Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-79

lÖ À nemzetgyűlés 79. ülése 1923. évi január hó 8-án, hétfőn. megvillantak volna. Egyszer Drozdy képviselő­társamról hallottam, hogy Báttaszéken járt és egy beszéddel felingerelte a tömeget. A csendőrök nem tudták máskép a tömeget lecsillapítani, mint hogy felszólították arra, hogy oszoljék szét, különben kénytelenek lesznek szuronyt használni. Kuna P. András: Rendes szokás szerint! Renczes János : Ezek a dolgok mind olyanok, mint a kákán csomókeresés, mert mint mondot­tam az elébb, nem volt még az életben olyan választás, ahol valamiképen, vagy túlbuzgóság­ból, vagy nem tudom miből, az a csendőr, az a közeg, aki a rend fentartására oda volt kivezényelve, valamit el ne követett volna. Én nem is tudom ezt igy felfogni. En azt nézem, hogy ellenzéknek kötelessége ugyan a kormány­zás fölött a kritikát gyakorolni, de ma, amidőn ilyen veszedelmes időket élünk, mindegyikünk­nek az erejére szükség volna, mert a nemzet azért küldött ide bennünket, t. képviselőtársaim, hogy teljes jóindulattal, legjobb meggyőződésünk­kel igyekezzünk ezt a nemzetet a veszedelemből üdvös törvények alkotása által valamiképen kivezetni. (Helyeslés jobbfelöl.) Engedjenek meg néhány szót nekem, mint egyszerű embernek, aki még nem is szólaltam fel, talán csak az első nemzetgyűlés alatt egy­szer, mert bűnnek tartom azt is, ha itt hóna­pokon keresztül elhúzzuk a vitát és ezáltal — mint most is — ex-lexbe jutunk. Mostani fel­szólalásom is igen rövid lesz. De engedjék meg, hogy kissé ugy az ellenzék álláspontjáról, mint a kormányhoz is szóljak. Csik József : Mi majd kifejtjük a mi állás­pontunkat, nem kell magának ! Renczes János : Amennyire nekem jussom van erre mint képviselőnek, képviselőtársamnak is jussa van arra, hoçy az enyémet is megkriti­zálja néhány szóval. En nem akarok olyan kri­tikát mondani önökről, amiért haragudni fognak. Szabó József: Azt mondta: halálos bűn ellenzékinek lenni ! Renczes János: En azt mondtam, hogy a tiílságba menő ellenzékieskedés bűn. Tessék a naplót megnézni, garantálom, hogy ezt igy mondtam. Most is azt mondom, máskor is azt mondtam, hogy a kritika gyakorlása igenis szükséges, de túlságba menve, halálos vétek. Csik József: Nekem, mint papnak gyengé­debb a lelkiismeretem, azért mondtam. Én nem akarok halálos bűn tudatában élni! Renczes János: Nem tudom megérteni azt, hogy a jobboldali ellenzéken, a keresztény el­lenzéken, akikkel egyébként egy gyékényen áru­lunk, azt hiszem, mert hiszen legnagyobb rész­ben a keresztény eszméket akarjuk együtt meg­valósítani ebben az országban... Kuna P. András: Keresztény Magyarorszá­got akarunk ! Renczes János : ... és a keresztény Magyar­országot egy szándékkal, egy szívvel-lélekkel akarjuk megvalósítani és felépíteni, miért akad­nak mégis olyan emberek, akik, épen a liberális ellenzék, a szélsőség felé kacsintgatnak. Nem tudom, hogy egyik a másik támogatására rá van-e szorulva. Ezt nem tudom megérteni. Kuna P. András: Passzióból! Kabók Lajos : Tán vissza akarja csábítani ! Renczes János : Nem akarom visszacsábítani ! A középső ellenzéken pedig olyan hangokat hallottam, amely szerintem nem való egy parla­mentbe, nem való a nemzetgyűlésbe, még pedig két képviselőtől, akik ide hozták a magyar bíró­ságnak, egyetlen független intézményünknek a működését, és azért, mert valakit nem tudom milyen újságcikkért egy izben egy évre elitéltek és a bíróság most két évre emelte fel a bünte­tését, a bíróságnak a működését teszik kritika tárgyává. Ez, t. Nemzetgyűlés, kifelé igen rossz hatással van a népre, mert a nép a magyar bíróság intézményét lehetőleg megbecsülte. A t. szocialista képviselőtársaimhoz is van egy-két szavam. Rothenstein Mór : Legyen szerencsénk ! Renczes János : Tessék elhinni, hogy én nem mint ellenség szólok önökhöz. Én egész életem­ben ellenzéki ember voltam és hogy most itt ülök, ezt most magyarázom meg. Nem azért teszem, mert valami a kormányhoz köt, hanem mert én ugy látom jobbnak, hogy egy egységes front lévén a kormány mögött, valamiképen ki­evickéljünk abból a veszedelmes helyzetből, amelyben most vagyunk. (Helyeslés jobb felöl.) Önök az ipari munkásokat képviselik. Esztergályos János : Nem ! Az ország népét képviseljük ! Renczes János : Meg lehet, hogy nem teljes mértékben, de legnagyobb részben az ipari mun­kásságot ! Esztergályos János : Nekem földmives-válasz­tóim vannak, kisgazda- és iparos-választóim is vannak ! Renczes János : De tudom, hogy szocialista­képviselőtársaim választóinak legalább is 80%-a ipari munkás. Rothenstein Mór: Az baj? (Felkiáltások jobbfelöl : Nem!) Renczes János : Nézzük kik az ipari mun­kások. Nem a vidéken, mert ott az ipari mun­kások a földmives-munkássággal együtt éreznek. Önök a városi munkásságot képviselik, akik egészen mások, mint a vidékiek. Nem rosszal­lom én azt sem, hogy ők más gondolkozásuak, de épen ezért kell önöknek vigyázniuk, mert a falu mindig a várost, a város meg a falut szidta s ezért nem értették meg egymást. Esztergályos János: Elég baj ez! Renczes János: Elég baj! Erdélyi Aladár: De ki kezdte? Esztergályos János : Önök kezdték ! Renczes János : Önöknek szent kötelességük, hogy ezt a dolgot eliminálják, hogy megértessék a gyári munkással, hogy nemcsak ő a proletár, hanem nagyobb proletár az, aki odakint van,

Next

/
Oldalképek
Tartalom