Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-83
A nemzetgyűlés 83. ülése 1923. évi január hó 12-én, pénteken. 229 ben, amely majdnem negyedszázadon keresztül tiporta egész Európát lábai alá, azzal az eljárással, amelyet velünk szemben gyakoroltak az entente diplomatái azután a háború után, amelybe mi csak beleráncigáltattunk : akkor meg kell, hogy állapítsuk azt, hogy az az elmúlt száz esztendő nem előrehaladás volt a világban, hanem egy visszafejlődés, egy százéves visszafejlődés a középkor felé. Reménysugárt keresünk tehát, t. Neinzetgyülés, mert egj nemzet csak a reményeiből tud megélni. És önbizalmat és öntudatot, önérzetet kei esünk, mert a gyávaság és a tétlenség megöli a reményt. Ha mi gyávának mutatkozunk, akkor egészen biztosan le fog tiporni minket mindenki. Fel tehát a fejjel, mint ahogy magasan hordja fejét az önhibá|án kivül tönkrement becsületes ember, akinek, minél nehezebb a sorsa és minél szegényebb lett, annál büszkébbnek kell lennie. Aktivitás kell a külpolitikában azért, mert a passzivitás feltétlenül csak sülyedéshez vezet. Az aktivitás nem ellentétes a békével felfogásom szerint. Hiszen senki sem gyanúsíthatja meg példának okáért Seipel osztrák kancellár urat azzal, bármelyik európai államot nézzük is, hogy ő meg akarja bontani az európai békét. De ismerjük el a/.t, hogy ő aktiv külpolitikát folytat és sikerrel, (ügy van! a baloldalon.) A mi érdekünk is feltétlenül a béke, de nem becsületünk, nem önérzetünk, nem függetlenségünk és nem legszentebb érdekeink rovására, (ügy van! bal felöl.) S midőn általánosságban aktivitást kérek a külpolitikában, a másik kérésem és követelésem az, hogy a legnagyobb fokú propagandát kell kifejteni a külföldön, mindenütt, az egész világon, legszentebb érdekeink védelmében. Propagandát, olyan propagandát, amilyennel minket tönkretették. Mert elsősorban ellenségeink propagandája volt az, amely aláásta ezt a nemzetet (ügy van ! balfelöl.) és amelyből kifolyólag a világháborút elvesztettük. Azzal az eszközzel, amellyel velünk szemben élt« k, éljünk mi is önvédelmi harcunkban. Ezt a propagandát kell, hogy kifejtsük azért, hogy lássák mindenütt nemzetünk jelenlegi helyzetét, hogy lássák azt a mérhetetlen igazságtalanságot, amelyet velünk szemben elkövettek. Ez a propaganda fogja szolgálni az aktuális jóvátételi kérdésben is a mi érd- keinket Nem elég az, hogy mi kijelentjük egyhangúlag, hogy jóvátétellel nem tartozunk, jóvátételt fizetni nem tudunk, tehát jóvátételt nem is fogunk fizetni. Fel kell világosítani a nemzeteket, főképen azokat, amelyeknek nem áll közvetlenül erdekében a jóvátétel, mert ők ebből nem kapnak semmit, hogy nekik áll érdekükben az, hogy ez a nemzet teljesen tönkre ne tétessék. S fel kell használni ezt a propagandát a mi legjobban vérző sebünknek gyógyítására, a tőlünk elszakított részeken lévő kisebbségek kérdésének rendezésére, (Helyeslés a baloldalon.) arra a trianoni békébe ütköző eljárásra kell ráNAPLÓ vrn. mutatnunk, amellyel a mi kisebbségeinket kezelik, arra az eljárásra, amely amellett, hogy beleütközik a trianoni békébe, beleütközik az emberi tisztesség- és becsületbe is. Embertelen, jogtalan és igazságtalan eljárás az, amit véreinkkel ott végeznek. Ezzel az eljárással szemben más fegyverünk, mint a propaganda fegyvere, jelen pillanatban nincs, (ügy van! a baloldalon.) Sajnos, t. Nemzetgyűlés, hogy ilyen kérdésekben a magyar nemzetgyűlésnek még beszélnie kell, sajnos, hogy ilyen kérdésekben sikra kell szállnia. De ennek nem a magyar nemzet az oka, mert elszokott az utóbbi 200 esztendő alatt a magyar attól, hogy egyáltalában külpolitikával foglalkozzék. Grünwald Béla mondja és igaza van, hogy a szatmári békekötés óta magyar ember nem uralkodik és nem kormányoz Magyarországon és nem vezérel magyar hadsereget nemzeti érdekek védelmére. Egyetlen kivételt tudok csak, Kossuth Lajost és a 48-as idők rövid szakát. Sőt a szatmári békekötés előtt is még további 200 esztendőn keresztül csak szabad sághőseink és csak erdélyi fejedelmeink csinálhattak önálló magyar külpolitikát: elszoktunk a külpolitika tói és innen az a helytelen elbírálása a nemzetgyűlés különböző pártjainál a különböző külpolitikai eseményeknek. Az egyik oldalon látom azt, hogy azok, akik a nacionalizmust képviselik, örülnek a na-* cionalizmus előretöréseinek és győzelmeinek a velünk ellentétben álló államoknál s ebből saját nacionalizmusuk megerősödését remélik ; másrészt az internacionalisták örülnek annak, ha látják egyes európai országokban eszméik terjedését s ebből azt a konzekvenciát vonjak le, hogy itthon is hasonló politikát kell csinálni. Pedig t. Nemzetgyűlés, az én felfogásom szerint óriási különbség van magyar szempontból a Mussolini nacionalizmusa és a Musztafa Kemal nacionalizmusa között. Mert fordítva all a helyzet. Magyarországon, az én felfogásom szerint, más politikát Magyarország jelenlegi helyzetében mint nacionalista politikát csinálni nem lehet. (Igaz! ügy van! Taps jobbfelöl.) Azonban viszont minden nacionalista előtörés azoknál a nemzeteknél, amelyekkel szemben állunk, árt a mi nacionalizmusunknak, azok a nemzetek a mi nacionalizmusunk rovására törnek elő. És addig itthon nem lehet pacifista politikát csinálni, mig a trianoni béke határozmányai élnek (ügy van! , bal felölj és ennek megállapítása mellett örülnünk kell minden pacifista térfoglalásnak azoknál a nemzeteknél, amelyekkel szemben háborúban álltunk, így kerülnek t, Nemzetgyűlés egymás mellé a magyar külpolitika szolgálatában a saját hazáiukban defaitistáknak tartott Caillaux, Nitti vagy Mac Donald és viszont az angorai hős, a véresen nacionalista Musztafa Kemal pasa, T. Nemzetgyűlés ! Elcsépelt -moptdás, ;már } 31
