Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-83

218 A nemzetgyűlés 83. ülése 1923, az egyke nagyon elharapózott, és ezek református községek, — mondom, igaz, hogy a gazdáknál is dívik ez, de én azt hiszem, nem egyedül náluk van baj, a gazdacsaládoknál az egyke nem fordul elő olyan nagyszámban, s amint én tudom, ez a rendszer leginkább a középosztálynál pusztit. (Felkiáltások jobbfelől : A Dunántúl nem!) Majd én részletesen rá fogok erre térni. Mert igaz, hogy a munkásság is nehezen tartja el gyermekeit, azonban mig a munkás teljesen megelégszik azzal, — legalább ezidő szerint igy van — sa munkásgyermek is megelégszik azzal, ha az év nagyon hideg szakában egy nadrágot és egy kabátot rádobnak, s egyébként mezítláb járkál az utcán, mezítláb megy az iskolába, úgyhogy a munkás gyermekei felnevelésére nem kell hogy olyan nagy összegeket fordítson, addig a középosztályhoz tartozó családok már sokkal többet adnak ki gyermekeikre, mert szerintük nem méltó, hogy egy tisztviselő gyermeke mezítláb járjon iskolába és ne ugy ruházkodjék, mint ahogy az ő megítélésük szerint egy középosztálybeli tisztviselő gyermekének ruházkodnia kell. Minthogy az a tisztviselő gyermekeit ruházattal, élelemmel, iskoláztatással nem tudja olyan mértékben ellátni mint ahogyan az ő megítélése szerint el kellene látnia, s mert az ilyen középosztálybeli gyermekeknek, akár tudnak tanulni, akár nem, feltétlenül közép- és felső iskolába kell járniok, mig a munkások legnagyobb része megelégszik azzal, ha az ő gyermeke tanoncnak megy, s amikor felszabadul, saját keresetéből tartja el magát; ezért pusztit a középosztálynál az egykerendszer. A kormánynak ez ellen ugy kell védekeznie, azt, hogy az a betegség kipusztuljon, ugy kell lehetővé tennie, hogy a tisztviselőnek, a hivatalnoknak annyi fizetést adjon, amennyi neki családja és a maga létfentartásához szükséges. E betegség kipusztitásának csak ez az egy módja lehetséges, s mindaddig, amig a kormány ezt nem tudja biztosítani a tisztviselők számára, az egykerendszert a középosztálynál kiirtani nem lehet, addig ez a rendszer fenn fog állani. A helyzet az, t. Nemzetgyűlés, hogy ma, ha egy hivatalnok megnősül, rendszerint olyant vesz feleségül, aki maga is hivatalnok. Mindketten hivatalba járnak, mert rá vannak szorulva arra, hogy dolgozzanak, mindketten keressenek, meit csak igy tudnak valahogyan megélni, s ilyen körülmények között nagyon természetesen törekszenek arra, hogy mennél kevesebb gondjuk, mennél kevesebb bajuk legyen családjukkal, ez is egyik magyarázata annak, hogy az egykerendszer olyan nagy mértékben dühöng és pusztit. Gömbös t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a legszegényebb állampolgárok megélhetését is lehetővé kell tenni. Én ezt aláirom, a t. képviselő ur azonban nem mondotta meg a receptet, hogy mi módon lehetne ezt a célt . évi január hó 12-én, pénteken. elérni. Már pedig az ilyesmit nemcsak hangoztatni kell itt a nemzetgyűlésen, hogy kifelé esetleg jó színben tűnjék fel a képviselő ur, hanem tenni is kell s mivel a t. képviselő ur a többségi párthoz tartozik, módja van a pártban elintézni ezt a dolgot olyanformán, hogy ez nemcsak jelszó maradjon, hanem a gyakorlati életbe is át legyen ültetve s valóban mindenki meg tudjon élni ebben az országban, aki dolgozik. Utalt a képviselő ur arra is, hogy lehetővé kell tenni az Amerikából visszavándoroltak számára, iogy itt földet kapjanak. Ezt is lehet akceptálni, azonban, ha itt ilyen közállapotok lesznek, akkor nagyon kevesen fognak Amerikából visszajönni és nagyon kevés dollár fog Magyarországba begurulni. Peidl Gyula : Akik eljöttek is, megint visszamentek. Saly Endre : Ha a kormány azt akarja, hogy az amerikaik visszajöjjenek, hogy mindazok, akik kivándoroltak, — az a sok nemzeti vagyon — ismét visszakerüljenek, akkor itt az országon belül lehetővé kell tennie a tisztességes megélhetést és azt a mozgási szabadságot, amelyre a modern munkásnak ma már, a XX. században feltétlenül szüksége van. Azt is mondta Gömbös Gyula t. képviselőtársam, hogy olyan törvényeket kell hozni, amelyek a forradalmat megakadályozzák. Rothenstein Mór : Rendjavaslat ! Saly Endre : Én t. Nemzetgyűlés, azt mondom, hogy ezt meg kell csinálni, de az én megítélésem szerint a rendjavaslat épen az ellenkező hatást váltja ki. Akik a történelmet olvassák és nem elfogultan bírálják a dolgokat, azok nagyon jól tudják, hogy forradalmat egyes emberek nem csinálhatnak, nem csináltak sohasem, és nem fognak csinálhatni a jövőben sem. A forradalmat mindig a viszonyok szülik. Ha a viszonyok olyan rosszak, hogy a forradalmat kiváltják, akkor a forradalmat semmi néven nevezendő törvénnyel eltüntetni nem lehet. Ez a rendtörvény azonban alkalmas lesz arra, hogy forradalom legyen, azért a többségi pártnak elsőrendű kötelessége és feladata, hogy ettől a nemzetet megóvja, azt a nemzet feje felől elhárítsa. Beszélt még a képviselő ur a közép- és felsőiskolákról és utalt arra, hogy ezeket az iskolákat ellepik a zsidók és nagyon ,kevés keresztény kerül ezekbe az iskolákba. Én nem mondom, hogy ebben nincs neki igaza, nem ismerem a statisztikát momentán, de ha ez igy van, akkor ennek nem a zsidók az okai, hanem a keresztények, akik nem küldik, vagy nem küldhetik gyermekeiket az iskolába. Nézzük meg egy falusi ember gondolkodását, szemben egy zsidó ember gondolkodásával. A falusi ember azt mondja a gyermekének : »Mit kell neked sokat iskolába járni, én sem jártam, mégis felnőttem, elértem ötven évet, te sem fogsz járni és épugy