Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-85

3†À nemzetgyűlés 85,'üUse 1923; êin január hó '17-én, szerdám Berki Gyula : A nagybankokat kényszer it eni kellene, hogy építsenek, (Ugy van ! Q bahldahn-.) Én is megszavazom ! Peídl Gyula : Indítványozzák, mi megszavaz* zuk. Berki Gyula : Legközelebbi indemnitási be­szédemben elő fogom terjeszteni ezt, Külföldön is kényszeritik rá ! (Zaj.) Reisinger Ferenc : A ministerelnök ur július havában az újságírók előtt kijelentette, hogy tudatában van annak, hogy a lakásínség Magyar­országon katasztrófával fenyeget, azonban ő még­sem azt a következtetést vonta le ebből a tudo­mányából, hogy az állam feküdjék bele ebbe a kérdésbe, hogy részben anyagiakkal járjon elől jó példával, részben az állam tekintélyének minden súlyával kényszerítse az illetékeseket építkezésre. ö egyszerűen olyasmit mondott, hogy valamit tehet az állam is, azonban ez főként a magántőke kötelessége. Rendben van, velünk lehet ebben a kérdésben alkudni. Ha a kormány azt látja, hogy az építkezés megindítása nem az állam köteles­sége, hanem a magántőkéé, ha azt is megállapítja a kormány feje, hogy a lakáskérdés már katasztró­fával fenyeget, akkor tegye meg a kötelességét a kormány, mint az állam reprezentánsa és kény­szerítse a magántőkét arra, hogy építsen lakáso­kat, amint Berki Gyula képviselő ur mondja. Állunk mi ennek az útjában ? A közbeszólásra végeredményében azt felelem, hogy azért van kormány és kormányzó párt, hogy ne tessék köve­telni, hanem méltóztassék ezt megvalósítani, mi az akciónak útját nem álljuk. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Egész sor lehetősége mutatkozik annak, hogy a lakásépítkezés az egész vonalon meginduljon. Egy-két példát említek. Itt van a szénbányák esete. Méltóztatik tudni, hogy kormányrendelet megengedte, hogy a szén­bányatársaságok azokat a beruházási költségeket, amelyeket építkezésre, bányáid építésre stb. fordí­tottak, egy év leforgása alatt behozhatják a szén árában. Ez olyan óriási koncesszió a bányatulajdono­sok számára, hogy én ezzel szemben várnék vala­mit. Ha én volnék kormány, egészen bizonyos, hogy ezért az óriási nemzeti ajándékért megköve­telném, hogy azok a bányamunkások, akikre ma Szabó József képviselő ur célzott, ne homokbuc­kákban lakjanak, hanem kötelezném a bánya­társ illatokat, hogy megfelelő munkáslakásokat építsenek. (Helyeslés a baloldalon.) Szomjas Gusztáv: A gazdákat kényszeritet ­ték ! Azok meg is csinálták ! Reisinger Ferenc: Ugyebár, a Darányi-féle törvény kötelezi a gazdaközönséget, hogy cseléd­lakásokat építsenek. Dénes István : Most«iég csak arra kell kény­szeríteni, hegy tisztességes munkabéreket adjanak. Szomjas Gusztáv: Adnak azt is. Reisinger Ferenc: Minthogy van már rá precedens, ne méltóztassék itt megállani, hanem tessék valóra váltani ezt a követelést. A háznak balfelé eső oldalán, nem is egészen a szélsőbal­oldalán, minduntalan felhangzik a nagytőke iránti szerelem és provokálják, hogy a kormány lépjen fel a nagytőkével szemben. Itt van az alkalom, nagyon rokonszenves lesz," ha fellép. JNTekem semmi kifogásom, ha a budapesti nagybankokat kötelezni fogja a kormány arra, hogy abból a jó néhány milliárdból, amit összeszednek és költségvetésük­ben és zárszámadásukban igen ügyesen, nagyszerű könyvelési szakértelemmel egyszerűen elsülyesz­tenek, hogy ezekből az óriási feleslegekből a kor­mány által történő kissé precíz megvizsgálás után néhány bérpalotát építsenek Budapesten. Dénes István : Jugoszláviában megcsinálták, kényszeritett ék a bankokat, hogy építsenek tiszt­viselőik részére lakást ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Reisinger Ferenc: Azonkívül pedig kétség­telen, hogy az állami intézkedéseknek egész soro­zatát lehet ebben a kérdésben megvalósítani. Nem igaz az, hogy az államnak nincs módja a lakás­ínségen enyhíteni; mert tessék középületeket épí­teni, amelyekre az államnak szüksége van. Tessék postát, kórházat építeni, mert a kórházügy olyan rossz, a kórházmizéria ebben az országban annyira kétségbeejtő, hogy egy indemnitási vitanapot egészen ki lehetne meríteni szakszerű módon való tárgyalás alapján, a kórházak rosszaságának ismer­tetéséve], a kórházmizériák elmondsáával. Erre azonban ma nem akarok kitérni, ezt maj d lesz alkal­mam máskor elmondani, itt csak elsorolom, milyen intézekdéseke$ lehetne és kellene a kormánynak megvalósítania, amelyekkel közvetett utón szintén a lakáskérdésen lehetne enyhíteni. így például vasút üzlet vezetőségi hivatalokat tudok, amelyek magánlakásokban vannak elhelyezve ; tudok ka­tonai, csendőri és rendőri intézményeket, amelyek szintén magánlakásokban vannak elhelyezve. Itt az ideje annak, hogy ezeket az intézményeket az állam kitelepítse, építtessen ezek számráa megfelelő épü­leteket. Ha felszabadul egy csomó magánlakás . . . (Egy hang jobbról : Az megint -pénzt jelent !) Ebben a tekintetben a képviselő úrral tartok, de bár­mennyi pénz kell, az ennek kapcsán előálló bankj egy inflációtól nem félek, mert az megtérül. Valakitől azt hallottam, hogy egy kocsi az államnak — nem vagyok meggyőződve arról, hogy igaz-e vagy nem, lehet hogy talán nagy vagy kis számot mondanék — belekerül az államnak any­nyiba, amennyiből két munkáslakást lehetne épí­teni . Peidl Gyula : Micsoda gazdálkodás ! Reisinger Ferenc : 1900 vasúti kocsit tart az állam megszállva a menekültek által ; 1900 vasúti kocsinak az árán, amelyet elveszít, az állam 3800 kislakást tudna elővarázsolni. Tehát gazdálkodásnak is rettenetes rossz és szerencsétlen, mert amellett tudni kell azt, hogy nemcsak az államnak magának, hanem a kereskedelemnek, az iparnak . . . (Zaj ) Elnök : Csendet kérek képviselő urak !

Next

/
Oldalképek
Tartalom