Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-85

A nemzetgyűlés 85. ülése 1923. éri január hó J/'-én, szerdán. 325 gyasztasi adónemeket is tartson fenn, amelyeknek ellenértékét a közönség úgysem látja, úgysem érzi. Hiszen ha a drágaságot és az árdrágítást egy nagy lánchoz akarom hasonlitani, akker kétségtelenül igaz, hogy az ipar és a kereskedelem abba a láncba mint utolsó láncszem kapcsclódik be. Itt tehát teljesen meddő kísérletezés az árvizsgálóbizottságoknak az a kísérletezése, hegy a láncszem utolsó szemeit csipkedik le, ott pedig, ahcl a kiindulási pont van, a nagy term élésnél, nem történik olyan alapvető intézkedés, amely a drágaság kéidését megoldani volna hivatva. Arnig azonban nem kezdik ott a csirájánál, a gyökerénél a dolgot, amig a nagy gyárüzemeket és a földbiitckct magát meg nem rendszabályozzák ebben a kérdésben, addig illuzóriusnak tartom az ipar és a kereskedelem folytonos rendszabályozását. Az eredmény —amint bizonyítani igyekeztem és talán tudtam is — nem lehet egyéb, mint az, hegy ilyen bizottságok fentartásával csak ujabb fogyasztási adótételek nyomatnak az árura, ami magát a fogyasztást keseríti meg. Az árvizsgálóbizettságeknak nem épen mindig szerencsés és közérdekben "való működésére vonatkozólag Az Est-ben sorozatos cikkek jelentek meg, amelyek lerántják a leplet arról, hegy Budapesten egyesek az árvizsgálcbizottság nevével és cégével milyen mélyreható nagy, úgyszólván zsarolási akciót fejtenek ki, mert hiszen kétségtelen, hogy azok a kereskedők, akikhez az árvizsgálóbizcttság nevéveMs cégérével bemennek, nincsenek abban a helyzetben, hegy elzárkózzanak azoktól a fizetségektől, amelyeket tőlük azok az ügynökök kérnek. Az Az Est-ben megjelenteket kibővítem azzal, — miután ezek a cikkek csak Budapestre szólottak— bogy ez az akció kiterjedt a vidékre is. Vidéki nagyebb városokban is leházalták több helyen a kereskedőket ezzel az akcióval, hirdetéseket stb. szedtek fel, ami — ugy látszik nem a közérdeket, hanem nagyon jó magánüzleti célokat szolgált. Az árvizsgálóbizettságek viszont — nagyon érdekes — nagyszerű és elsőrendű kerteseszköznek bizonyultak. Nem akarok a tárgyilagosság alapjáról letérni, csak mint tapasztalt tényt akarom ridegen, a valóságnak megfelelően beállítani, hogy igen is a választások ideje alatt az árvizsgálóbizottságok nevével visszaélve, a kereskedőket az egész vonalon kényszeritették arra, hogy hova adják le szavazataikat. (Mozgás a jobboldalon.) Miután a kereskedő — amint Emiltettem — függő viszonyban van az ár vizsgálóbizottsággal szemben, feltételezem, hogy ezeknek a fellépéseknek mindenütt meg is lett az eredménye. Ezt én teljes mértékben ellentétesnek tartom a közszabadságok kérdésével, s ez ellen tiltakozom is. Az árvizsgáló bizottságokat igen is el kell tiltani minden olyan szerepléstől, amely alkalmas akár arra, hegy a közönséget politikai nézetváltcztatásra kényszerítse, akár pedig arra, hogy az árvizsgálóbizettságot olyan magáncélok szolgálatába állítsa be, mint amilyeneket az utolsó időben az Az Est hasábjain bőven lehetett olvasni. Halász Móric : Nem mind igaz, amit az Az Est ir. Peidl Gyula: Miért nem cáfolták meg ? Pereljék be, ha nem. igaz ! Cáfolják meg. Reisinger Ferenc : Hiszen a legkönnyebb azt mondani- : »ha igaz volna,« azonban arra vonatkozólag, amit itt elmondottam, bizonyítékok állanak rendelkezésemre, s ha nem akarnék nagyon szigorúan tárgyilagos maratini, ha csak kicsit is színezni akarnám azokat, amikel elmondottam, ha csak legkisebb mértékben is kcrtespolitikát akarnék a beszédembe bevinni, akkor egészen másképen tudnám ezt a kérdést itt ismertetni és elmondani. Az ujabb időben egy nagyon érdekes tünet mutatkozik, amit el kell mondanom a drágaság kéidésévei kapcsolatban : a visszamenőleges ármegállapítások. Lehetett látni az ebadónál, a vízdíjak, a szemétszállítási és villany egységárak, megállapításánál is, hegy bizonyos díjakat visszamenőleg szednek be a lakosságtól. Ez nagyon veszedelmes kérdés, amelyre éppen köztisztviselői rétegekből hivták rá a figyelmemet. Ennek az óhajnak teszek most eleget, tehát megint csak nem a munkásság, nem a Népszava portájáról hozom az érveimet, hanem köztisztviselői rétegektől. Nevezetesen egy magasrangu köztisztviselő :hivta fel a figyelmemet arra, begy a fix fizetésből élő társadalmi rétegek számára végtelenül veszélyes lehet ez az eljárás. A fix fizetéstől élő enber megkapja a havi fizetését elsején és azt beosztja ugy, hegy a hónap minden napjára jusson abból. Ha azután azt a fizetést, amely nem olyan rettenetesen nagy, amely arányban sincs a mai súlyos megélhetéssel, utólag érik bizonyos követelések, azt hiszem, ebből az a veszély fog beállani, hogy éppen ezt a legnehezebb életviszonyokkal küzdő népiéteget nagyon súlyosan fogjuk vele sújtani. Felhívom tehát a kormány figyelmét arra, hogyha akár a vidéki városokban, akár magában a fővárosban ehhez hasonló ténykedéseknek jön a nyomára, hasson oda, — mert nézetem szerint megvan ennek a módja — hegy az ilyen utólagos ármegállapítások a divatból merjenek ki. Neuberger Ferenc : Példát ! Példát ! Reisinger Ferenc : Hiszen felsoroltam egy egész csomó példát! Be kell még mutatnom itt a nemzetgyűlés előtt egy egyébként tisztektrerréitó akció visszásságait is. Mindenekelőtt kijelentem, hogy elvi alapon semmi esetre sem tudom helyeselni a közadakozás, a köz jótékonyság formáját. Ha egy államban nyomorúság van és nyomorgók élnek, akkor az állam ezt a nyomorúságot tartozik besorozni azok közé a szociális problémák közé, amelyeket meg kell oldania, s azután vagy törvényhozási utcn, vagy valamilyen más formában, de mindenesetre ugy, hogy az megbélyegző és megbecstelenítő ne legyen, köteles gondoskodni az ínségesek és nyomorúságosok eltartásáról, kisegítéséről, legfőképen és elsősorban pedig munkával való ellátásukról. Az államnak kell gondoskodnia arról, hogy olyan szociálpolitikát -folytas-