Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-86

368 A nemzetgyűlés 86. ülése 1923. évi január hó 18-án, csütörtökön, ben való leadására kötelezettek nem fognak leadni. Az is. világos dolog, bogy a házhely célj aira a középbirtokoknak is áldozniok kell. Itt pedig természetben való lerovásról ismét nincs szó. Mindez csak azt igazolja, hogy el kell választani a földreformtól a házhelyek kérdését. A házhelyek végrehajtása olyan égető, hogy azt csakis járásonkint felállítandó bizottságok utján lehet elintézni. Ezek még a télen vagy a tavasszal két-három hónap alatt elintézhetik, ha sorra veszik az illető községeket, ahol még nincs elintézve az igénylés és kiadható házhely egyáltalán van és akkor ez egyszerre meg lesz oldva minden nehézség nélkül. A földbirtokrendező biróság külön tanácsa azután soronkivül elintézheti és szankcionálhatja. Ajánlatos még a mérnöki képesítéssel biró ministeri tisztviselőket a tavasszal a gyorsítás érdekében igénybe venni a méréseknél. Határozati javasalatomat a házhelyekre vonatkozólag a következőkben térj észtem elő (olvassa): »Mondja ki a nemzetgyűlés: utasítja a földmivelésügyi ministert, hogy a házhelyeknek a földreformtól elkülönítetten sürgős kiadására irányuló törvényjavaslatot 30 nap alatt beterjessze.« MeskÓ Zoltán. Ezt is elfogadjuk ! Lakó Imre: Mint látható, témámat, óhajtásaimat, javaslataimat a tiszta falusi légkörből hoztam ide. A falunak és vele az országnak kívánok hasznára és szolgálatára lenni. Egy dolgot azonban ebből a falusi tiszta légkörből, ennek a légkörnek kívánságaként mégis átkiáltok az itteni légkörbe. Annyiban nyilatkoztak már arról a bizonyos egységről, megértésről és békejobbról, de senki azt komolyan nem veszi, Néni veszi, inert hiszen teljes egység, természetesen nem is lehetséges. A politika harc nélkül, küzdelem nélkül el nem képzelhető. Mégis azt mondom, ezt a bizonyos egységet, ezt a magyar egységet nem kívánni kell, mert az megvan. A hazafiság és a hazaszeretet egysége itt él mindnyájunknak a lelkében, csak el kell azt ismerni és pártpolitikából nem szabad azt az ellenfelektől megtagadni. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Szomjas Gusztáv: Nem is tagadjuk meg'! Lakó Imre: Különösen halálos bűn és vétek lenne azok után, amiket tegnapelőtt hallottunk Friedrich István, Payer és Eckhardt t. képviselőtársainktól. Mindnyájan honunkat szerető magyar emberek vagyunk. Ne gyanúsítsuk meg tehát egymást a hazafi at lansággal, hisz, ha a szenvedélytől egymásnak oda dobált szavak igazak volnának, akkor kétségbe kellene esni. A választókat a képviselők után kell megitélni és akkor az országnak egy nagy része hazafi at lan, felforgató, kommunista, októbrista stb. lenne. A másik része az országnak pedig korrupt, haszonleső, konjunktúra lovag, ez a gondolat egyenesen borzalommal kellene, hogy eltöltsön bennünket. Ne generalizáljunk tehát, ostorozzuk a hibát és a bűnt az egyeseknél, de ne felejtsük el, hogy megbocsátani is kell. Magyar emberek vagyunk és kevesen vagyunk. Ha hibázik egy ember, — mondjuk meg őszintén, amikor annyi ezer baj röpköd körülöttünk — melyik az az okos és bátor ember, aki sohasem hibázott ? EŐri-SzabÓ Dezső: Gsak a hibát el kell ismerni ! Lakó Imre: Ha egy szolgabiróról van szó, mindjárt rém mes éket fűznek hozzá és rémeket látnak. Pedig a rossz intézkedések miatt az egész kart általánosítani, hibáztatni, vsgy pedig az illetőnek minden egyéb ténykedéseit elit élni nem szabad. A választásom alkalmával engem is ok nélkül lefogatott egy gyerkőc szolgabíró, fel sem jelentettem. Az illető megbánta bűnét, azóla bocsánatot kért, mert talán nem is ő volt az oka egészen a dolognak. Én sem nyugodnék bele azért minden atrocitásba. Az erőszakoskodás megrovást és büntetést érdemel, de hiszen, hegy eljön hamar az az idő, hogy büntetlenül az ilyeneket elkövetni iiem lehet. Viszont, ha ellenzéki, vagy különösen szocialista oldalról földreformot, demokráciát, szabadságot és igazságot követelnek, akkor a túlsó oldalnak néhány nyelvében, torkában nagytehetségű tagja ne kiabáljon mindjárt kommunistát októbristát. Szomjas Gusztáv: Nem akkor kiabált! Lakó Imre : Én bizom abban, hogy a tapasztalatokon okulva egyesek és pártok bizonyára levonták a tanulságot és elvégezték a mea culpa-t. A szocialisták világnézete nem a mienk, teljesen egy táborban tehát nem lehetünk. Az ő nemzetköziségük, mint a világháború megmutatta, nem mindig valami ^nagyértékü, jelenleg sem valami sokat jelent. Óvatosságra kell hogy intse őket az a helyzet, hogy idegen nemzetek kardot köszörülnek ellenünk. (Felkiáltások jobbfelöl: Tapasztaltuk í) Hiszem és remélem, hogy tisztában vannak helyzetükkel és annak értékével. Együttműködni, velük dolgozni azonban lehet, szükséges is, hasznos is, s a kormány feladata megteremteni az ehhez való atmoszférát. Szomjas Gusztáv: Mind a két oldalon. Lakó Imre : Nagy elvi és taktikai eltérések vannak az egyes polgári pártok között, de a végcél bizonyára mindegyiknél a haza és a nép boldogulása. A becsületes magyar hazafiság egységét tebát megtagadni, kétségbevonni nem szabad s akkor ez a keresett egység meg van, az egy élő valóság. Akkor nyugodtan lehet a politikai küzdelem mellett is építő munkát folytatni és nyugodtan és bátran lehet, ha eljön az ideje, — s el is fog jönni — minden magyar ember kezébe à fegyvert odaadni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Szomjas Gusztáv: ügy van! Ez kormánypárti beszéd! Meskó Zoltán: Magyar ember beszéde! Elnök: A népjóléti minister ur kivan szólani. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Csak most jutott a kezembe a Naplónak az a füzete, amely Hegy-