Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-83
228 A nemzetgyűlés 83. ülése 1923. nemzet bevételeinek nagyságát, látni akarom, hogy honnan mennyi bevétel származik és tudni akarom, hogy ezek a nemzeti bevételek hová és milyen célra fordíttatnak. (Ugy van! a baloldalon.] Egy kormányzatnak általános kritikáját nem lehet költségvetés nélkül gyakorolni, mert minden egyes tárcának és főképen a közgazdasági tárcáknak helyes, jó vitele csak akkor bírálható el, ha egyszersmind tudom azt, hogy milyen összegek állanak a kormányzat viteléhez rendelkezésre. (Ugy van! half elöl.) A francia pénzügyminister, Delasteyrie az utolsó költségvetési beszédében a következőket mondotta (olvassa) : »A budget nem egy különálló ténykedés. Nemcsak egy pillanatot tükröz vissza, hanem egyszersmind a holnap és a tegnap politikáját nyújtja, kifejezése a reményeknek és egyszersmind a hibáknak is.« (ügy van ! balfelöl.) Ezeket a reményeket, ezeket a hibákat akarom látni a magyar költségvetésben is, a reményeket a jövőre, a hibákat a múltra vonatkozólag. Mivel pedig ezt a költségvetést mostanáig be nem nyújtották, ez az oka annak, hogy bár elismerem azt a tételt, hogy az indemnitást tulajdonképen nem a kormánynak, hanem a nemzetnek szavazzuk meg, (Ugy van! a középen.) mégsem szavazom meg az indemnitást, nem szavazom meg különben is politikai pártállásomból kifolyólag. Ezek után pedig engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy rátérjek mai felszólalásom tulajdonképeni tárgyára, külpolitikai helyzetünkre. Egy, felfogásom szerint igen szomorú év virradott reánk, egy szomorú év aggodalmakkal telve, de viszont olyan eseményeket rejtve a méhében, amely eseményekből helyes politika mellett remélhetjük az ország feltámadását. A párisi konferencián a nagy-entente megbukott. A. lausanne-i konferencia még nem ért véget és nem tudjuk azt, hogy e konferencia meghiúsulása esetén milyen súlyos következmények fognak beállani a Balkánon. Ebben az általános külpolitikai helyzetben felettünk lóg a jóvátétel kérdése. Kétségtelen tehát, hogy ebben a politikai helyzetben az általános politikát a külpolitikának kell dominálnia az egész világon, de fokozottabb mértekben nálunk, a mi politikai helyzetünkben. Kétségtelen az, t. Nemzetgyűlés, hogy a nagy-ententben felmerült visszavonásból kifolyólag, a Balkánon történt eseményekből kifolyólag, a török győzelmek eredményeképen a sëvres-i szerződés kettészakitásából kifolyólag egészen uj politikai helyzet előtt állunk, amelyet befolyásol az uj olasz külpolitika is, úgyszintén az az aktivitás, amelyet legújabban a visszavonult Amerika is kezd, ugy látszik, felvenni Kétségtelen az, hogy az a béke, amelyet Parisban és Paris környékén megkötöttek, megbukott (Ugy van! balfeUl.) De ezzel a külpolitikai helyzettel szemben, évű január hó 12-én, pénteken. t. Nemzetgyűlés, kormányunk külpolitikája mind eddig várakozó és megfigyelő volt. Nem volt ebben a külpolitikában semmi perspektíva, olyan volt ez a külpolitika, mint egy kínai park, amelyben horizontot horizont mögött látunk és amelynek kanyargó ösvényei alkalmasak arra, hogy elbolyongjunk vagy eltévedjünk benne, azonban nincs egyetlen egy egyenes ut, nincs kilátás a szabadba, egy határozott cél felé, amely felé ennek a nemzetnek törekednie kell. Távol áll tőlem, hogy én tervekkel álljak elő, tanácsokat adjak ezen a helyen a kormánynak arra vonatkozólag, hogy mikép orientálódjék. De igenis, követelem a kormánytól azt, hogy ezt a tétlen és tehetetlen külpolitikát változtassa át egy aktiv külpolitikává. (Helyeslés bal felöl.) Szeretném tudni azt, hogy milyen ebben az európai helyzetben Magyarország helyzete; szeretném tudni azt, hogy kik azok, akik a különböző országokban a legfontosabb külpolitikai őrhelyeken a mi képviseletünket birják. — Ne csodálkozzék a t. Ház ezen a kíváncsiságon, amikor hónapokon keresztül nem tudtuk azt, hogy ki Magyarországnak tulajdonképen a külügyministere akkor, amikor az egész világon a legfontosabb külpolitikai események játszódtak le. (Ugy van! a baloldalon.) Nem tudom ma sem azt, hogy egyik vagy másik igen fontos ponton, példának okáért, Parisban, ki Magyarország külpolitikájának felelős képviselője. Amikor én azt kívánom a kormánytól, hogy aktiv külpolitikát folytasson, ezzel még nem követek el agresszivitást. Az aktivitás még nem jelent támadó szándékot, nem jelent agresszivitást. Nem háborús uszítás az, ha ezt kivánom, azonban azért elitélhetem a gyávaságot és a tétlenséget. Véget kell vetni annak, hogy egy olyan általános remény nélküli érzés fogja el az országot, hogy egy komor sötétség lepje el az egész nemzetet, s mialatt egész Európán viharok száguldanak keresztül, csak egy-egy kis mécsvilág világítását láthassuk. Apró kis számvetéseknek agyaglábon álló házacskáit látjuk csak földrengések és vulkánok kitörése közepette. A napóleoni korszak nagy összeomlása u+án kérdezte Talleyrand önmagától, hogy mi az oka annak, hogy olyan bizonytalan a jövő. 8 azt válaszolta : Mert a jelennek nincs semmi bizalma önmagában. Majd azt kérdezte : Es mi lesz ilykép a világgal? Azt válaszolta: Nem tudom; nem tudom, mert nem látunk tisztán semmi mást, csak azt, amit elveszítettünk. Mintha a magyar helyzetre mondta volna ezt Talleyrand. Mi is, ha körülnézünk, nem látunk tisztán mást, csak azt, amit a háborúból kifolyólag elvesztettünk. S ha keresem az önbizalmat, amely kell, hogy meglegyen egy nemzetben, ezt az önbizalmat nem találom. Pedig nagy különbség volt az akkori helyzet és a mostani helyzet között. Mert ha összehasonlítjuk a bécsi kongresszus diplomatáinak, a császárok és királyok diplomatáinak eljárását azzal a francia nemzettel szem-