Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-85
316 À nemz et g if ülés BŐ, ifie.se 1928. évi javuiér hó 17-én, szerdán. tévedéseken alapszik — azonban mindenesetre az a hang ez, amely alkalmas arra, hogy ezen a hangon az ország szine előtt tárgyaljunk. Sajnálattal kell azonban megállapítanom azt, hogy ezzel a hanggal ebben a nemzetgyűlésben minél ritkábban találkozunk. Egyes képviselők egyenesen ugy kezelik pártunkat — ez látszott a múlt indemnitási vitánál is és igy mutatkozik a jelen vitában is — mintha pártunkat összetévesztenék az igen t. kormánnyal, mintha nem az volna napirendre tűzve, hogy a kormánnyal szemben \aló bizalomból kifolyólag adunk-e neki bizonyos felhatalmazást az állam financiális ügyeinek tovább intézésére, avagy nem, hanem mintha az volna napirendre tűzve, hogy a szociáldemokrata párttal szemben bizalmasak-e vagy bizalmatlanok a képviselő urak. Én azt hiszem, hogy ennek a vitának, az indemnitásról szóló egész kérdésnek nem az lehet a magva, a célja, hogy egyes képviselők hogyan fogják fel a szociáldemokrata párt múlt és jelenbeli szereplését ; én azt hiszem, a kormány ténykedéseinek bírálata van napirendre tűzve Berki Gyula : Parlamenti szokás ! Propper Sándor: Pláne ha a kormánynak nincs programmja!" Reisinger Ferenc : Közbeszóló Berki képviselő úrral is fogok találkozni, amikor majd a Miskolcon tartott bevezető nagygyűléshez fogok érni. Ott volt szerencsénk ugyanis egymást látni. Akkor ön is a kormánnyal foglalkozott. Várnai Dániel : A szakállal együtt levetette a miskolci beszédet is. Berki Gyula: Nem volt már szakállam Miskolcon, tévedésben van a képviselő ur! Beszédem is ugyanaz ma, én is ugyanaz vagyok í Kár olyasmit beszélni, amiről nem tudja, hogyan van ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Reisinger Ferenc : Ebbe a végzetes hibába látszik beleesni előttem szólott Szabó József képviselő ur is, amikor beszédének egy tekintélyes részét a pártunkkal való bibelődés, bajlódás tölti ki, és igen tekintélyes részében megfeledkezik arról, amit tulajdonképen csinálnia kellett volna, mint a javaslat ellen beszélő képviselőnek: a kormány kritizálásáról. Erdélyi Aladár: Méltóztassék cáfolni! Reisinger Ferenc : Jóllehet a kormány iránti kritika is tekintélyes mérvben foglaltatott beszédében, mégis nagyon szeretném, ha itt volna Szabó József képviselő ur, hogy ugy mondhatnám el szavaimat, hogy ő is hallja: rám azt a benyomást tette az ő beszéde, mintha az elől a bizonyos kritika elől egy kissé jobbra vagy balra valamelyest kitért, kibujt volna, és egy kissé inkább az áruIkodás jellegét öltötte volna magára az ő beszéde, ... Propper Sándor : Titkos kormánytámogató ! Reisinger Ferenc : . .. mintha bizonyos felhívást tartalmazott, volna az a beszéd olyan értelemben, hogy a szociáldemokrata párt és a szervezett munkásság ügyeibe bizonyos hatékonyabb beavatkozásra van szükség a kormány részéről. Egy kissé furcsa és szokatlan dolog, — hogy ugy fejezzem ki magam — hogy egyik nemzetgyűlési párt a kormány kritikáját ugy értelmezi, hogy ugratja a kormányt a nemzetgyűlés valamelyik másik pártja ellen. (Mozgás és éllenmondásoh a jobboldalon. Felkiáltások jobb felől : A kormány nem ugrik !.) Hogy ugrik-e, vagy nem, azt én most nem vitatom, azonban lehetne vitatni. En bizonyos előttünk fekvő javaslatokból is azt látom, hogy a kormány igen szívesen ugrik akkor, amikor a szociáldemokrácia ellen ugratják. Példa rá a rendtörvényjavaslat. Szabó József képviselő ur mint pikáns csemegét tálalta fel és pikáns szósszal is igyekezett leönteni az ő mondókáját, amikor bevezette ezt a kérdést: A bányamunkások homokbuckákban laknak ebben az országban és ime akkor, amikor a bányamunkások ilyen rettenetesen nehéz lakásviszonyok között élnek, akkor a bányamunkások szövetsége nem lakást építtet a bányamunkásoknak, hanem bányamunkásotthont Budapesten. Nekem ez a felfogásom erről a kérdésről, hogy hatást keltő kijelentésnek nagyon szép, nagyon jó lehet ez, kortespolitikának meg is felelhet, . . . Erdélyi Aladár: Az a kérdés, igaz-e? Reisinger Ferenc:... a valóság azonban az, hogy a bányamunkások szövetsége mint gazdasági szerv nem hivatott arra, hogy a bányamunkásoknak lakást épittessen, . . . Peidl Gyula : Es nem képes rá ! Reisinger Ferenc : . . . nem is képes arra, és ha néhány bányásznak mégis építtetne azon a p'nzen lakást, amelyen bányamunkásotthont fog építtetni Budapesten, akkor sem oldaná meg igazán ezt a rettenetes nagy, nehéz kérdést, amelyben ma már nemcsak a bányamunkások, hanem az ország tekintélyes része szenved : a rettenetes lakásbetegséget. En tehát azt mondom, hogy azok az igazságok, amelyeket Szabó József képviselő urnák velünk szemben fel méltóztatott hozni, igen törékeny, sőt töredék-igazságok, amelyek vele együtt bizonyos töredékszavazatok alapján kerültek be ide a nemzetgyűlésbe. En a magam részérői el tudok képzelni olyan helyzetet, hogy nehéz időkben, rendkívüli körülmények között egy kormány odaáll a nemzetgyűlés elé és a nélkül, hogy zárszámadást és költségvetést terjesztene a nemzetgyűlés elé, meghatalmazást kér bizonyos bizalom alapján, ahhoz, hogy az államháztartást, az állam financiális ügyeit tovább vezesse. El tudom képzelni azt is, hogy az a kormány, amely ezt teszi, nemcsak a kormányzó többségi párttól, hanem a parlament ellenzéki oldaláról is megkapja ezt a felhatalmazást minden különösebb akadály nélkül. Az én fantáziám képes ennek feltétele-