni iiem lehet. Viszont, ha ellenzéki, vagy különösen szocialista oldalról földreformot, demokráciát, sza­badságot és igazságot követelnek, akkor a túlsó oldalnak néhány nyelvében, torkában nagytehet­ségű tagja ne kiabáljon mindjárt kommunistát októbristát. Szomjas Gusztáv: Nem akkor kiabált! Lakó Imre : Én bizom abban, hogy a tapasz­talatokon okulva egyesek és pártok bizonyára levonták a tanulságot és elvégezték a mea culpa-t. A szocialisták világnézete nem a mienk, teljesen egy táborban tehát nem lehetünk. Az ő nemzetköziségük, mint a világháború megmutatta, nem mindig valami ^nagyértékü, jelenleg sem valami sokat jelent. Óvatosságra kell hogy intse őket az a helyzet, hogy idegen nemzetek kardot köszörülnek ellenünk. (Felkiáltások jobbfelöl: Tapasztaltuk í) Hiszem és remélem, hogy tisztá­ban vannak helyzetükkel és annak értékével. Együttműködni, velük dolgozni azonban lehet, szükséges is, hasznos is, s a kormány feladata megteremteni az ehhez való atmoszférát. Szomjas Gusztáv: Mind a két oldalon. Lakó Imre : Nagy elvi és taktikai eltérések vannak az egyes polgári pártok között, de a végcél bizonyára mindegyiknél a haza és a nép boldogulása. A becsületes magyar hazafiság egységét tebát megtagadni, kétségbevonni nem szabad s akkor ez a keresett egység meg van, az egy élő valóság. Akkor nyugodtan lehet a politikai küzdelem mellett is építő munkát folytatni és nyugodtan és bátran lehet, ha eljön az ideje, — s el is fog jönni — minden magyar ember kezébe à fegyvert odaadni. (Élénk helyes­lés a baloldalon.) Szomjas Gusztáv: ügy van! Ez kormány­párti beszéd! Meskó Zoltán: Magyar ember beszéde! Elnök: A népjóléti minister ur kivan szólani. Vass József népjóléti és munkaügyi mi­nister: T. Nemzetgyűlés! Csak most jutott a kezembe a Naplónak az a füzete, amely Hegy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom