Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-83

A nemzetgyűlés 83. ülése 1923. meg fogsz élni, ahogy az apád megélt«. Ezzel szemben az intelligensebb ember, a zsidó, azt mondja a fiának: »Tanulj fiam, hogy nagyobb ember legyen belőled, mint az apád volt«. Én azt ajánlom figyelmébe különösen a falusi lakosságnak, helyezzen súlyt arra, hogy gyermekei minél több iskolát végezhessenek, minél többet tanuljanak, mert a kultúrára, a népnevelésre nemcsak az országnak, hanem az egyes embernek is feltétlenül szüksége van. A fajvédelemről beszélt még Gömbös Gí-yula t. képviselőtársam, és én tudnék neki mutatni több olyan helyet, ahol az ő fajvédelmi politikájának érvényt tudna szerezni. Nem akarok egyébre utalni, csak arra, hogy itt van pl. Budapesten, a Lenkey-uton egy baraklakás, szükséglakás ; volt katonai barakokban laknak emberek, és én arra kérem Gömbös t. képviselőtársamat, méltóztassék oda kifáradni és megnézni azt a nyomort, azt a mérhetetlen szenvedést, amelyben keresztény családok élnek. Ott kezdje meg Gömbös Gyula t. képviselőtársam a fajvédelmet, nem a Rákóczi-uton, nem az Erzsébet-köruton, hanem a legalsóbb néposztálynál; menjen végig a kórházakon, lelencházakon, iskolákon és mindenütt érvényesitse befolyását és védje meg azt a magyar fajt, amelyre ő olyan nagyon büszke. Ernst Sándor : Ott is megteszi a kötelességét ! Nem hunyja be a szemét Saly Endre : De nem jelszavakkal kell ezt csinálni, mert jelszavakkal nem lehet semmit sem elérni. Rothenstein Mór : Mi nyitvatartjuk a szemeinket. Ernst Sándor: Most egyszerre fáj nekik a kereszténység ! Rothenstein Mór : Nem most! Mindig fájt ez ! Peidl Gyula : Maguknak nem fájt évszázadok óta, maguk nem törődnek velük évszázadok óta! Saly Endre : Nekem fáj embertársaim szenvedése, nyomora, nélkülözése és azt hiszem, minden józanul gondolkozó embernek kell, hogy fájjon az, hogy embertársai nélkülöznek, nyomorognak és nincs meg a legszükségesebb betevő falatjuk sem. Csontos Imre: Az a baj, hogy nem hoz rá áldozatot egy hatost sem. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Saly Endre : Bodó János t. képviselőtársam a népne kelésről tartott itt előadást, amelyet én, őszintén megvallom, nagyon szívesen hallgattam és őszintén megvallom azt is, hogy egyike volt azon egységespárti beszédeknek, amelyek tárgyilagosak voltak. Csak a vége felé volt kissé személyeskedő. Meg kell állapitanom, hogy az egységespárti képviselőtársaim legnagyobb része, amikor* felszólalt, a mondókáját mindig azzal fejezte be, hogy egyet ütött rajtunk. A túloldalo» pedig mindig fel vannak háborodva, ha mi ezt az ütést alkalomadtán visszaadjuk. Mi megévi január hó 12-én, pénteken. 219 szoktuk a harcot és nem egyhamar szoktunk megijedni. Mi azokat a kardvágásokat, amelyeket felénk sújtanak, adandó alkalommal mindig vissza szoktuk adni. Bodó János t. képviselőtársam a népnevelésről beszélvén, utalt arra, hogy 1910-ben az állami kiadásoknak csak 5°/o-át fordították kulturális célokra. Ez nagyon elszomorító kép, amelyet nemcsak ő, hanem elsősorban talán mi kifogásolunk. Rámutatott a képviselő ur az igazi kultúrára, a népnevelésre, az iskolákra, mindarra, ami az igazi kultúrával összefügg. Meg kell ismételten állapitanom, hogy Bodó János t. képviselőtársam is konstatálta azt, hogy a betegség megvan, de nem állapította meg a diagnózist és nem irta meg, tán elfelejtette megírni hozzá az orvosságot, amellyel ezt a beteg társadalmat meg lehetne gyógyítani. En azt mondom, hogy igazi kultúrát csak akkor lehet teremteni ebben az országban, ha az összes iskolák tandíjmentesek lesznek, ha mindenki, akinek képessége van rá, szabadon járhat iskolába, tekintet nélkül arra, hogy az apja gazdag ember-e vagy szegény. Ma a helyzet az, hogy a legszegényebb ember gyermeke nem járhat iskolába, mert a családfő a keresetéből nem birja taníttatni, ha még olyan jó tanuló is, tizenkétéves korában otthon kell maradnia és tizenhárom esztendős korában tanoncnak kell mennie és iparos lesz belőle. A gazdagabb ember gyermekeiből hivatalnok lesz, ur lesz. Szomjas Gusztáv: Hivatalnok ur! Jól mondja ! (Mozgás.) r Saly Endre : Állást kapnak, ha még olyan rossz tanulók is, mert, mint a közmondás tartja, akinek az Isten hivatalt adott, annak észt is ad hozzá, ezen az alapon megkapja hivatalát, akár volt képessége hozzá, hogy magasabb állam tudományokat, vagy egyéb tudományokat elsajátítson, akár nem. Mindaddig nem lesz igazi kultúra ebben az országban, amig minden gyermek szabadon nem járhat az iskolába és nem készülhet arra a pályára, amelyre képessége van Szomjas Gusztáv: A hajdút jobban fizetik, mint a szolgabírót ! Klárik Ferenc : Mégis jobban szeretnek szolgabirák lenni! (Derültség.) Esztergályos János : Sok szolgabíró azt sem érdemli meg, amit kap. Elnök : Csendet kérek ! Szomjas Gusztáv : Ha igy beszélnek, visszavágunk. Elnök : Szomjas képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben^ maradni ! Saly Endre : En nem abból a szempontból kifogásolom ezt, hogy a gazdag ember gyermeke jobb helyzetbe kerül, hanem abból a szempontból, hogy nem megfelelő emberek kerülnek a hivatalok élére, nem azok kerülnek oda, akiknek képessége, tehetsége van hozzá, hanem azok, ; akiknek pénze van hozzá,