Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-83

A nemzetgyűlés 83. ülése 1923. évi január hó l2-én, pénteken. 227 neknek, akik mindenben óriási hiányt szenvednek. (Helyeslés.) Röviden foglalkozom a tisztviselő-kérdéssel is. Sok szó esett már arról, hogy a tisztviselők fizetését javítani kell. Itt azonban felt ét lenül figyelemmel kell lenni arra, hogy az adóalanyokat annyira ki ne merítsék, hogy végül csődöt mondjanak. Tudnék itt módozatokat ajánlani, hogyan lehetne a tisztviselők fizet ésja vitásáról gondoskodni, mert ismerem a viszonyokat kint a falvakban. Azt hiszem, t. képviselőtársaim is ismernek nyugdíjas tisztviselőket, akik 36—40 évesek, teljesen egészség3sek, munkakép3sek és vagyonosak. Miért kell ezeknek életük delén nyugdíjat, élelmet adni, hogy más foglalkozást keressenek és ezzel ujabb vagyonszapontásra adjunk nekik alkalmat, amikor az ország nincs abban a kellemes helyzetben, hegy dolgozó tisztviselőit anyagilag kellően el tudná látni. Ismerek állami szolgákat a saját községemben is, volt csendőröket, vasutasokat, akik ma, életük delén vannak és ingyen vasuli jegyük van, de amellett árdrágítók, csempészek és könnyűszerrel vagyont gyűjtenek maguknak; ha pedig ezek helyett másokat akarunk tartani, a hirdetésekre nem jelentkezik pályázó a csendőri szolgálatra. Lehetetlen, hogy a kormány az ilyen nyugdíjasoknak járulékát fedezni tudja. Nem akarok itt javaslattal előállni, hogy ezek- ,kel hogyan bánjanak, de arra kérem a nemzetgyűlés minden tagját és a magas kormányt, vegye feltétlenül figyelembe ezeket a dolgokat, mert oly horribilis összeget tesz ki az a sok felesleges kiadás, amelyet munkaképes, életerős embereknek nyugdíjképsn adnak, hogy az állam azt nem tudja elviselni. Még egy általános érdekű kérdéssel óhajtok foglalkozni, amely szintén országos érdek ; a bortermelés kérdésével. Bettenetes viszonyok között élünk ezen a téren az egész országban, de ezért a felelősséget nem akarom a kormányra átháritani, mert ebben a kérdésben tehetetlen és minden jóakarata dacára sem tud a magyar bornak piacot teremteni. Magam is feltétlenül kívánom az államháztartás fentartásának lehetővé tételét és mint egyszerű kisgazdája a falunak én is megszavaztam a súlyos földadót, ami reánk nézve terhes, de ezt kötelességemnektartottam. A boradó eltöri és ét azonban részemről feltétlenül kérem a magas kormánytól, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) ha megkapjuk kérés utján, helyes, ha igy nem tudjuk megkapni, hajlandó vagyok követelni is. Szerintem feltétlenül orvosolni kell az e téren fennálló sérelmeket. Nem olyan túlmagas összeget jelent ez az adó közvetlenül az államkincstár háztartásánál, de ha bármi okból nélkülözhetetlen is, inkább más formában vagyunk hajlandók lefizetni, de teljesen lehetetlen és tarthatatlan az az állapot, hogy a bortermelő közönség annyi finánc-zaklatásnak legyen kitéve, (ügy van I jobb- és balfelöl.) Olyan büntetéseket kell önhibáján kívül is a szerencsétlen falusi lakosságnak elszenvednie, hogy a nyugtalanság ma már a tetőfokán áll. (Ugy van / a balés a jobboldalon.) Több községet tudnék felsorolni, igy pl. a szomszéd kerületből, Muszti barátom kerületéből Gellért községet, ahol 127embert büntettek meg ; egyetlenegy községben ennyi embert. Ezek olyan állapotok, amiket tartam nem lehet és amelyeken minden körülmények között változtatni kell. Ha a magas kormánynak az államháztartásnál mindenképen szüksége van erre az adóra, ugy tessék azt másképsn pó

1 ölni, a boradó eltörléséi faltétlenül kívánjuk. (Helyeslés a bal- és a jobból ]

alon és a középen.) Meskó Zoltán : Nyújtson be határozati javaslatot ! M st kellene, később már nem lehet ! Simon János : Még az igen t. kereskedelemügyi minister ur figyelmét óhajtanám felhívni a ber luxusadójára és a szállítási adókra. Ez a két kiedás akkor, amikor csak az ország belsejében tudunk bort elhelyezni, nagyon megnehezíti a boreladást és a bornak amúgy is alacsony értékét még inkább lenyomja. Nem találom semmiképen sem helyesnek különösen a luxusadó fentartását. Ez az edó már a 150 koronás bornál kezdődik, hclctt 150 koronás árban talán azok a borok vannak épen, amelyek egészségi okból mindennap szükségesek a közönségnek. (Derültség.) Ha már luxusadót kell a borra kivetni, méltóztassék talán inkább a 3—4—500 koronás borokra, a pezsgőkre kivetni, de nem arra az olcsó borra, amelyet a nagyközönség, ismétlem, egészségi okból mindennap kénytelen fogyasztani. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Tekintettel arra, hogy feltétlenül tudatában vagyok annak, hogy indemnités nélkül a kormányrendszer magát fenn nem tarthatja (Ugy van/ jobb felől és a középen.) és ez feltétlenül megkívántatik, továbbá mert a mai súlyos helyzetben a magam részéről sem akarom, hogy mindennap nehezebbé váljék az exlex állapotok miatt szerencsétlen országunk anyagi helyzete, és mert a kormány iránt bizalommal viseltetem, az indemnitási javaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés jobb felől és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk/) Újra indemnitást kér a kormány a nemzetgyűléstől és újra hat hónapra. Kéri tehát az indemnitást a költségvetési év végéig és ilyenformán, — mert még a mai napig nem nyújtatott be költségvetés a jelen költségvetési évre, — egyszersmind elvész a reményünk, hogy ezt a költségvetést egyáltalában tárgyalhassuk, mert hiszen tavasszal már a jövő év költségvetése lesz esedékes és nem , tartom valószínűnek, hogy a kormány egymás után két költségvetési vitát akarna provokálni. De nem veheti nekem rossz néven senkisem, hogy nyolc évi indemnitással való kormányzás után, amikor már több mint nyolc éve költségvetést nem láttunk, kérem és követelem a költségvetést, mert látni akarom a