Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-79
16 A nemzetgyűlés 79. ülése 1923. évi január hó 8-án, hétfőn. Rassay Károly: Mi nem vagyunk gyermekek. Nagyon jól tudjuk, hogy a jóvátétel kérdésében egy visszautasító álláspont ép olyan súlyos konzekvenciákkal járhat a nemzetre, mint annak részben való elfogadása is. Ha tehát elérkezett a döntő pillanat, hogy a nemzetnek századokra kell döntenie a felett, hogy milyen áldozatokat vegyen magára, akkor mi nem foglalhatunk el más álláspontot — és ebben nem hiszem, hogy ezen az ellenzéken egyetlenegy ember is más álláspontot képviselne — mint hogy nyíltan megmondjuk : ezt a parlamentet nem tartjuk alkalmasnak arra (Élénk helyeslés és taps a szélsobaloldálon.) . . . Küoa P. András : Akkor tessék belőle kitakarodni: Akkor ki kell menni! (Nagy zaj a szélsobaloldálon) Majd a Vanderveldék csinálják meg. (Zaj.) Elnök (csenget) : Kuna P. András képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktői tartózkodni. Rassay Károly : Ezt a parlamentet nem tartjuk alkalmasnak arra, hogy a magyar nép nevében egy ilyen súlyos problémában dönthessen a felett a kérdés felett, hogy a nemzet hogyan álljon szembe ezekkel a konzekvenciákkal. Ezekben a kérdésekben csak az általános, titkos választójog alapján összehívott magyar parlament illetékes és jogos dönteni. (Mozgás a jobboldalon) Szomjas Gusztáv : Ez már azután erőt mutat kifelé. Esztergályos János : Csakhogy szolgabíró és csendőr nélkül. (Zaj jobbfelöl.) Drozdy Győző: Még ez ellen is kifogásuk van? (Zaj. Elnök csenget.) Rassay Károly : Csodálom a nagy felháborodást. Ez nem uj álláspont. Ezt az álláspontot már elfoglaltuk az Apponyi Albert, Andrássy Gyula, Vázsonyi Vilmos aláírásával és az én aláírásommal ellátott deklarációban, mielőtt még ez a nemzetgyűlés összeült, és elfoglaltuk akkor, amikor itt a nemzetgyűlés termében megjelentünk. (Zaj.) Természetes dolog, hogy ilyen súlyos, századokra kiható kérdésénél ezt az álláspontunkat nem tudjuk megváltoztatni, (ügy van! a szélsobaloldálon.) Szomjas Gusztáv: Nagyon szép! Épen a legjobb időben! (Zaj a szélsobaloldálon.) Rassay Károly: Irigylem a t. képviselő urnák és azoknak a lelki nyugalmát, akik erőszakkal megszerzett hatalom alapján bátraknak érzik magukat ilyen kérdésben dönteni. (Zaj a jobboldalon.) Erdélyi Aladár : Van olyan alapja az én mandátumomnak is, mint az önének., Kuna P. András: Ez kifelé szól! Rassay Károly : Becsületes államférfiú ilyen kérdésben nem dönthet máskép, csak ha tudja, hogy alkotmányos formában a nép akarata a háta mögött áll és megnyilatkozik. Szomjas Gusztáv : Csakhogy más nép áll a mi hátunk megett. (Zaj a szélsobaloldálon.) Farkas István : Az a »Nép«, amelyet szubvencionálnak ! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Rassay Károly : Ebben a kérdésben is összefoglalom az álláspontomat. Amikor önök segítséget kérnek az ellenzéktől a jóvátétel .kérdésében, akkor önökben félelem dolgozik. Önök attól félnek, hogy . . . Kováts-Nagy Sándor : Semmitől sem félünk. Rassay Károly : ... mi rá fogunk önökre licitálni. (Zajos ellenmondások jobbfelöl.) Kováts-Nagy Sándor: Nem vagyunk jártasak a licitálásban. Nem értünk hozzá. Nem mesterségünk a licitálás. (Zaj és felkiáltások a szélsobaloldálon ; Nono ! Rassay Károly: Legyenek nyugodtak, nem fogunk licitálni, mi nem leszünk olcsó Jánosok... Farkas István: Ez a többség mindent megad, hogy megmaradhasson. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek képviselő urak. Ne méltóztassanak a szónokot közbeszólásokkal örökösen zavarni, Rassay Károly: ... és megvetéssel fordulnánk el olyanoktól, ha akadnának ebben a nemzetgyűlésben, akik a nemzet ravatalát akarnák felhasználni arra, hogy hatalomhoz jussanak. De amilyen őszintén ezt megmondom, ki kell jelentenem azt is, hogy nem leszünk néma szemlélői annak sem, ha egy bukott, korhadt rendszer megmentéséért ravatalt akarnak ácsolni a nemzetnek. Az indemnitási javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsobaloldálon. Zaj jobbfelöl.) Elnök : Cserti József képviselő ur a házszabályok 215. §-ának c)_ pontja alapján kért szót. A szó őt megilleti. Cserti József: T. Nemzetgyűlés! Harmadik éve vagyok már a nemzetgyűlésnek tagja, de elnöki rendreutasitásban még soha nem részesültem. Nem részesültem pedig rendreutasitásban azért, mert tiszteletben tartottam minden képviselőtársamnak egyéni meggyőződését még akkor is, ha az az enyémmel teljesen ellentétben állott. Tiszteletben tartottam azoknak a t. képviselőtársaimnak a meggyőződését is, akik magukat legitimistáknak vagy szabadkirályválasztóknak vallották, mert meg voltam róla győződve, hogy ebben a nemzetgyűlésben egyetlen képviselő sincs, aki a maga egyéni meggyőződését ne a haza javára akarná érvényesíteni. (Zaj a jobboldalon.) A magam részéről soha nem csináltam abból titkot sem a nemzetgyűlésen, sem a választóim előtt, hogy igenis, köztársasági érzelmű vagyok. (Éljenzés a szélsobaloldálon. Zaj jobbfélöl.) Rassay Károly: Joga van hozzá! Cserti József: A múltkori közbeszólásomra | azonban kijelentem, hogy elismerem, hogy nem helyes formában használtam ezt a szót, mert nem
