Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-85

À nemzetgyűlés 85. ütése 1923. évi január hó 17-én, szerdán. 329 Reisinger Ferenc :... és a gazdaközönségnek is végtelen sokat áit az állam azáltal, hogy 1900 vasúti kocsit tart lefoglalva lakás célokra. Bizonyos szállításoknál, mint pl. a terményszállitásnál meg­történj, —tapasztalatból tudom, mert meggyőződ­tem róla — hogy pl. a búza heteken, hónapokon keresztül ott feküdt a vasúti állomáson, pusztították az egerek és patkányok, mert a vasúti kocsik, la­kások céljaira voltak lefoglalva. Szomjas Gusztáv : Az én búzámat ették ! Reisinger Ferenc : Az a búza, kenyérmag nem­zeti vagyon, tehát nem azt a célt szolgálja hogy a vasúti raktárakban egyék meg az egerek. Ennek más a rendeltetése. Tehát nemzet gazdálkodásnak is botor dolog, hogy 1900 vasúti kocsit lakás cé­lokra tartsanak lefoglalva, amelynek árából két­szer annyi kis lakást lehetne épiteni. Azonkivül az a rengeteg keserűség, amelyet a vagonlakók szivében ez a nemtörődömség lángragyujt, ez is eliminálható volna okos politikával. Azonkivül el kell mondanom ennél a kérdés­nél még egy másik dolgot, amely szintén a lakás­kérdéssel kapcsolatos, amelyet nem szabad le­becsülni és csak ugy szőrmentén kezelni, mintha nem látnánk belőle semmit. Magyarországon az ipar gerince az épitőipar. Evek hosszú sora óta amennyiben az épitkezés teljesen pang és meg van akadva, Magyarország iparának gerincét az épitő ipart kockáztatjuk ; kockáztatjuk annak fen­állását azáltal, hogy az épitőipar teljesen munkát­lanul áll ebben az országban. En meg tudom ér­teni, hogy a proletárdiktatúra bukása után egy jobboldali politikustól azt a kifejezést hallottam — miután meghalt az illető, nem akarom a nevét emliteni, a holtakkal nem akarok vitatkozni, mert bizonyos tiszteletet érzek a megholtak nevei iránt, tehát csak név nélkül mondom el az esetet —• hogy Magyarországon az ipar és kereskedelem bolseviz­musra vezetett. A konzekvencia tehát, hogy Ma­gyarországon iparra és kereskedelemre szükség nincsen. Peidl Gyula : Ezzel indult a kurzus ! (Egy hang jobbról : Ki mondta ? Tessék a nevét meg­mondani !) Dénes István : Ez a kurzusfelfogás ! Reisinger Ferenc : Nagyon szivesen szolgálok négyszemköztt a t. képviselő urnák az illető politikus nevével. Bocsánatot kérek, kijelentettem, hogy az illető képviselő azóta meghalt, ezért tehát nem hozom a nevét nyilvánosságra, azonban ha méltóztatnak akarni, akkor felEmilt hetem. Ezt kénytelen voltam mint jellemző tünetet felmlitem és ezt a gondolkozásmódot szeretném kikapálni (Egy hang balról ; Kikalapálni !) a fejekből, mikor erre rámutatok, mert ezt nem tartom az ország, a nemzet érdekében valónak. Az épitőipar ma már olyan rettenetes hanyatlás­nak indult Magyarországon, hogy annak egyene­sen visszafejlődésétől lehet tartani. CsontOS Imre: Mert 200 téglát 1000 koronáért tesznek egymásra ! Peidl Gyula : A búzát hogy adják ? NAPLÓ vis. Dénes István : Mennyi a sónak, a kenyérnek az ára % Peidl Gyula : Ha drágul a búza, akkor drágul a téglarakás is ! Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! A képviselő urak megfeledkeznek arról, hogy Rei­singer képviselő urat illeti a szó. Reisinger Ferenc : A lakáskérdésnél még egy nagyon érdekes magyar specialitásra akarok rá­mutatni és pedig az albérlők esetére. Budapesten ez a kérdés ma már végtelenül kifejlődött és egészen a veszélyes vonalig fejlődött előre. Ma már Budapesten egyszobás bútorozott szobáért — nagyon szerényen bebutorozott szobáért — minimálisan 15.000 koronát kell fizetni havonta... Peidl Gyula: De van háromszor 15.000 ko­rónáért is ! Reisinger Ferenc : De nemcsak 15.000-ért, ha­nem kétszer-háromszor-négyszer, sőt ötször 15.000 koronáért is. Díszesen berendezett egyszobás búto­rozott szobáért, külön bejárattal a lépcsőházból, előszobával nem ismeretlen fogalom, hogy 80.000 koronát is el mertek kérni egy hónapra. De ebben a tekintetben nem kell messze menni példáért. Az előbb hivatkozott és a lakásügy rendezéséről szóló... Berki Gyula: A képviselőknek sincs lakásuk ! Reisinger Ferenc : Ezt szomorúan tapasztalom én is, mert már nem győzzük a szállodapénzt. Az előttünk fekvő... Szomjas Gusztáv (közbeszól). MeskÓ Zoltán: Szomjas mint nyomorgó kis­gazda, a hét legjobb vicce ! Berki Gyula: Griger képviselő ur vigyázzon, mert ki találják nevezni kanonoknak. Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Griger Miklós: Mig ezen az oldalon vagyok, addig nem ! (Zaj.) Meskó Zoltán (közbeszól). Elnök: Meskó képviselő urat kérem, méltóz­tassék csendben maradni. Lehetetlen igy tár­gyalni. Reisinger Ferenc: Én nagyon gyenge hangú ember vagyok, nem beszélhetek, amikor közbeszól­nak és vita folyik, de ez, azt hiszem, az idő rovására fog történni, Nem kell messze menni példáért, t, képviselő urak, hiszen a kormány által beterjesztett s a lakásügy rendezéséről szóló törvényjavaslat indo­kolásában meg van irva, hogy ma már egy három­szobás lakásért hir szerint egymillió korona le­lépési díjat is kérnek. Ezek ugyan kézalatti dolgok, erről az illetékes szakministeiiiimnak sem volt módjában meggyőződni. Mi talán, mint magán­emberek, könnyebben tudunk erről meggyőződni, bizonyítékokat azonban nagyon nehéz hozni. De maga a törvenytervező is érzi, hogy ez igy van s ezért mondja, hogy háromszobás lakásokért nem ismeretlen, hogy egymillió korona körül kérnek lelépési dijat, (Egy hang jóbbfelól : Három milliót !) A havi minimális 15.000 K-ás ára egy hónapos szobának és az egymillió koronás lelé­pési díj egy három szobás lakásért: ezek a U

Next

/
Oldalképek
Tartalom