Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-85

A nemzetgyűlés 85. ülése Í923. Ez a nagy megerőltető munka leköti minden idejét, leköti minden erejét és nem érkezik ahhoz, hogy ő még más mellékkereseti módokon is segitsen családjának anyagi érdekein. A másik jelentékeny nagy része a tisztviselőknek, akik ellátják a rájuk bizott feladatokat, és találkozunk bizony — tudjuk valamennyien — a tisztvise: löknek egy olyan csoportjával is, amely részben mintegy öncélnak tekinti a tisztviselősködést és nem azon dolgozik, hogy a közönség érdekét a lehető legjobban, a lehető legolcsóbban, leggyorsabban és legkönnyebben kiszolgálja, hanem, hogy az ügyeket a bürokratizmus útvesztőjébe vonszolja. Ismerem azokat a nehézségeket, azokat a küzdelmeket, amelyekkel a tisztviselőknek a mai életviszonyok között meg kell küzdeniök. Sok esetben talán ezek az életviszonyok okozzák azt, hogy a tisztviselők kevesebb érdeklődéssel, kevesebb figyelemmel, kevesebb buzgalommal látják el a rájuk bizott feladatokat. Azonban ne legyünk elfogultak, Ítéljük meg ezt a kérdést elfogulatlanul és akkor azt látjuk, hogy ez olyan kérdés, amellyel a háború előtti időben is találkoztunk. évi január hő 17-én, szerdán. 315 munkálataiban a közigazgatás szervezetének kérdéseit teljes egészében felölelje, mert csak a jó, gyors és olcsó működésnek vannak meg azok a kedvező következményei a közigazgatásban, melyeket épen a magyar közigazgatásban nélkülözünk. A gazdasági életben a rossz organizáció és annak következményei a versenyben való lemaradásban, az üzleti mérlegben feltétlenül kifejezésre jutnak. A rossz, vagy az áttekinthetetlen szervezet káros hatásai a közigazgatásban is érezhetők, ott azonban csak a közérdek rovására mennek, számszerűleg ki nem fejezhetők és ezért eddig nem igen foglalkoztak velük. A jó szervezet azonban csak a munka lehetőségét biztosítja, de még nem jelenti a közigazgatásnak kielégítő módon való ellátását. Ennek további feltétele a tisztviselők szakképzettsége, amelyet nézetem szerint ugy elméleti, mint gyakorlati irányban fejleszteni kell. Ilyen módon, nem akarván felszólalásomat hosszura nyujani, (Halljuk! Halljuk! jóbbfelöl.j a nemzeti erők egységesítésére, a nemzeti erők célirányos megszervezésére hívtam fel, pártokon felül álló szempontokból, a t. Nemzetgyűlés figyelmét; célom az volt, hogy rámutassak a társadalmi, gazdasági, kulturális tényezők egyesítésének, célszerű organizációjának fontosságára, hogy az igazság, a tudás és a kötelesség erejével segítse a magyar társadalom minden rétegének minden egyes tagja megalapozni az uj Magyarországot. Abban a reményben, hogy ez az egységesülés és ez az egységes munka meglesz, hogy a politikai pártok megtalálják egymást és ilyen módon mintegy előmozdítjuk valamennyi párt részéről a kormánynak helyes irányú szociális, gazdasági, közművelődési és közigazgatási téren mutatkozó törekvéseit, az indemnitási javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon, a szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Eeisinger Ferenc. Reisinger Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Ebben a nemzetgyűlésben több ízben vetődött fel az uralkodó pártok és a szélsőbaloldalon álló pártok egységes működésének, a nemzet érdekében való összedolgozásának a lehetősége. Örömmel állapítom meg ebben a pillanatban, hogy az utóbbi időben a túloldalon elhangzott néhány olyan komoly beszéd, mely beszédek ha igy folytatódnának és ha példájuk ott méltó követésre találna, akkor talán az első lépést megtéve látnám azon az úton, amely a nemzet érdekében való együttmunkálkodáshoz vezet. Előttem szólott Erődi-Harrach t. képviselőtársam olyan tárgyilagos és komoly hangon mondotta el mondanivalóit a szocializmusról és a szociáldemokráciáról, — amivel ha minden pontban nem is tudok egyetérteni és nem is lehet egyetérteni erről az oldalról, mert bizonyos ténybeli 42* Ez ugy látszik inkább a közigazgatás szervezeti kérdéseibe nyúl bele, és azokra hívja fel figyelmünket. Ha megoldható volna olyan módon, hogy a tisztviselőknek ezt a részét mintegy kikapcsolja a tisztviselőstátusból a kormányzat, mindenesetre foglalkozni kellene ezzel a gondolattal, ezzel a feladattal is. Azonban ez rendkívül kényes és nehéz, mert egyrészt beleütközik a jogfolytonosság gondolatába, másrészt esetleg ennek egy radikálisabb megoldása olyan kérdések felvetődésével járna, amelyek megoldása illuzóriussá tenné a létszámcsökkentéstől várt összes pénzügyi és egyéb könnyítéseket. Épen ezért csak helyes mérlegeléssel nyúlhatunk ezekhez a kérdésekhez és mindenesetre ajánlom a kormánynak, hogy vegye figyelembe azt az előterjesztést, amelyet ebben a kérdésben a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetsége két évvel ezelőtt memorandumba foglalt. A mai helyzet azt mutatja, hogy a tisztviselőkérdés nem ereje, hanem nyilt sebe a nemzet beteg testének. Amint Emiltettem tehát, a tisztviselőkérdés ugylátszik részben szervezeti kérdés, a közigazgatás szervezeti rendezésének a kérdése. Nemzeti egységünk megteremtésére, közgazdasági, népművelési, népoktatási feladatokon kivül tehát jó közigazgatásra is szükség van. Itt csak a szervezeti kérdés nagy fontosságára mutatok rá részben a tisztviselőkérdós bizonyos kinövéseinek megszüntetése végett, részben pedig azért, mert ezek a kérdések a magyar közigazgatásban teljesen el vannak hanyagolva. Épen ezért kérem az igen t. belügyminister urat, hogy a közigazgatás reformjára irányuló