Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-79
A nemzetgyűlés 79. ülése 1923. évi január hó S-án, hétfőn. 15 baloldalon.) és amely brutális választási hadjárat azzal indult meg, hogy egy törvénytelen rendelet alapján igyekeztek összehozni egy parlamentet a maguk képére és kedvére. Vázsonyi Vilmos : Hétről-hétre változtatták ! Szomjas Gusztáv: Inkább, mint a maguk képére ! Rassay Károly : Nem tudom, a t. képviselő ur mit ért a mienk alatt : a Friedrich-félét talán ? Igen érdekes volna, mert ha jól tudom, a képviselő ur akkor főispán volt. Ugy érzem, hogy ez az utolsó pillanat, amikor végre vissza kell szereznünk azokat az előfeltételeket, amelyek az egyetlen reális külpolitika alapját képezhetik. Vissza kell szereznünk, mert ez az egyetlen reális külpolitika az, ami bennünket közelebb vihet nemzeti aspirációinkhoz és ami lehetővé teszi, hogy azt a történelmi feladatot, amelyet a gondviselés ránk ruházott, valamiképen betölthessük. Elismerem, hogy a jelenlegi kormány igen kiváló férfiakból áll. Rothenstein Mór : Mi nem ! Sándor Pál : Önök nem ismerik el ? Pakots József : Én egy kicsit tamáskodom ! Rassay Káról y : Elismerem, hogy az önök politikája az önök meggyőződéséből fakad. Gömbös Gyula, az önök t. vezére, azt mondotta, hogy ő ösztönszerűleg érzi, hogy helyes utón jár. Ez à kijelentés ugyan inkább illett volna egy snájdig huszárhadnagyhoz, mint a tudományokban bővelkedő vezérkari kapitányhoz, mert az ösztönt és a tudományt körülbelül igy állitanám egymással szemben. De én elhiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy önök ösztönszerűleg érzik, hogy jó utón járnak. Elhiszem azt is, hogy igen kiváló emberek a vezetőik, azonban ugy érzem, hogy olyan kritikus időket élünk, amikor az ösztön mellé az egyéni jószándéknak kell járulnia és az egyéni kiválóság mellett nem lehet nélkülözni azt az erőt, amelyet a nemzet képvisel és nem lehet nélkülözni a szimpátiákat, amelyeket a nemzetek társaságában kell hogy megszerezzünk, ha önmagunk árván, egyedül állni nem akarunk élet-halálküzdelmünkben. Ennek a szimpátiának és ennek a nemzeti erőnek megszerzése azonban egytől függ: a jelenlegi kormányzati rendszert váltsa fel egy igazi alkotmányos, a nép akaratából létrejövő kormányzati rendszer. Pár szóval foglalkozni kivánok még a jóvátétel kérdésével. (Halljuk ! Halljuk !) Semmit sem tudok ehhez 'hozzászólni, mert ezt a kérdést meglehetősen titokzatosan kezelik. Nem hiszem, hogy az ügynek szolgálatára lenne az a titokzatos kezelés, . . . Csik József : Meglepetésnek szánják ! Rassay Károly : .. . amellyel ezzel az ügygyei szemben viseltetnek. Én nagyon jól tudom, hogy adatokat kérnek be a jóvátételi bizottsághoz, mert ez utóvégre napfényre kerül. Nem hiszem, hogy nem tennénk jó szolgálatot az országnak akkor, ha a felmerült kérdéseket teljes nyilvánossággal tárgyalnánk, és tényleg próbálnánk egy lelkiharmóniát létrehozni ebben a kérdésben. Ez a titokzatosság csak arra jó, hogy egyes emberek a titokzatosság segítségével és annak alkalomszerű felhasználásával anyag előnyöket érjenek el és anyagi érdekeik kielégi-i tését szolgálhassák. A t. túloldal egyes tagjai részéről talán nem épen a legszerencsésebb oldalról többször elhangzott az a kívánság, hogy a jóvátétel kérdésében mutasson a parlament egységes frontot. Őszintén megvallva, elég vakmerő kívánságnak tartom ezt azok részéről, akik az eddigi kormányzat alatt nem csináltak mást, mint ezzel az oldallal szemben — akár a baloldal szélső frontját nézem, akár a baloldal jobb frontját — a folytonos provokáció eszközeivel éltek. Kuna P. András : Onnan kezdődött ! (Zaj a szélsőbaloldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon: Földalatti hangok!) Rassay Károly : Amikor mi a jóvátétel kérdését nézzük, akkor nem ezt a kormányzati rendszert, nem a t. túloldalt látjuk, hanem az anyagi terhek alatt leroskadó magyar dolgozó társadalmat. Ez teszi kötelességünkké, hogy segítségre menjünk. Sokszor ajánlottuk fel segítségünket egyéb kérdésekben; visszautasításokkal találkoztunk. Most talán nem találkoznánk visszautasítással. De őszintén meg kell kérdeznem, mi lehet az a segítség, amelyet mi a jóvátétel kérdésében nyújthatunk. Az ország államháztartásának ügyeit, pénzügyi viszonyait nem ismerjük, a kormányzati rendszerbe nem folyunk be, mi száműzöttjei, sőt romboló társasággá minősített ellenzéke vagyunk ennek a kormányzatnak. Mi csak azt tehetjük, hogy igenis, hirdetjük, hogy azok az adatok, amelyek rendelkezésünkre állanak és amelyek fontosabbak, mint amikeb önök a burokban összeszereznek, — mert mi az életből, az összeroskadó emberektől szerezzük ezeket az adatokat — ... Kuna P. András: Mi talán nem? Mi nem onnan? Ki áll a falun? Sándor Pál." Főtanácsossá kell kinevezni! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly : . . . ezek az adatok tiltakoznak az ellen, hogy ezt a nemzetet újból megpróbáltatás elé állítsák. Mi legfeljebb ezzel a kijelentéssel támogathatjuk a kormányt ebben a küzdelemben, ezt azonban megadjuk. Ezenkívül biztosítjuk őt arról is, hogy addig, amíg a jóvátétel kérdésében küzd, egy szalmaszálat sem teszünk le az útjába, már csak azért sem, mert ennek a kormányzati rendszernek, amely három évig uralkodott itt, most kötelessége érvényesíteni azokat a szimpátiákat, amelyeket a nemzetek társaságában meg tudott szerezni a nemzet javára. (Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Kuna P. András : Meg fogja tenni ! Szomjas Gusztáv : Gondoskodtak róla, hogy ne legyen szimpátia!
