Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-84

262 A nemzetgyűlés 84. ülése 1923, Érdekes jelenség, hogy az 1921. évben palakőből és palatáblából behozatalunk 1860 métermázsa, mig kivitelünk csak 12 métermázsa volt akkor, amikor óriási mennyiség áll rendel­kezésünkre ugyanolyan jóminőségü palákból, mint aminőt drága valuta árán külföldről hoz­tunk be. Hogyha külforgalmi statisztikánkat vizs­gáljuk, hihetetlennek tűnik fel előttünk, hogy mindazon szükséges anyagok legnagyobb részét külföldről hozzuk be, amelyekre nézve nemhogy behozatalra volnánk utalva, hanem amelyekből bőséges mennyiségben szállíthatnánk a külföldre. A külforgalmi adatok szerint 1921. évben nyers épület- és kövezetkövekből behozatalunk 1,845.000 métermázsa, kivitelünk pedig csak 28.061 volt. Homokból és kavicsból behozatalunk 19.110, kivitelünk pedig 14115 métermázsa; fürészelt kövekből és tűzálló anyagokból behozatalunk 200 métermázsa; kivitelünk pedig semmi. Kő­lapokból és kőfaragómunkákhoz szükséges kvar­citból behozatalunk 2462 métermázsa; kivite­lünk pedig 1592 métermázsa. Már pedig épen ezekből a kövekből áll ennek a szerencsétlen országnak rendelkezésére oly nagy mennyiség, amiből bármennyit képesek volnának exportálni. Budapest környékén az Ürömhegyen és a kis­celli platón van a legkiválóbb édesvizi mészkő, melyből a Halászbástya épült, vagy a tétényi platón, felső mediterrán és szarmata durva­mészkő, melyből a Mátyás-templom épült, to­vábbá Pilisborosjenő környékén kitűnő minő­ségű olygocén homokkő, amely piros színénél fogva az építkezésnél igen keresett. Ezekből olyan nagy mennyiség áll rendelkezésünkre, hogy ebből bármennyit szállíthatnánk külföldre. De a legjobban bevilágít a mi közgazdasági életünk hátramaradottságába az, hogy az utca­burkolathoz szükséges hasított és kockaköveket majdnem valamennyit a tőlünk elszakított cseh területen lévő korláti bányákból hozzuk be még Budapestre is, holott ezen utcaburkolatra alkal­mas kövekből — gránitból, bazaltból és ande­zitből — olyan mennyiség áll rendelkezésünkre, amely akár egész Európa utcaburkolásához elegendő volna. Az Erzsébet-hidnak a burkolása is azért szünetelt két hónapig a múlt évben, mert a csehek megtiltották a bazalt behozatalát. Közutaink javítási munkálatait is az hátráltatja legjobban, hogy az állami ós magánkőbányák nem képesek elegendő követ rendelkezésünkre bocsátani. Ennek egyetlen oka az, hogy a magán­vállalkozás lekötve tartja ugyan a kőelőfordulá­sokat, de nem tartja rentábilisnak azt, hogy a mostani pénzviszonyok mellett nagyobb összege­ket ruházzon bele a kőfejtőtelepekbe, mert azokat az összegeket ma a tőzsdén egyéb speku­lációk utján jobban tudja kamatoztatni. Van a Balaton mellett olyan bazaltbánya magánkézben, amely törmelékkővel teljesen el van tömitve. A tulajdonos azt mondja, hogy ezt azért nem bányásszák, mert előbb a törmelékkövet évi január hó 16-án, kedden. kellene onnan kihordani. Pedig én azt hiszem, mindenki előtt ismeretes az, hogy a törmelék­kőre ép olyan nagy szükségünk van, mint a hasított kőre vagy a kockakőre, mert hiszen a törmelékkövet egyenesen az útépítéshez lehet kihordani. Itt is a lehető legsürgősebb állami beavatkozásra volna szükség. Felsorolhatnék még számtalan olyan anya­got, melyei bőséges mennyiségben el vagyunk látva, de amelyeket mégis csodálatosképen kül­földről hozzuk be. Ilyenek a különböző festék­anyagok és a tűzálló anyagok is. De különösen fontosnak tartom megemlíteni, hogy az 1921. évben mennyi agyagföldet és kaolint, valamint agyagipari terméket hoztunk be az országba. Agyagföldekből ós kaolinból behozatalunk 61.274 mázsa volt, kivitelünk pedig 1758 mázsa. Közön­séges cserépedényben és más agyagárukban be­hozatalunk 1288 mázsa volt, kivitelünk pedig semmi sem. Agyagcsövekben behozatalunk 1903 mázsa volt, kivitelünk 64 mázsa. Fal- és pado­zattáblákban, épületdiszitményekben és kályhák­ban behozatalunk 1812 mázsa volt, kivitelünk 274 mázsa. Agyagból és porcellánból készült játékszerekből, pipákból és díszműárukból be­hozatalunk 977 mázsa volt, kivitelünk 380 mázsa. Agyag és porcellán asztali és használati edé­nyekben behozatalunk 17.779 mázsa volt, kivi­telünk ellenben csak 310 mázsa. Pedig csonka Magyarországon majdnem min­denütt vannak bőségesen szénelőfordulások köz­vetlen közelében kitűnő anyagok, amelyekből minden olyan edényt, minden olyan fali diszit­ményt elő lehet állítani, amelyekre ennek az országnak szüksége van. Szükséges volna tehát az, hogy a bankokat, amelyek most egyéb célokra használják fel tőkéjüket, esetleg talán kényszerí­tenek arra, hogy jövedelmeik egy részéből ilyen agyaggyárakat, agyagégetőket állítsanak fel. Mai nehéz helyzetünkben nem csodálom, hogy olyan igen sok szó esett a szénbányászat­ról. Abszolúte megbizható adataink szénkincsünk­ről, sajnos, nincsenek, mert a Pap-féle statisztika is kiegészítésre szorul, s különben is ennek a statisztikának összeállítása óta már igen sok újabb széntelepet találtunk. Annyi azonban fel­tétlenül bizonyos, hogy szénkmcsünkkel takaré­koskodnunk kell Ennek a takarékoskodásnak azonban nem szabad túlzásba mennie akkor, amikor bebizonyítható, hogy az 1921. évben feketeszénből 3,634.089 mm volt a behozata­lunk, kivitelünk azonban csak 330.000 mm ; barnaszénből behozatalunk 79.465 mm. volt, kivitelünk pedig ebből 1,570.000 mm; brikett­ből behozatalunk 980.199 mm volt, kivitelünk pedig semmi sem. Azt hiszem, ilyen körülmé­nyek között fel kell vetnünk azt a kérdést, vájjon nem volna-e feltótlenül szükséges az indokolat­lanul egy kézben összetömöritett hegyzárlatokat feloldani, vagy talán a termelési kényszert ki­mondani. (Helyeslés a jobbóldalon.) Legrégibb szenünk a 7000 kaióriás liász-

Next

/
Oldalképek
Tartalom