Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-83

221 A nemzetgyűlés 83. ülése 1923. évi január hó 12-én, pénteken. not tud húzni. Az államnak tehát tovább keli látnia és nem szabad ilyen politikát folytatnia. Az államnak tudnia kell azt, hogy az ország érdekében cselekszik, ha minél több lakást épitett, mert az ország érdekében való cselekedet az, hogy minél egészségesebb helységben lakjanak a polgárok, mert annál munkabíróbb, annál egészségesebb nemzet fog képződni. A kormánynak magának keli tehát kezébe vennie az építkezést, a kormánynak és a városnak magának kell jó példával előljárnia, hogy a sok vagonlakó tisztességes elhelyezést kapjon és hogy az emberek rendes lakáshoz jussanak. Azt hiszem, nagyon kevés pénzzel meg lehetne oldani momentán, ideiglenesen ezt a kérdést olyan formában, ha azoknak a laktanyáknak egy részét, amelyek ezidoszerint üresen állnak, lakásokká alakítanák át. Nemcsak a fővárosban, de a vidéken is egyes városokban 5—6 laktanya is van, melyekben raktárak vannak elhelyezve, az emberek pedig vagonokban és piszkos, egészségtelen lakásokban laknak. A közegészségügyet tehát államosítani kell. Mindaddig nem lesz egészséges állapot ezen a téren, amig a közegészségügyet nem államosítják, amig a kormány nem gondoskodik arról, hogy a legutolsó faluban is legyen orvos és hogy a járási és községi orvosok olyan díjazásban részesüljenek, amelyből tisztességesen meg tudjanak élni. Mindaddig, amíg ilyen irányban intézkedés nem történik, Magyarország közegészségügye megmarad mai borzasztó állapotában. A kormánynak kell megtennie ezen a téren a kezdeményező lépést és lehetővé kell tennie, hogy ne csak a városi, hanem a falusi lakosság is hozzájusson a szükséges orvosi kezeléshez, hogy ne legyen kénytelen kuruzslóhoz menni. A falusi lakosságnak nincs módja és alkalma arra, hogy művelődjék, kultúrában előrehaladjon, miért is a kormánynak intézkednie kell arra vonatkozólag, hogy a legkisebb községekben is, ha máskor nem, legalább télen, amikor ráérnek az emberek, népegészségügyi és hasonló hasznos előadásokat tartsanak, melyeken a népet tisztaságra és mindazokra a dolgokra oktassák, amelyekre szükség van. Azt hiszem, ezt nagyon kevés költséggel meg lehetne oldani és az országnak és kultúránknak óriási mértékben használnánk vele. Arra kérem igen t. képviselőtársaimat méltóztassanak ezekkel a kérdésekkel foglalkozni és talán saját pártjukban egymás között elintézni, olyan formában, hogy azokból ne csak jelszó, hanem igazi fajvédelem legyen. Kuna P. András: Nálunk eddig is megvolt Î Saly Endre : Minthogy nem bizom abban, hogy a kormány ezeket a hiányokat orvosolni fogja, minthogy nem látom azt, hogy a kormányban komoly szociális érzék van, melyről feltételezném, hogy ezeket a kérdéseket komolyan meg akarja csinálni, a kormány iránt bizalommal nem viseltetem és az indemnitást nem szavazom meg. Csontos Imre: Ha nem szavazod meg, nem lesz pénz ! (Derültség,) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Simon János ! Simon János: T. Nemzetgyűlés! Nem óhajtok reflektálni az előttem szólt t. képviselőtársam felszólalására, nem pedig azért, mert a felesleges felszólalás csak felesleges szófe cséri és és felesleges időpazarlás, melyet a mostani nehéz időkben nem tartok helyesnek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azért sem kívánok belekapcsolódni az előttem felszólalt képviselőtársam beszédébe, mert a nemzetgyűlésen általában elharapódzott személyeskedés olyan erős talajra talált, hegy azt semmi körülmények között sem óhajtom elősegíteni. Hoszszabb idő óta vagyok már tagja a nemzetgyűlésnek és hallgatom, figyelem az eseményeket. Nap-nap után mindig azt vártam és várom, mikor feg már itt megszűnni a személyeskedés, a gyűlölet, az ellentét, a párt szenvedély, a népszer üséghajhászás, de szomorúan tapasztalom, hegy, tisztelet a kivételnek, az önzés és a t utáni átok oly erőt vett ezen a nemzeten, hogy nem tud tőle szabadulni. Dénes István : Csak a nemzet gyűlésen vett erőt ! Simon János: Amikor a szerb megszállás alól felszabadultam, melynek minden borzalmát vég"gszenvedtem Baranyában, kerületem felszólított, hogy vállaljam a képviselőjelöltséget. Őszintén megvallva, nekem, mint a falu egyszerű kisgazdájának, komoly gondot okozott ez, mert tudatában voltam és tudatában vagyok ma is annak, hogy az olyan csekély kisbirtokok, mint amilyent én is magaménak mondhatok, nemigen szivelik az urat, értem a saját urukat. Mint hegy azonban kerületemnek általános közbizalma bennem összpontosult, vállaltam a jelöltséget azzal a gondolattal, hogy a háború rémes szenvedései után, országunk megcsonkitása, idegen államok által történt kifosztása és a kommunban való kirablása után, a még itt életerőben maradt magyarok meg fogjuk egymást érteni és legelső feladat unk az lesz, hogy az általános hazaszeretet által egybekapcsolódva... Rothenstein Mór: Az általános, titkos választójog által ! Kállay Tamás : Arról nincs szó többé ! Rothenstein Mór: Majd meglátjuk! Kállay Tamás : Eldöntöttük ezt a kérdést ! Rassay Károly: Mit csinálnak akkor a régi kisgazdák ? Simon JánOS : A régi kisgazdák megtartják programmjukat. Ma is vallok minden programmpontot és nyíltan hirdetem a kerületemben. Az ország érdeke azt követeli, hogy programmunk fent art ása mellett egy általános egységet alkossunk a külső hatalmakkal szemben, hogy helyesen, kellőképen megtudjuk védeni országunkat, ezt én is kötelességemnek tartom, (Helyeslés és taps jobbfelől.) annak tudatában, hogy mi egymás iránti hazaszeretettel, bajtársi szeretettel együtt cselekedve elsősorban is kötelességünknek fogjuk tartani anyagi romlásunk javítását, a keresztény Magyar-