Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-79

A nemzetgyűlés 79. ülése 1923. évi január hó 8-án, hétfőn. 17 népköztársaságot értettem ezalatt, hanem demokratikus köztársaságot. Drozdy Győző: Petőfi köztársaságát. (Zaj.) Cserti József : Kénytelen voltam ezt helyreigazítani, nehogy belemagyarázzák közbeszólásomba a tanácsköztársaságot. Kijelentem tehát, hogy nem a régi rendszernek vagyok a hive, én Károlyival soha összefüggésben nem. voltam, soha hive nem voltam, és annak a rendszernek sem voltam a hive, hanem igenis, azt a köztársaságot értem, amely a nyugati demokratikus államokban található. (Zaj.) f Még csak arra akarok kitérni, hogy engem több oldalról ünneprontással vádoltak meg. (Felkiáltások jóbbf elöl : Ugy is van!) Kijelentem, hegy az én közbeszólásom igenis összegyeztethető volt Petőfi lángszellemével. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Igenis, azok az ünneprontók, akik Petőfit ünneplik, de ugyanakkor betiltják a verseinek szavalását. Ismételten kijelentem tehát, hogy annak a köztársaságnak vagyok a hive, amelyet annakidején nagyatádi Szabó István, sőt a kormányelnök is hirdetett, sőt maga Kuna P. András is hirdetett. (Zaj és derültség a ssélsöbalóldalon.) Drozdy Győző : Az ősz államférfi, mint forradalmár! (Zaj.) Kuna P. András : Szeretni a hazát mindenek felett. Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak! Cserti József : Ismételten kijelentem, hogy a köztársaságnak olyan értelemben vagyok hive, amint azt annakidején nagyatádi Szabó István a párt hivatalos lapjában is hirdette, és amint hirdették azok a szembenülő t. képviselőtársaim is, akik annakidején tagjai voltak annak a pártnak. (Folytonos zaj.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! A múlt év utolsó ülésén Cserti József képviselő ur közbeszölása révén több oly közbeszólás hangzott el, amelyet a nagy zajban nem halottam. A naplóból azonban meggyőződést szereztem arról, hogy b. Podmaniczky Endre képviselő ur olyan közbeszólást alkalmazott, amelyet ismételni nem akarok. Ezért az imparlamentáris kifejezésért kénytelen vagyok őt utólagosan rendreutasítani. Sándor Pál : Vérző szívvel ! (Derültség a ssélsöbalóldalon.) Elnök : A t. képviselő ur azt mondta az én elnöki enunciációmra, hogy a rendreutasitást vérző szívvel tettem. Sándor Pál képviselő ur mint régi parlamenti ember tudja, hogy az elnöki enunciációkat — most már másodszor figyelmeztetem erre •— kritika tárgyává tenni nem lehet. Most igazán vérző szívvel vagyok kénytelen a képviselő urat rendreutasítani. (Derültség. Helyeslés jobbfelöl.) Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Eenczes János! Renczes János: T. Nemzetgyűlés! A máso- ,, dik nemzetgyűlés összeülése óta, amidőn most már másodszor tárgyaljuk az indemnitást, nagyon sok ellenvetés hangzott el abban az irányban, hogy a kormány miért nem hoz költségvetést a nemzetgyűlés elé (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) és miért hoz ide indemnitást. Voltak olyan felszólalók, akik bebizonyították azt, hogy jelenlegi bizonytalan pénzügyi viszonyaink miatt csak indemnitas idehozatala lehetséges, nem pedig zárszámadással ellátott költségvetésnek beterjesztése. Ez természetes is. Hiszen látjuk, hogy mig a múlt év elején körülbelül 40—43 milliárdos államháztartásra lehetett kilátás, addig az év végén meggyőződtünk arról, hogy körülbelül még egyszer akkorára rug az államháztartás költségeinek összege. Ez az oka tehát annak, hogy zárszámadásos költségvetést a mai kormányok még nem hozhattak. Hiszen egyik képviselőtársunk bebizonyította, hogy már ötvenszer vagy ötvenháromszor szavaztak meg ötven esztendő leforgása alatt indemnitást ebben a Házban és nem költségvetést. Ha azokban az időkben ez az indemnitas megfelelt, azt hiszem, hogy most is, amidőn a legválságosabb, a legveszedelmesebb időben ült össze ez a nemzetgyűlés, most amidőn minden halomra dőlt, amidőn olyan ugrásokban kell itt az időknek egymást követniök, hogy az ember szinte számítani sem tud máról-holnapra, ez a kormány, amely szintén felelős minden fillérért, valamiképen meg fogja találni a módját annak, hogy ez az indemnitas megfeleljen a valóságnak. Esztergályos János: Rosszul hiszi! Halász Móric: Egészen jól hiszi! Renczes János : T. Nemzetgyűlés ! Az első indemnitas tárgyalásánál, amely a múlt évi választások után folyt le, egyéb sem hangzott el ebben a Házban, mint általános kritika a kormány választási politikája ellen. T. ellenzéki képviselőtársaim, én önöknek mint kisgazda, megmondhatom, hogy engem semmiféle kötelék nem füz a kormányhoz, én nem azért ülök itt ezen az oldalon, mert, nem tudom, százezreket vagy milliókat áldozott a kormány az én megválasztatásomra. Később ki fogom fejteni, hogy miért ülök itt, de ne méltóztassanak elfelejteni, kedves barátaim, hogy amióta a politikát figyelemmel kisérjük, soha az életben még nem láttunk olyan választást, amelyhez valami hozzá ne férkőzött volna, amely mindenkinek tetszett volna. Kuna P. András : Ahogy mindannyian szerettük volna ! Esztergályos János : De a szuronyok még igy nem működtek mint ennél a választásnál! Neuberger Ferenc : A legszebb volt a szovjetválasztás ! Renczes János: Én mondom, hogy semmi nem köt a kormányhoz, nem tartozom neki semmivel, de én nem győződtem meg pl. Tolnában, hogy a szuronyok ott is, mint másutt, KAPLO VIII. 3