Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-83

A nemzetgyűlés 83. ülése 1923. ország kiépítését és régi országhatáraink visszaszerzését. Amikor ezelőtt egy esztendővel a mi országos akkori pártelnökünk, vezérünk, nagyatádi Szabó István, akit mi joggal vallhatunk magunkénak és büszkék vagyunk kimondottan az ő személyére, mint kisgazdák, azt mondotta, hogy kezet óhajt fogni Bethlen István ministerelnök úrral, hogy hazánk újjáépítésében és alkotmányunk megerősítésében támogassuk, részemről kijelentem és a választások alatt is kijelentettem és végig hangoztattam, hogy örömmel vettük ezt tudomásul. Még pedig miért ? Tudatában voltam és vagyok annak most is, hogy ha ebben a szerencsétlen országban általánosságban arra a megértésre tudunk jutni, hogy itt a város a paraszttal, az ur a szegénnyel, az iparos a földmivessel teljesen meg tudja egymást érteni, (Helyeslés jóbbfelől.) az az egyedüli biztositéka annak . .. Kuna P. András: Hogy az országot újra épitsük ! Simon János : . . . hogy az ország újraépítésére vállalkozhassunk. Eszembe jutnak akaratlanul is Kossuth Lajos szavai, amelyek nagyon régen és soha el nem felejthet ően hangzottak el és hangzanak ma is, minden magyar ember szivében, hogy a mi egységünket, tehát Magyarországunkat a poklok kapui sem fogják megdönteni. Én meg vagyok arról győződve, hogyha az itteni nehéz viszonyok között ebben a vergődő, megcsonkított országban mi a külpolitikánkban teljesen egybe tudnánk forrani, egybe tudnánk kapcsolódni, a már gyengülőben levő, azonban még mindig érvényesülő entente befolyás alól csak ez tudna bennünket felszabadítani. Hiszen még mindig, mindennap halljuk annak ellenére, hogy ez a szerencsétien nemzet ugy hatalmilag, mint anyagilag teljesen tönkre volt a legközelebbi múltban téve és van még ma is, hogy szomszédaink mindennap azt a rémhírt terjesztik és azzal az álhirrel foglalkoznak és olyan rettenetes erősnek képzelnek el bennünket, hegy rettegnek az erőnktől. Mi igen jól tudjuk és tisztában vagyunk azzal, hogy itt az országban megcsonkítva, anyagilag teljesen tönkretéve, a harctereken nagyrészt elpuszt ulva, lehetetlenség, hegy ma hadiszempontból állást foglalhassunk hazánk visszaszerzésére. Ezzel a gondolattal sem a nemzet, sem a kormány, sem senki közülünk nem foglalkozik. Ez azonban mégis feltétlenül fényes bizonyítéka annak, hogy ez a nemzet erős, hatalmas, életképes hogy ez a nemzet a semmiből is tud mindent teremteni, azonban feltétlenül megkívántatik, hogy egymás között a testvéri szeretet ne hiányozzék. Valamennyien visszaérni ékszünk még arra, hogy künn a harctereken a magyar katonák az egyik diadalt a másik után aratták és az egész világ előtt elismerést szereztek vitézségükkel, azonban mikor a saját országhatárainkat kellett volna megvédeni, az itt keblünkön melengetett ügyök hatalmi erőre kaptak és hatalmi vagyuk sokkal erősebb .volt, mint hazánk iránti kötelességt udásuk. évi január hó Í2~én, pénteken. '225 (Ugy van ! jóbbfelől.) Eldobatták a hős oroszlánokkal a fegyvereket . . . Eőri-Szabó DeZSŐ : Büszkék lehettek rá ! Horváth Zoltán : Miért nem méltóztattatok odamenni és felvenni a fegyvert ? EŐrí-SzabÓ DeZSŐ : Miért nem ment oda Horváth ? Kuna P. András : Horváthnak kellett volna odamenni ! Rassay Károly : 1918 november 16-án kellett volna tiltakozni ! Égy hang sem emelkedett akkor ellene ! (Zaj.) Horváth Zoltán : Miért nem hagyják már ezt a dolgot ? ElnÖk (csenget) : Csendet kérek ! Simon János : Oda kellett dobni ezeréves határainkat. Nem mi vesztettük el a csatát, hanem az ország határainál veszett el, a fegyverek eldobása által. Horváth Zoltán : Már 1914-ben elveszítettük a csatát ! Kállay Tamás : Nem áll ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Simon János : akik talán akkor már tisztában voltak, hogy az 1918-as októberi forradalom esetleg be feg következni. (Zaj.) Ez volt az az ok, ami által meg tudták hitvány uralmukat hosszabbítani. (Ugy van ! Ugy van ! jóbbfelől) Es amit nem tudtak külső ellenségeink elérni, azt elkövették az általuk dédelgetett hazaárulók. Horváth Zoltán : Helyezzük vád alá a Berinkey és Karolyi kormányt. Én megteszem az indítványt ! Tessék megszavazni ! (Zaj.) Simon János : Én nem hiszem, hogy ezután a magyar nemzet és a magyar kormány ne tudná kötelességét teljesíteni azckkal szmeben, akik még talán ma is visszasírják azt a rémuralmat. Ezeket felelősségre kell vonni és majdan megbüntetni. Dénes István : A háborút kezdőkkel szemben is teljesitse a kormány kötelességét ! Horváth Zoltán : A háború magától jött ? Megszavazta a munkapárt ! Kállay Tamás : Andrássy, Apponyi is épugy megszavazta mint a többi. Az egész ország közvéleménye követelte. Dénes István : Mert irányították ! Kállay Tamás : Mindenkitüntetett, csak Tisza nem volt mellette ! Simon János : Én hiszem, hogy a nemzet meg fogja egymást érteni aránk következő megpróbáltatások nehéz napjaiban. Dénes István : Ha igy beszél, akkor nem fogja megérteni ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Simon János ; Ezek olyan tények, melyek ellen tiltakozni k*U. Dénes István : Majd 50 év múlva állapítják meg, hogy ki volt a láiös ! (Zaj. Elnök csenget) Simon János : Én azt hiszem, hogy meg fogja érteni egymást a nemzet a ránk következő meg-