Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-85

324 A nemzetgyűlés 85. ülése 1923. évi január kő 17-én, szerdám tarifát, felemelte a telefon árát, a postát, a trafik árát és az egész vonalon megindította a drágasági folyamatot. Ki tagadhatná, hogy azóta, amióta ezek a kormányintézkedések történtek, nem indult-e meg a drágaság tényleg olyan rettenetes galoppban felfelé, mint ahogy Magyarországon eddig még ismeretlen fogalom volt. En tehát nem tartom teljesen feleslegesnek ha elmondok egy nagyon rövid dolgot, amely a nép száján forog e kérdéssel kapcsolatban. (Halljuk jobb/elöl.) írtak róla az újságok, a szaklapok, például az OMKE., amely azt hiszem, meglehetősen komoly szaklapnak tekinthető s amely szintén rámutatott erre a dologra. Komoly polgári lapok, nemcsak a Népszava, hanem komolynak mondható polgári lapok — maga a Szózat is, amely lap például Grömbös Gyula képviselő úrhoz igen közel áll, tehát nem lehet azt mondani, hogy csak az én portámról hozom a híreket — megállapították azt, hogy ennek a vasúti tarifaemelésnek, igenis, mélyreható szerepe van a drágaság újult erővel való megindulásában, A nép teljes nyiltszemüséggel látta, figyelte ezeket a dolgokat, úgyhogy ebben a kérdésben egy igen érdekes népfelfogás kezdett kialakulni. Először csak ugy viccek alakjában lehetett erről hallani, később azonban egészen komolyan tárgyalgatták ezt a kérdést, amelyet én a magam részéről nem birok ellenőrizni és nem is tudok felöltöztetni a komolyság látszatával, azonban az az érdekes, figyelemreméltó és talán gondolkodásra késztető felfogás alakult ki, hogy a kormány részes a drágasági folyamat felidézésében, mert a papírok ára és más egyéb értékek ára meglehetősen kezdett visszafejlődni a tőzsdén, a kormány tagjait tehát a néphangulat lassan érdekeltséggel kezdte megvádolni, mintha csak a kormány e vasúti tarifaemeléssel, a postai díjak és más egyéb dolgok emelésével önmagának a segítségére sietett volna, hogy az egyéni veszteségei nagyok ne legyenek. Ismétlem, hogy én ezt a néphitet nem akarom a valódiság látszatával felruházni, mindenesetre azonban nagy szerencsétlenségnek tartom, hogy akkor, amikor a kormányzat egyik oldalról erőlködik és mindent elkövet a valuta stabilizációja érdekében, ugyanakkor a másik kezével mindent megtesz, hogy azután oldalba üsse a már stabilizált koronát, hogy lesülyedjen. Halász Móric : Stabilizálni csak az aranyponton lehet! Reisinger Ferenc : Hogy hogyan lehet, az nem tartozik ide. Szomjas Gusztáv: Miért nem stabilizálják a németek a márkát? Halász Móric ; Miért próbálják Pestről dirigálni Zürichben a dollárt? Reisinger Ferenc: T. közbeszóló képviselő ur, a dollár stabilizálása az amerikaiak dolga ; én nem vagyok olyan világpolitikus, hogy vegyem magamnak a bátorságot ebbe beleszólni, nem tudok olyan kekk lenni, hogy a dollár árfolyamával foglalkozzam, ez az amerikaiak dolga, én a korona árfolyamával foglalkozom, ez az én húsomba vág és jobban is van alkalmam ezzel foglalkozni. Halász Móric: Értem, de itt mondotta el a pesti tőzsdetanácsos, hogy Pestről diktálták a korona kurzusát Zürichben. Reisinger Ferenc : Méltóztassék majd ezt kifejteni, hiszen a szólásszabadsággal a képviselő ur is élhet. Halász Móric : Sajnos, uem kerül rám a sor ! Reisinger Ferenc : A drágaság kérdésében az árvizsgáióbizottságok létesítése és működése az, amit állandó jellegűnek lehet mondani, és ami úgyszólván hivatottnak van mondva arra, hogy a drágaságnak ógignövését megakadályozza. Én az árvizsgáióbizottságok működését illetőleg nem mondom azt, hogy azok egyáltalában nem értek el bizonyos részleteredményeket, nem mondom, hogy egyáltalában nem értek semmit, azonban egészen bátran és őszintén merem mondani, hogy az árvizsgáióbizottságok fentartása többe kerül, drágább nekünk, mint amennyit ér, többet árt, mint amennyit használ, most már az utóbbi időben. Az árvizsgálóbizottságokra vonatkozó rendelet értelmében ugyanis az árvizsgálóbizottságnak joga van egy százalékot szedni azon bemutatott számlák után, amelyeknek ármaximálása válik szükségessé. Ez nézetem szerint egy burkolt fogyasztási adó. Most az utóbbi időben bizonyos helyeken ugy oldják meg ezt a kérdést, — miután a kereskedők kezdtek okoskodni ebben a kérdésben s nem az egész számlát mutatták be, hanem csak résdetszámlákat, hogy az egy percent befizetése kisebb összeget jelentsen — hegy az árvizsgáló bizottság egyes helyeken — legalább Miskclccn így történt - kiveti a kereskedőkre és az iparcsokia a szakmánkénti bizenyes pausá leossz égben aít az árvizsgálóbizcttsági fentaitási díjat, ugy hegy egyes szakmál^és kereskedői rétegek százezreket fizetnek be ezen egy százalék címén az árvizsgáló bizottság fentartására. Miután pedig, amint méltóztatnak tudni, az ilyen költséget az iparcs és a kereskedő egyszerűen bekalkulálja az üzleti rezsibe, ennélfogva akkor, ha egy százalékot fizet a kereskedő vagy az iparcs az áruja után az árvizsgálóbizottság fentartására, annak az árunak az ára, amelyet a fogyasztó, az a tisztviselő vagy munkás megvásárolt, egy százalékkal drágább lesz. Halász Móric : Tízzel, nem eggyel. Látjuk a péksztrájknnál ! Reisinger Ferenc : Esetleg többel is, mint egy százalékkal. En mindenesetre azekhez a számokhoz ragaszkodom, amelyeket igazolni is lehet. Amint mondottam, ez nézetem szerint egy burkolt fogj^asztási adónem. Miután pedig a dclgczó közönség fogyasztási adóval úgyis annyira meg van terhelve, hogy abból épen elég lehet, tiltakczcm a magam részéről az ellen, hegy a kermány a jelen nehéz körülmények között még elvan burkolt fo-