Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-79

lÖ À nemzetgyűlés 79. ülése 1923. évi január hó 8-án, hétfőn. megvillantak volna. Egyszer Drozdy képviselőtársamról hallottam, hogy Báttaszéken járt és egy beszéddel felingerelte a tömeget. A csendőrök nem tudták máskép a tömeget lecsillapítani, mint hogy felszólították arra, hogy oszoljék szét, különben kénytelenek lesznek szuronyt használni. Kuna P. András: Rendes szokás szerint! Renczes János : Ezek a dolgok mind olyanok, mint a kákán csomókeresés, mert mint mondottam az elébb, nem volt még az életben olyan választás, ahol valamiképen, vagy túlbuzgóságból, vagy nem tudom miből, az a csendőr, az a közeg, aki a rend fentartására oda volt kivezényelve, valamit el ne követett volna. Én nem is tudom ezt igy felfogni. En azt nézem, hogy ellenzéknek kötelessége ugyan a kormányzás fölött a kritikát gyakorolni, de ma, amidőn ilyen veszedelmes időket élünk, mindegyikünknek az erejére szükség volna, mert a nemzet azért küldött ide bennünket, t. képviselőtársaim, hogy teljes jóindulattal, legjobb meggyőződésünkkel igyekezzünk ezt a nemzetet a veszedelemből üdvös törvények alkotása által valamiképen kivezetni. (Helyeslés jobbfelöl.) Engedjenek meg néhány szót nekem, mint egyszerű embernek, aki még nem is szólaltam fel, talán csak az első nemzetgyűlés alatt egyszer, mert bűnnek tartom azt is, ha itt hónapokon keresztül elhúzzuk a vitát és ezáltal — mint most is — ex-lexbe jutunk. Mostani felszólalásom is igen rövid lesz. De engedjék meg, hogy kissé ugy az ellenzék álláspontjáról, mint a kormányhoz is szóljak. Csik József : Mi majd kifejtjük a mi álláspontunkat, nem kell magának ! Renczes János : Amennyire nekem jussom van erre mint képviselőnek, képviselőtársamnak is jussa van arra, hoçy az enyémet is megkritizálja néhány szóval. En nem akarok olyan kritikát mondani önökről, amiért haragudni fognak. Szabó József: Azt mondta: halálos bűn ellenzékinek lenni ! Renczes János: En azt mondtam, hogy a tiílságba menő ellenzékieskedés bűn. Tessék a naplót megnézni, garantálom, hogy ezt igy mondtam. Most is azt mondom, máskor is azt mondtam, hogy a kritika gyakorlása igenis szükséges, de túlságba menve, halálos vétek. Csik József: Nekem, mint papnak gyengédebb a lelkiismeretem, azért mondtam. Én nem akarok halálos bűn tudatában élni! Renczes János: Nem tudom megérteni azt, hogy a jobboldali ellenzéken, a keresztény ellenzéken, akikkel egyébként egy gyékényen árulunk, azt hiszem, mert hiszen legnagyobb részben a keresztény eszméket akarjuk együtt megvalósítani ebben az országban... Kuna P. András: Keresztény Magyarországot akarunk ! Renczes János : ... és a keresztény Magyarországot egy szándékkal, egy szívvel-lélekkel akarjuk megvalósítani és felépíteni, miért akadnak mégis olyan emberek, akik, épen a liberális ellenzék, a szélsőség felé kacsintgatnak. Nem tudom, hogy egyik a másik támogatására rá van-e szorulva. Ezt nem tudom megérteni. Kuna P. András: Passzióból! Kabók Lajos : Tán vissza akarja csábítani ! Renczes János : Nem akarom visszacsábítani ! A középső ellenzéken pedig olyan hangokat hallottam, amely szerintem nem való egy parlamentbe, nem való a nemzetgyűlésbe, még pedig két képviselőtől, akik ide hozták a magyar bíróságnak, egyetlen független intézményünknek a működését, és azért, mert valakit nem tudom milyen újságcikkért egy izben egy évre elitéltek és a bíróság most két évre emelte fel a büntetését, a bíróságnak a működését teszik kritika tárgyává. Ez, t. Nemzetgyűlés, kifelé igen rossz hatással van a népre, mert a nép a magyar bíróság intézményét lehetőleg megbecsülte. A t. szocialista képviselőtársaimhoz is van egy-két szavam. Rothenstein Mór : Legyen szerencsénk ! Renczes János : Tessék elhinni, hogy én nem mint ellenség szólok önökhöz. Én egész életemben ellenzéki ember voltam és hogy most itt ülök, ezt most magyarázom meg. Nem azért teszem, mert valami a kormányhoz köt, hanem mert én ugy látom jobbnak, hogy egy egységes front lévén a kormány mögött, valamiképen kievickéljünk abból a veszedelmes helyzetből, amelyben most vagyunk. (Helyeslés jobb felöl.) Önök az ipari munkásokat képviselik. Esztergályos János : Nem ! Az ország népét képviseljük ! Renczes János : Meg lehet, hogy nem teljes mértékben, de legnagyobb részben az ipari munkásságot ! Esztergályos János : Nekem földmives-választóim vannak, kisgazda- és iparos-választóim is vannak ! Renczes János : De tudom, hogy szocialistaképviselőtársaim választóinak legalább is 80%-a ipari munkás. Rothenstein Mór: Az baj? (Felkiáltások jobbfelöl : Nem!) Renczes János : Nézzük kik az ipari munkások. Nem a vidéken, mert ott az ipari munkások a földmives-munkássággal együtt éreznek. Önök a városi munkásságot képviselik, akik egészen mások, mint a vidékiek. Nem rosszallom én azt sem, hogy ők más gondolkozásuak, de épen ezért kell önöknek vigyázniuk, mert a falu mindig a várost, a város meg a falut szidta s ezért nem értették meg egymást. Esztergályos János: Elég baj ez! Renczes János: Elég baj! Erdélyi Aladár: De ki kezdte? Esztergályos János : Önök kezdték ! Renczes János : Önöknek szent kötelességük, hogy ezt a dolgot eliminálják, hogy megértessék a gyári munkással, hogy nemcsak ő a proletár, hanem nagyobb proletár az, aki odakint van,