Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-83

A nemzetgyűlés 83. ülése 1923. évi január hó 12-én

} pénteken. 2S5 év januárjában. Én Bihar vármegye székházában. Nagyváradon, több gazdaságnak és uradalomnak képviseletében, mint szemtanú vettem részt ezekben az úgynevezett földosztásokban, ahol újságírók és a szociáldemokrata párthoz akkoriban tartozott kisebbrendü és kisebb kaliberű vidéki emberkék beültek a vármegyeház kiürített főispáni hivatalaiba, agrárbizottságokat létesítettek és dobszóval kihirdették a falvakban, hogy jöjjetek, kapjátok a földet. Griger Miklós : Azt is felosztották, ami nem volt ! Fráter Pál : Ezekben a földosztásokban a szakértelmeüenségnél és a 1 elkiismeretlenségnél csak a kap-siság volt a nagyobb, (ügy van!) kz ártatlan és félrevezetett nép képviselői — nyolc—tiz—húsz egy községből — bejöttek az agrárbizcttság szine elé és ott szószólót választva maguknak, kérték az illető községbeli földesúr bevetett földjeinek kiosztását. Sohasem a bevetetleneket, mindig a bevetetteket. Dénes István : Ma is megadja a földbirtokrendé- ő bíróság l Fráter Pál : À Sfcubenberg-féle székelyhídi uradalomból a vármegyei agrárbizottság közbenjárása mellett 1918 telén Bihar vármegyében 1350 katasztrális hold földet osztottak ki, amelynek a fele az uradalom őszi vetése volt. Ugyanezen év tavaszán az a része a földnek, amely ősszel nem volt bevetve, parlagon hevert és sem az uradalom nem aratott 1919 nyarán, sem azok, akiknek az agrárbizottságok cdaedták. Rassay Károly: Mert a tavaszi vetést nem tudták megcsinálni a kommün miatt ! Fráter Pál : Tudjuk, hogy azokon a vidékeken az 1919 áprilisában bekövetkezett oláh foglalást ezeket a viszonyokat megszüntette, de sajnálatosan benne maradt azért a mi egyébként értelmes, megbízható és hű magyar népünkben valami olyan homályos tudat, hogy nem földbirtokreformtörvény keretében, hanem földosztás keretében kellene azokat a követelményeket megvalósítani, amelyek az ő sziveikben élnek. (Ellenmondások balfelöl.) Horváth Zoltán : Ez tévedés ! Perlaki György : Nem tévedés, ez így van ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Fráter Pál : Ez nekem egy impresszióm, én nem félek, én megmondom, hogy nekem ez az impresszióm . . . Rassay Károly : Impressziója lehet ! Fráter Pál: Én 1919-ről és nem 1923-ról beszélek. Rassay Károly : 1920-ban sem ez volt a parasztság hangulata Î Fráter Pál : Lassan-lassan 1920-ban és 1921-ben — nagyon jól mondta Rassay képviselő ur — ez a mentalitás a mi népünkben kezdett lehiggadni, kezdett egy bizonyos meg valósítható irányba terelődni, és épen azért 1920 folyamán a magyar törvényhozás abba a helyzetbe került, hogy megalkothatta a magyar földbirtokreformtörvényt. Nem az én feladatom eldönteni azt, hogy a földbirtokreformtörvény a magyar törvényhozásnak egy örökké maradandó műve-e vagy sem, de mint abban a törvényhozásban részt nem vett képviselőnek és mint jogászembernek, jogom és kötelességem megbírálni azt, hogy ennek a törvénynek a kiinduló pontja és felépítési rendszere ennek az egész nagy reformtörekvésnek megfelel-e vagy nem. Ennek a törvénynek a kiinduló pontja az, hogy valakinek, tehát természetes személynek, vagy testületnek, illetőleg intézménynek földhöz juttatása közérdek. A közérdek meghatározása a törvényből természetesen kimaradt, azonban én azt hiszem, hogy abban minden jogászilag gondolkozó ember nekem fog igazat adni, hogy t. i. nem az a közérdek, amely egy törvény kiinduló pontját képezi, hogy vájjon egyesek, intézmények vagy testületek földhöz jutnak-e, hanem az a közérdek egy állam rendezett gazdasági viszonyai mellett, hogy egyéni jogcímeken érvényesüljön a földszerzés lehetősége, mert egy rendezett országban, egy jogállamban az egyéni jogcímeknek az érvényesítése az állami közérdek. Mikor tehát a földbirtokreformtörvény abból indul ki, hogy közérdek az, hogy egyesek, intézmények vagy testületek földet kapjanak, akkor ez a kiindulási pont az én nagyon tiszteletteljes nézetem szerint nem helyes, mert valódi közérdek az, hogy az egyéni jogcímeken érvényesülő földszerzési igény teljesíttessék az állam által. Ennek a kiindulási pontnak a helytelensége azután megbosszulja magát az egész törvényen, megbosszulja magát a 2. §-nak kizárólag exemplikativ felsorolásában és nemtaxativ felsorolásában. Méltóztassék megnézni az 1881. évi kisajátítási törvényt, milyen szabatosan, milyen világosan és félre nem érthető módon meg van ott mondva, hogy melyek azok a közérdekű aktusok, amelyeknek a kielégítésére a törvény igénybevehető, az államhatalom által, vagy bizonyos elhatárolt területeken az egyesek által is. Nem túlzok és azt hiszem, nem beszélek teljesen hihetetlen és elfogadhatatlsnálláspontről, mikor azt mondom, hogy a földbirtokreformtörvénynek, illetőleg a földbirtok helyes és nem helyesebb megoszlását célzó törvénynek eredményeit elértük volna a kisajátítási törvénynek olyan értelmű módosításával, amely kimondotta \^olna, hogy mindazokban a községekben, ahol nagybirtok van és ahol a nép térj eszkedési és gazdasági érdekei megkövetelik, azt a területet ki kell sajátítani. (Helyeslés jóbbfélől.) Sokkal gyorsabban, sokkal egyszerűbben és célszerűbben értük volna el azt az eredményt, amelyet így egy hosszú törvénybe befoglalva, egy extra bíróság megalapozásával, valószínűleg a végrehajthatatlanság mocsarába sülyesztettünk. Pikler Emil: Hogyan bújnának akkor ki a földreform elől í (Zaj. Elnök csenget.) Fráter Pál: Az 1881. évi kisajátítási törvény kiegészítése minden tekintetben jogot adna az