Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-85

à nemzetgyűlés 85. illése 1928. évi január hó 17-én, szerdáit. ­üzemek számára, de csak olyan nagybirtokok és nagyüzemek számára, melyeknek vezetői a ,rayo­nirozásnak gazdasági előnyét belátnák. Ertem ezalatt, t. Nemzetgyűlés, hogy világosabban fejez­zem ki magamat, azt, hogy arra kell törekednie ma a mezőgazdasági nagyüzemeknek, hogy a költségek lehetőleg redukáltassanak. Ezt pedig csak ugy tudják keresztülvinni, ha területük szerint összeállanak és ott, ahol bizonyos ága­zatok művelése, bizonyos termelési módok vala­mely üzemben drágábbak, ezeket más üzemre helyezzek át, vagyis, ha tömörülnek az ilyen mezőgazdasági nagy üzemek vezetői, és ilyen módon egyrészt intenzivebb talaj műveléssel, a művelési módok megosztásával, rendezett állat­tenyésztéssel stb. kiválasztják maguk számára azokat a teendőket, amelyekben a legnagyobb produktivitást érhetik el. Ezzel fejezem ki azt, t. Nemzetgyűlés, amit az előbb mondottam, hogy a nagybirtok igye­kezzék ezt a deficitet, amely az ország közgaz­daságában a birtokmegoszlás következtében át­menetileg mutatkozik majd, kiegyenlíteni és az újonnan alakuló kisgazdaságok, amelyeknek ér­deke szintén az, hogy megfelelő forgótőkével rendelkezhessenek, egy hitelszervezetbe való bevo­nással, és ennek az egész közgazdasági organi­zációba való beillesztésével ráképesittessenek arra, hogy közgazdasági feladataiknak megfelelően eleget tehessenek. Ezzel, t. Nemzetgyűlés, én nem a gazdago­dás egy uj forrására kívánok rámutatni, amely­nek következtében a magyar nemzet a jóvátételt esetleg elviselhetné, csupán védekezni akarok az elpusztulással szemben, mert ez nem több, mint konzerválása a gazdasági alapnak, amelyre az­után a politikamentes közgazdaság felépülhet. Ezzel csak a mai értéktelen papirt változtathatjuk át állandó, maradandó értékekre, hogy a rendezés idején meg legyen a sok papirosnak a magyar közgazdaság természetének leginkább megfelelő reális értéke. A papir^pénz értékét ugy sem lehet fentar­tani. Az esetleges jóvátétel azt mindenesetre tovább gyöngítené s nekünk, mint földmivelő országnak, a föld hozadékának biztosítására irá­nyuló gazdasági intézkedésekkel, a földbirtokon keresztül kell ezeket az értékeket megteremte­nünk és helyes előrelátással előkészülnünk a gazdasági rendeződés idejére. Vegyünk példát a németektől, t. Nemzet­gyűlés, akik most messzemenő gazdasági terve­ket visznek keresztül. Feleslegesnek látszó vasúti vonalakat építenek ki, minden téren építkeznek azért, hogy ezt az értékátalakulást mennél ked­vezőbbé tegyék közgazdaságukra nézve. Mindez értékképzőbb, mint papírpénzben akarni tezau­rálni az értéket. Ez az eljárás biztositja az "értékeket arra az időre, amikor az aranyvaluta és nemzetközi pénzunió ideje elérkezik, mert csak ezzel remél­hetem a végleges kibontakozást és a gazdasági NAPLÓ VIII. konszolidációt. A pénz a békeszerződésekkel le­nyűgözött államokban kimulóban van, már ago­nizál, ezt már úgysem menthetjük meg, a mai pénzbe életet már nem vihetünk bele, uj ulapot kell számára teremteni. A nemzeti erők szervezése terén rámutat­tam a társadalmi és közgazdasági feladatokra. De idetartozik a nevelésügyi erők szervezése és rendezése is, amely nélkül a nemzeti erők cél­irányos organizációját el nem érhetjük. Nevelés­ügyünk története mutatja, hogy valahányszor nagy történeti események megrázkódtatásából kikerültünk és ezek első tanulságait levonhattuk, a közfigyelem mindannyiszor ráterelődött nevelés­ügyünk állapotára s nagyobbarányu reformok megvalósítására vált alkalmassá a talaj. Rámutatok Mária Terézia uralkodására; a hétéves háborút követő békésebb uralma idején megalkotj cl ctZ első Ratio educationis-t, első szer­ves nevelésügyi törvényünket ; majd a francia forradalom hatása alatt a XIX. század elején készült a második Ratio eduoationis. Az 1848-at közvetlenül megelőző években nemzeti irányú törvényjavaslatok készülnek, majd a kiegyezés után Eötvös József bárónak és Trefort Ágos­tonnak a népoktatásra és középfokú oktatásra vonatkozó törvényei. Ez természetes jelenség, mert a nemzeti öntudat erőteljesebb előretörésével mindig együtt jelenik meg annak velejárója, a nevelés, az oktatás ügye, hiszen a nevelés feladata azt az erkölcsi alapot szilárdítani és gyarapítani, amelyen a nemzeti élet minden más irányú megnyilvánulásának nyugodnia kell. A nevelés nemcsak egyéni, de nemzeti és társadalmi élet­feladat, ennek ereje olyan nagy, hogy ellenséges megaláztatástól halálosan sebzett nemzeteket virágzó, művelt birodalmakká emelhet, és elha­nyagolása egyébként hatalmas nemzeteket is tönkretehet. Ennek a felismerésnek nagy hatására mu­tatok rá, midőn a német birodalom kialakulá­sára hivatkozom. Mikor a franciák Német­országot tönkretették és megalázták, a nagy német állambölcsész és szocialista, Fichte, a német nemzethez intézett beszédében a nevelés feladataira mutatott rá és elsősorban a neve­léstől remélte a német nemzet megmentését. Azt mondja, hogy csak az a nemzet, amely a tökéletes emberré való nevelés feladatát meg­oldotta, oldhatja meg egyúttal a tökéletes államnak a feladatát. Nem az anyagi javak mennyiségétől függ valamely nép jövője, hanem attól, hogy mennyire terjed ki munkaereje, mennyire eleven ez, meny­nyire hatékony ez, és mennyire vannak meg benne a feltételek a munkaerő továbbfejlesztésére. A munkaerő az a tőke, amelyen a nép politikai és gazdasági hatalma, valamint önállósága nyugszik. Amidőn a nevelésnek e nagy nemzeti és társadalmi jelentőségét elismerjük, azt látjuk, 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom