Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-85

312 A nemzetgyűlés 05. ülése 1923. évi január hó 17-én, szerdán. Amíg az amerikai munkásnak, az amerikai embernek keresményéből nemcsak arra telik, hogy jól ruházkodjék, élelmezését elláthassa, hanem arra is, hogy minden rendű és rangú szükségletét kielégíthesse és gyermekeinek neveltetéséről akadály nélkül gondoskodhassék : addig a mi munkásaink, a mi embereink egész keresményét — tekintet nélkül annak kisebb vagy nagyobb voltára — a megélhetés gondja köti le, azt élelmiszerekre kell forditaniok. Másra, kezdve a lakáson és végezve a cipőn, alig marad. Ez a helyzet az oka az értelmi munka leértékelésének is az európai társadalmakban. Az emberi műveltség történetében páratlanul álló mai korszakban nincs és nem is lehet igazi társadalmi jólétre irányuló törekvés, amely társadalmi jólétnek alkotó eleme a szellemi kultúra. Ma az, akinek valamije van, — legyen az, amint mondottam, több vagy kevesebb — csak jói él, de igazi kulturális jóléthez az európai társadalmakban ma senki nem juthat. Az érték kialakulására ható tényezők között az egyetemes társadalmi jólét rovására nagy eltolódás történt. Ennek súlyát, ennek nehézségeit érezzük az egész európai társadalomban. Szemére vetik sokszor a bankoknak, hogy nagy tőkéket halmoznak fel. Kétségtelenül nagy tőkékkel dolgoznak a bankok és nagy nyereségeik vannak. Ezek a nagy nyereségeik is azonban csak olyanok, mint a mai cifra rongyok mögött meghúzódó nyomor. A bankok nyereségei mögött is ott áll a mennyiségében mindjobban szaporodó és értékéből mindjobban veszítő papírpénz. Ez a tény tárul szemeink elé, ha mi a közgazdasági élet erőit akarjuk a nemzeti haladás szempontjából megszervezni. Azonban mégsem szabad megállammk ezek előtt a nehézségek előtt, hanem keresnünk kell azt a forrást, amelynek erőit célirányosan megszervezve, a magyar közgazdaságot eredményes munkához tudjuk vezetni. Ha azt keresem, hogy hol találhatjuk meg a feladatok legsürgősebb részét, akkor tekintetem és figyelmem a magyar mezőgazdaságra esik, (TJgy van ! jobbfelöl.) ahol két látszólagos ellentét küzd egymással : a szociális és a közgazdasági követelmény. A szociális követelmény a földbirtok igazságosabb és igy egészséges megoszlásának követelménye, mely a föídbirtokreformban jut kifejezésre. A mi pártunk részéről, ebben az indemnitási vitában is, számtalanszor elhangzott a föld igazságosabb és egyenletesebb megosztásának sürgető követelménye. Ez tehát az a szociális követelmény, amellyel a földbirtok terén találkozunk. A gazdasági követelmény pedig azt jelenti, hogy a magyar föld kincseit igyekezzünk a legmaximálisabb mennyiségben felszínre hozni, hogy annak segítségével a magyar közgazdaságot uj életre kelthessük. Ez általános nemzeti érdek, t. Nemzetgyűlés, mert ha a föld termékenységét, hozadékát fokozzuk, jobban ellátjuk ezzel a fogyasztókat, olcsóbbá tesszük az árakat, javítjuk a valutát, rendezzük az államháztartást és uj életre keltjük a tudományt, a művészetet, vagyis a szellemi életet és a kultúrát. Mindezek által a nemzeti élet idegrendszerébe uj vért, uj erőt bocsátunk. Ez a két követelmény az, amellyel találkozunk, amikor a magyar földmivelésre, a magyar mezőgazdaságra fordítjuk tekintetünket, s az ezen a téren reánk váró feladatokat nézzük. Ez a két követelmény azonban csak látszólag nem egészen harmonikus, mert a kisbirtok esetleg kevésbé célszerű művelési módokkal csökkenti a földnek még mai hozadékát is, holott nemzeti szempontból épen ennek a hozadéknak emelése volna fontos. Tegyen meg a kormány és a társadalom arra nézve mindent, hogy a kisgazda a fold helyesebb megművelésére képessé tétessék. Az igazságos földbirtokmegoszlással együttjáró deficitet pedig — amely a föld hozadékában feltétlenül mutatkozik, amint az minden más nyugateurópai országban is mutatkozott, ahol a föld egyenletesebb, igazságosabb megoszlása intézményesen keresztülment, — elég, ha csak Dániára mutatok reá, ahol ma a legvirágzóbb kisgazdaságok vannak — évtizedekbe kerül, amig azt eloszlatják. Európa és Magyarország mai közgazdasági és társadalmi helyzetében azonban mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy ilyen hosszú átalakulási időt vegyünk igénybe, amely idő alatt a kisgazda sokszor sajátmaga által fizetett drága leckepénzzel jut csak el földjének racionálisabb megművelésére, nekünk tehát ezt az időt fokozott tevékenységgel, tervszerű, célirányos intézkedésekkel át kell hidalnunk, s egyrészt lehetőleg mennél hamarább az egészséges birtokmegoszlással uj kezekbe kerülő birtokok hozadékának emelését biztositanunk, másrészt — és itt méltóztassanak megengedni, hogy egy látszólag talán paradoxonszerü követelményt állítsak fel, — amikor a nagybirtokot állítom oda, hogy a nagybirtok legyen az, amely ezt a deficitet kiegyenlíti, még pedig üzemének magasabb kereskedelmi és pénzügyi megszervezésével. Nem saját erejével, t. Nemzetgyűlés, mert hiszen olyan nagy pénzügyi feladatok előtt áll ma a mezőgazdaság, amelyeket igy is alig tud megoldani s most, ha ezt a feladatot is egyedül a nagybirtokra háritanók, nem tudna ennek eleget tenni. Hanem rámutatok itt a szocializmusnak etikájából vett arra az elvre, amit felszólalásom elején Emiltettem : a kötelességek közösségére s a nagytőkének, nagy hitelintézeteinknek mondom, teljesítsék a tőke szociális hivatását, kötelességét. Bocsássák rendelkezésére a nagyüzemeknek könnyű, rugalmas, elasztikus formában, talán szindikátusok alakjában azokat a tőkéket, amelyek szükségesekké válnak a nagybirtokok, nagy-