Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-83

A nemzetgyűlés 83. ülése 1923. nem tudja megkeresni azt, amire neki a napi megélhetésre szüksége van, ha a munkásságnak nincs biztosítva a mozgási szabadsága, akkor elérhetik azt, hogy ö majd fog magának szabadabb hazát, szabadabb országot keresni, mert nem engedi magát leláncolni, nem engedi magát itt az országban rendtörvényekkel megrendszabályozni Az ipari munkásság vagyont, nemzeti vagyont jelent ennek az országnak. Mert nem a föld, nem a ház, nem a gyár egymagában a nemzeti vagyon, hanem nemzeti vagyon a munkás is. Hiába áll a föld, a gyár ott, ahol van, ha nincs munkáskéz, amely azt a földet megmivelje, bevesse és learassa, ha nincs munkáskéz, mely a gyárban az ipari termékeket, iparcikkeket előállítsa, ha nincs munkáskéz, mely a palotákat felépítse. Ha nincs munkás, mindez hiába van ott, ez csak holttőke és nem nemzeti vagyon. Csak akkor lesz nemzeti vagyonná, ha munkáskéz dolgozik rajta, ha azt munkáskezek felépítik és termelnek benne, javakat állítanak elő, amelyek az ország érdekét vannak hivatva szolgálni. Magyarországon a munkásság szervezkedésének lehetősége nagyon meg van bénítva. Nagyon megbénította a kormány különösen azóta, amióta a szociáldemokrata párt parlamenti frakciója itt benn van a nemzetgyűlésben. Már az előbb utaltam arra, hogy a kormánynak minden taktikája az hogy a közvéleményt az ellenzékkel szemben hangolja. Itt is azt a taktikát követi és azért teszi lehetetlenné a munkásság mozgási szabadságát most, amióta mi itt benn vagyunk, mert ezzel mintegy dokumentálni akarja, hogy a munkásság ne bízzék bennünk, mert mi hiába vagyunk itt, az ő érdekében — szerinte — úgysem tudunk elérni semmit. Én azonban meg vagyok győződve róla és a kormány is meg lehet erről győződve, hogy az a mnnkástömeg, amellyel mi együtt dolgoztunk 20—30 éven keresztül, ismeri azokat, akiket ő küldött be a parlamentbe és nem engedi magát a kormány ilyen üres taktikájától félrevezetni. Kuna P. András: Hiszen letették a prüfungot 18-ban ! (Derültség a szélsöbaloldalon.) Saly Endre : A munkásság mozgási szabadsága Magyarországon a lehető legszűkebb korlátok közé van szorítva. E tekintetben még sokkal rosszabb a helyzet, mint 20 vagy 30 évvel ezelőtt volt. Megtörténik az, hogy 15—20 év óta fennálló csoportjainkat a vidéki szolgabirák és rendőrkapitányok feloszlatják azzal, hogy azok ő náluk nincsenek bejelentve s ha mi igazoljuk a bejelentést, akkor is azt mondják, hogy náluk nincs, nyoma ennek, nem fogadják el, és nem engedik a szakcsoportjainkat működni. Bethlen István gróf ministerelnök ur annak idején kilátásba helyezte, hogy fel fognak állítani Magyarországon munkabér-megállapitó és évi január hő 12-én, pénteken. 215 egyeztető hivatalt, amely arra hivatott, hogy amennyiben bizonyos munkabér-differenciák fordulnak elő munkás és munkaadó között, megállapítsa a munkabéreket annál a szakmánál, amelynél épen a bérdiffereuciák előfordulnak. Ezt a kijelentést a ministerelnök ur már több mint egy évvel ezelőtt tette meg . . .' Györky Imre: S elődei 20 év óta! Saly Endre : ... s azóta ebben az országban semmi sem történt. Ha valami ilyen bérmozgalom van az országon belül, akkor azt mindig nekünk tudják be, hogy mi inscenáltuk, mi csináltuk és mi vittük b^le a munkásságot ilyen sztrájk-mozgalomba. Én arra kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék azt egyszersmindenkorra tudomásul venni, hogy a munkásságnak a sztrájk nem cél, az csak eszköz a cél elérésére. Ha a munkásság tisztességes béreket kaphat sztrájk-mozgalom nélkül, azt nagyon szívesen veszi, szivesebben fogadja, semhogy sztrájkba, bérmozgalomba kelljen belemennie. Ha tehát a kormány e lehetetlen állapotokat — amint ő mondja, — kifogásolja és azt akarja, hogy bérmozgalmak ne legyenek, akkor elő kellene segítenie azt és módot és alkalmat kellene nyújtania annak lehetővé tételére, hogy ezek a bérdifferenciák, amelyek időről-időre előfordulnak, kiegyenlíthetők lehessenek. Azzal nem lehet e differenciákat kiegyenlíteni, ha betiltjuk a sztrájktanyákat, ha a sztrájkban résztvevőket Zalaegerszegre internáljuk vagy lecsukjuk ; ezzel nincs elintézve az ügy, ezzel csak el van az mérgesitve. Ha tehát a kormány igazán komolyan hozzá akar fogni a szociális politikához, amelyet külföldön már beígért, akkor elsőrendű kötelessége, elsőrendű érdeke, hogy ezeket a béregyeztető hivatalokat felállítsa és ha bérkérdésekben bizonyos differenciák fordulnak elő, akkor a kormánynak kötelessége magát közbevetni, kötelessége ezeket a dolgokat eliminálni és rendezni. Mi, igen t. Nemzetgyűlés, azt valljuk és azt tartjuk, hogy az állam nem azért alakult, hogy a gazdaságilag gyengébb félt elnyomja és a gazdaságilag erősebb pártjára álljon, hanem épen az ellenkezőért: az állam azért alakult, hogy a gazdaságilag gyengébbet megvédelmezze a gazdaságilag erősebbel szemben. Mi nem is merünk addig menni; mi csak azt kérjük a kormánytól, méltóztassék a pártatlanságot fentartani, ne avatkozzék be bizonyos bérdifferenciáknál egyoldalulag a munkaadó javára, bízza azt inkább a munkás és munkaadó érdekeltségekre, azok sokkal jobban megértik egymást és sokkal jobban el tudják intézni az ilyen bérdifferenciákat, mint hogyha ezeket a rendőrséggel, csendőrséggel vagy a szolgabiróval akarja elintéztetni. A kormány, a ministerelnök ur ezt a kérdést a munkabér megállapító hivatal felállítása helyett, ugy látszik, rendjavaslattal akarja megoldani. .V