Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-85
A nemzetgyűlés 85. ülése 1923. lásomnak nem lett több foganatja, mint az, hogy a kedvezményes szén és fa ilyetén megadóztatását a vámnál eltiltották. Viczián István : Meg kellett volna fellebbezni a közgyűlési határozatot a belügyministeihez ! Ez a szabályos eljárás ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Annyi, mintha a sóhivataíhoz fellebbezett volna !) Reisinger Ferenc : Nem egészen bizonyos, hogy ez közgyűlési határozaton nyugszik. Viczián István : Az adókat ott vetik ki ! Reisinger Ferenc : Nem min den történik ebben az országban ugy, ahogy a törvények előírják ! ViCZián István : Akkor nem kell fizetni, akkor nem kötelező ! Peidl Gyula : Persze, hogy nem kötelező, de mit csináljon, ha különben nem adnak neki bizonyítványt ? Farkas István : Nem kötelező, de le kell róni ! Reisinger Ferenc : A szénnel és fával sem mehet keresztül a vámon addig, ami g ki nem szurkolja azt a bizonyos összeget. VÍCZián István : Panasz tárgyává kell tenni ! Reisinger Ferenc : Azt teszem, t. képviselő ur. Méltóztassék megengedni, hogy panaszomat elmondhassam. (Zaj jobbfélől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Reisinger Ferenc : A mostani idő alkalmas arra, hogy ezt elpanaszoljam. Méltóztassék figyelemmel meghallgatni, hogy mit mondok. (Felkiáltások jobbfélől : Halljuk ! Halljuk ! Mi sem helyeseljük ! Senki sem helyesli ezt !) A drágaság kérdésével nagyon messzemenő] eg lehetne foglalkozni. Be lehetne igazolni, elsőrendű, a jobboldal által is elismert szakemberek magyarázatával és véleményével, hogy arra a bizonyos drágasági folyamatra, amelyet a vasúti díjszabás most megindított, a vasúti gazdálkodás szempontjából sem volt szükség. Én azonban ezen a téren nem akarok tovább mozogni, inkább más aktuális kérdéssel szeretnék foglalkozni. Olyan közismert és túlérett kérdés ez, melynek fejtegetése szerény nézetem szerint szinte idejét multa. Itt már cselekedetekre van szükség, itt már valamit tenni kell, A lakáskérdés oly égető, hogy nem elég vele csak ugy egyszerűen rendelettel foglalkozni és nem elég csak egy-egy újságcikket megereszteni. Én óva intem a nemzetgyűlést, hogy komolyan foglalkozzunk vele, mert a lakáskérdés ma már nemcsak Budapesten, hanem vidéken is, a falvakban és a városokban olyan katasztrofális jelleget ölt, hogy annak következményeit nem fogja örömmel venni a nemzetgyűlés. Délelőtti felszólalásában Szabó József t. képviselőtársam említette, hogy Magyarországon bányamunkások homokbuckákban, homokba vájt lyukakban laknak, tehát egészségtelen, nedves, odvakban és barlangokban. Ez Isten háta mögötti helyecskéken egyes vidékeken nem olyan ismeretlen dolog. De talán nem méltóztatnának elhinni, ha nem szolgálnék bizonyítékkal, hogy Magyarország egyik ezidőszerinti végvárában, a 80.000 lakossal biró Miskolc városában sem ismeretlenek évi jmvuÁr hó 17-én, szerdán. 327 a földbe vájt barlanglakások, ott is az úgynevezett Danyi-völgyben régi, elhagyott borpincékben laknak százával az emberek, olyan földalatti lyukakban, amelyeken sem ajtó, sem ablak nincs, legfeljebb valami alkalmi deszkával látják el a bejáratot. Patay Tibor : A lakáshiány nagy ! Peidl Gyula : Majd a jó Isten megszünteti, ugy-e ? Reisinger Ferenc : Tudom, hogy lakáshiány van, hiszen erről beszélek, azt magyarázom, hogy az van, sőt én többet tudok, mint a képviselő ur. En azt mondom, hogyha nem segítenek rajta, a képviselő urakat söpri el ez a lakáshiány. Én tehát többet tudok, mint a képviselő ur. Peidl Gyula : Jó az Isten, majd segít. Reisinger Ferenc : Olyan városokban, ahol kultúrát élő tömegek vannak, igazán fájdalmas végignézni, hogy állatokhoz sem méltó lyukakban laknak emberek. A közbeszóló képviselő ur birtokán, fogadni mernék, az ökrök külömb istállóban laknak, mint Miskolcon a Danyi-völgyben a szegény munkásemberek. Szomjas Gusztáv : Hány száz családot vertek ki Erdélyből és a felső vidékről ? Ez is csinálja a lakásínséget ! Peidl Gyula : Ott románok vertek ki magyarokat, itt pedig magyarok kínoznak magyarokat. B. Podmaniczky Endre : Csak a bűnösöket kínozzák \ Szomjas Gusztáv : Hova tegyük őket ? Peidl Gyula : Építsenek. Reisinger Ferenc: Tanácsokat is fogok adni, mert én nemcsak kritizálok, én meg is mondom, hogy mit csináljanak, csak ne méltóztassék lenézni a tanácsaimat, hanem tessék elfogadni. Törvényjavaslatot terjesztettek be a nemzetgyűlés elé a lakásügyek rendezéséről. E törvényjavaslat indokolásából kitűnik, hogy 1922 november 1-én még mindig 1900 vasúti kocsit foglaltak le a menekültek céljaira. Szomjas Gusztáv : Volt idő, amikor háromezerötszázat ! Peidl Gyula : Finom gazdálkodás. Reisinger Ferenc: Tudom, hogy volt idő, amikor több vasúti kocsit is lefoglaltak, sőt talán a számát sem tudták, ez azonban két esztendővel ezelőtt történt. De két év leforgása alatt nézetem szerint már el lehetett volna tüntetni ezt az állapotot. ViCZián István : Folyton ujabb menekültek érkeznek. Reisinger Ferenc : Ezt is tudom, mégis lehetett volna egész sor uj lakást építeni. Amint a múlt indemnitásí javaslatban a kormány egy milliárdot kért lakásépítkezésre, épp ugy kérhetett volna tíz milliárdot is és garantálom, hogy ezt a tiz milliárdot is szívesen megszavaztuk volna. Tessék kipróbálni, meglátják, hogy erről az oldalról nem fognak akadályt gördíteni az elé, hogy sokkal több milliárdot forditson az állam építkezésre, (Ugy van/ a baloldalon.)
