Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-83

216 À. new'ïeifjijïâês 83. illése 1923. Szeder Ferenc: Azt gondolják, hogy igy könnyebben megoldják! Saly Endre : Ezzel akarja a dolgot elintézni és azt hiszi, — legalább is én azt gondolom, hogy ^y vélekedik, — hogy ezzel könnyebben meg lehet oldani. Azt líiszem, nem kell hangsúlyoznom azt, hogy kormányozni annyit tesz, mint előre látni. Előre kell látni, tehát mielőtt a kormány egy törvényjavaslatot a Ház asztalára letesz, neki azt előbb meg kell tárgyalnia, el kell bírálnia a saját érdekében is, az ország érdekében is, hogy annak a beterjesztendő és elfogadandó törvénynek milyen hatása lesz az ország lakosságára. Szeder Ferenc: De ők hátrafelé néznek, nem előre! Saiy Endre : Neki számolnia kell előre minden eshetőséggel és minden lehetőséggel, és én azt hiszem, hogyha a kormány a rendtörvényjavaslat beterjesztése kapcsán igy cselekedett volna, akkor ezt a törvényjavaslatot nem terjesztette volna be a Házba, mert ennek olyan messze kiható konzekvenciái lehetnek, amelyeket a kormány annak idején maga sem tud megakadályozni. Szeder Ferenc : Ez az ő szerelmetes gyermeke ! Saly Endre : Én nem akarok ezzel a rendtörvényjavas attal foglalkozni, csak két dolgot akarok belőle kiemelni. A belügyminister ur leadta a maga véleményét nyilatkozat alakjában erről a rendtörvényjavaslatról, méltóztassék meg. engedni, hogy én is röviden csak két pontban említést tegyek róla. Amikor a rendtörvényjavaslat nyilvánosságra került, a lapok foglalkoztak vele, kommentárokat fűztek hozzá és ezekre a kommentárokra vonatkozólag a belügyminister ur nyilatkozott. Olyan nyilatkozatot adott le a belügyminister ur, amely az én megítélésem szerint nagyon szomorú, nagyon megdöbbentő volna még akkor is, ha ezt a nyilatkozatot nem a belügyminister ur tette volna, hanem innen a szélsőbaloldalról adták volna le. A belügyminister ur nevezetesen a következőket mondja (olvassa) : »Az eddigi alapon« — t. i. a rendjavaslatot védelmezi — »a közigazgatási hatóságok mindenkit internálhattak, aki nézetük szerint aggályos vagy gyanús.« A belügyminister ur tehát maga is beismeri, hogy az ország lakossága ki volt szolgáltatva a közigazgatási hatóságoknak, hogy azok mindenkit internálhattak minden további nélkül, aki szerintük aggályos vagy gyanús. Esztergályos János: Ma is! Saly Endre : Nem definiálta azt, hogy mit ért ő aggályos és gyanús alatt, ugy hogy ez nagyon tág fogalom, és ahogy én a vidéki hatóságokat ismerem, ha valaki a szolgabírónak nem fog köszönni, azért, mert talán nem látta vagy nem ismerte . . . évi január hó 12-én, pénteken. Peidl Gyula ; Vagy nem akart neki köszönni. Utóvégre nem köteles köszönni. Saly Endre : . . . vagy nem akart köszönni, ez már aggályos lehet és ez elég ok arra, hogy az illető rendőri felügyelet alá kerüljön és esetleg intern ál tassék. Ez nem olyan lehetetlen valami, és pedig azért nem, mert nekem volt módomban arról meggyőződni, hogy igenis, van ebben az állításban valami igazság. Nevezetesen az történt legutóbb, hogy egy vidéki városban a Népszavát a szolgabíró nem engedte terjeszteni, nem engedte kihordani és árusítani, annak dacára, hogy az egész ország területére kolportázsengedélyünk van. Amikor aztán lementünk és megérdeklődtük a dolgot, hogy miért nem engedi a Népszavát terjeszteni abban a helységben, megmondták, hogy a szolgabíró ur tiltotta el. Elmentünk a szolgabíró úrhoz és hosszas beszélgetés, diskurálás után végre kijelentette a szolgabíró ur azt, hogy ő azért nem engedi a Népszavát terjeszteni, mert ő a munkásokra haragszik. Megkérdeztük, hogy miért haragszik a munkásokra. Erre ő azt felelte, hogy azért haragszik a munkásokra, mert azok nem köszönnek neki. (Zaj.) Nem akarok nevet mondani, de aki kíváncsi a névre, annak künn a folyosón szívesen megmondom az illető szolgabíró ur nevét is. Ez tehát világosan és fényesen igazolja, hogy igenis, ahhoz, hogy valaki aggályos legyen, elég ok lehet az, ha a szolgabíró urnák nem köszön bizonyos alkalmakkor, s ez már elég alkalmas arra, hogy őt internálják. (Zaj.) A belügyminister ur azt mondja, hogy ez a rendjavaslat haladást jelent a múlttal szemben, mert amíg jelenleg bizonytalan időre lehet internálni és az internáltat ott lehet tartani hosszabb ideig is az internálótáborban, addig a jövőben nézete szerint ez ki van zárva, mert a jövőben csak hat hónapra lehet valakit internálni, s akik ezt kétségbevonják, azok nézete szerint nem olvasták el a törvényjavaslatot. Én elolvastam s kénytelen vagyok megállapítani, hogy valószínűleg a belügyminister ur nem jól emlékszik erre a javaslatra, mert azt, hogy nem olvasta volna el, nem akarom állítani. A javaslatban tudniillik az van, hogy internálni Zalaegerszegre valakit csak hat hónapra lehet. Hat hónap után azonban az illető fogolytábor igazgatója vagy vezetője köteles jelentést tenni a belügyminister urnák és előterjesztést kell tennie az illető fogvatartása vagy szabadonbocsátása tekintetében. Ez benn van magában a rendjavaslatban, amelynek errevonatkozó rendelkezése igy szól (olvassa) : » A megszabott határidő letelte előtt 15 nappal köteles a közigazgatási dologház felügyelőbizottsága, amely az igazgatóból, a karhatalmi parancsnokból és az oktatóból áll, az illető személy magaviseletéről jelentést és aziránt indokolt javaslatot tenni a belügyministerhez, vájjon az illető személy szabadon-