Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-85

3†À nemzetgyűlés 85,'üUse 1923; êin január hó '17-én, szerdám Berki Gyula : A nagybankokat kényszer it eni kellene, hogy építsenek, (Ugy van ! Q bahldahn-.) Én is megszavazom ! Peídl Gyula : Indítványozzák, mi megszavaz* zuk. Berki Gyula : Legközelebbi indemnitási beszédemben elő fogom terjeszteni ezt, Külföldön is kényszeritik rá ! (Zaj.) Reisinger Ferenc : A ministerelnök ur július havában az újságírók előtt kijelentette, hogy tudatában van annak, hogy a lakásínség Magyarországon katasztrófával fenyeget, azonban ő mégsem azt a következtetést vonta le ebből a tudományából, hogy az állam feküdjék bele ebbe a kérdésbe, hogy részben anyagiakkal járjon elől jó példával, részben az állam tekintélyének minden súlyával kényszerítse az illetékeseket építkezésre. ö egyszerűen olyasmit mondott, hogy valamit tehet az állam is, azonban ez főként a magántőke kötelessége. Rendben van, velünk lehet ebben a kérdésben alkudni. Ha a kormány azt látja, hogy az építkezés megindítása nem az állam kötelessége, hanem a magántőkéé, ha azt is megállapítja a kormány feje, hogy a lakáskérdés már katasztrófával fenyeget, akkor tegye meg a kötelességét a kormány, mint az állam reprezentánsa és kényszerítse a magántőkét arra, hogy építsen lakásokat, amint Berki Gyula képviselő ur mondja. Állunk mi ennek az útjában ? A közbeszólásra végeredményében azt felelem, hogy azért van kormány és kormányzó párt, hogy ne tessék követelni, hanem méltóztassék ezt megvalósítani, mi az akciónak útját nem álljuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egész sor lehetősége mutatkozik annak, hogy a lakásépítkezés az egész vonalon meginduljon. Egy-két példát említek. Itt van a szénbányák esete. Méltóztatik tudni, hogy kormányrendelet megengedte, hogy a szénbányatársaságok azokat a beruházási költségeket, amelyeket építkezésre, bányáid építésre stb. fordítottak, egy év leforgása alatt behozhatják a szén árában. Ez olyan óriási koncesszió a bányatulajdonosok számára, hogy én ezzel szemben várnék valamit. Ha én volnék kormány, egészen bizonyos, hogy ezért az óriási nemzeti ajándékért megkövetelném, hogy azok a bányamunkások, akikre ma Szabó József képviselő ur célzott, ne homokbuckákban lakjanak, hanem kötelezném a bányatárs illatokat, hogy megfelelő munkáslakásokat építsenek. (Helyeslés a baloldalon.) Szomjas Gusztáv: A gazdákat kényszeritet ték ! Azok meg is csinálták ! Reisinger Ferenc: Ugyebár, a Darányi-féle törvény kötelezi a gazdaközönséget, hogy cselédlakásokat építsenek. Dénes István : Most«iég csak arra kell kényszeríteni, hegy tisztességes munkabéreket adjanak. Szomjas Gusztáv: Adnak azt is. Reisinger Ferenc: Minthogy van már rá precedens, ne méltóztassék itt megállani, hanem tessék valóra váltani ezt a követelést. A háznak balfelé eső oldalán, nem is egészen a szélsőbaloldalán, minduntalan felhangzik a nagytőke iránti szerelem és provokálják, hogy a kormány lépjen fel a nagytőkével szemben. Itt van az alkalom, nagyon rokonszenves lesz," ha fellép. JNTekem semmi kifogásom, ha a budapesti nagybankokat kötelezni fogja a kormány arra, hogy abból a jó néhány milliárdból, amit összeszednek és költségvetésükben és zárszámadásukban igen ügyesen, nagyszerű könyvelési szakértelemmel egyszerűen elsülyesztenek, hogy ezekből az óriási feleslegekből a kormány által történő kissé precíz megvizsgálás után néhány bérpalotát építsenek Budapesten. Dénes István : Jugoszláviában megcsinálták, kényszeritett ék a bankokat, hogy építsenek tisztviselőik részére lakást ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Reisinger Ferenc: Azonkívül pedig kétségtelen, hogy az állami intézkedéseknek egész sorozatát lehet ebben a kérdésben megvalósítani. Nem igaz az, hogy az államnak nincs módja a lakásínségen enyhíteni; mert tessék középületeket építeni, amelyekre az államnak szüksége van. Tessék postát, kórházat építeni, mert a kórházügy olyan rossz, a kórházmizéria ebben az országban annyira kétségbeejtő, hogy egy indemnitási vitanapot egészen ki lehetne meríteni szakszerű módon való tárgyalás alapján, a kórházak rosszaságának ismertetéséve], a kórházmizériák elmondsáával. Erre azonban ma nem akarok kitérni, ezt maj d lesz alkalmam máskor elmondani, itt csak elsorolom, milyen intézekdéseke$ lehetne és kellene a kormánynak megvalósítania, amelyekkel közvetett utón szintén a lakáskérdésen lehetne enyhíteni. így például vasút üzlet vezetőségi hivatalokat tudok, amelyek magánlakásokban vannak elhelyezve ; tudok katonai, csendőri és rendőri intézményeket, amelyek szintén magánlakásokban vannak elhelyezve. Itt az ideje annak, hogy ezeket az intézményeket az állam kitelepítse, építtessen ezek számráa megfelelő épületeket. Ha felszabadul egy csomó magánlakás . . . (Egy hang jobbról : Az megint -pénzt jelent !) Ebben a tekintetben a képviselő úrral tartok, de bármennyi pénz kell, az ennek kapcsán előálló bankj egy inflációtól nem félek, mert az megtérül. Valakitől azt hallottam, hogy egy kocsi az államnak — nem vagyok meggyőződve arról, hogy igaz-e vagy nem, lehet hogy talán nagy vagy kis számot mondanék — belekerül az államnak anynyiba, amennyiből két munkáslakást lehetne építeni . Peidl Gyula : Micsoda gazdálkodás ! Reisinger Ferenc : 1900 vasúti kocsit tart az állam megszállva a menekültek által ; 1900 vasúti kocsinak az árán, amelyet elveszít, az állam 3800 kislakást tudna elővarázsolni. Tehát gazdálkodásnak is rettenetes rossz és szerencsétlen, mert amellett tudni kell azt, hogy nemcsak az államnak magának, hanem a kereskedelemnek, az iparnak . . . (Zaj ) Elnök : Csendet kérek képviselő urak !