Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-82
202 -A nemzetgyűlés 82. ülése 1923. mekek közé tartozom, akik annak köszönhetik, hogy középiskolát és egyetemet végezhettek, hogy az erdélyi római katholikus státus egyik alapítványán tanultam és igy járhattam középiskolába és felső iskolába. De nemcsak egy volt ilyen, hanem minden évben 135 egyetemi hallgató került ki Kolozsvárról, akik az odavaló Apor-szemináriumnak voltak hallgatói. Teljes ellátásukat a státus fedezte, amely ezenkívül árvaházakat tartott fenn és hét gimnáziumban sok százra, sőt pár ezerre megy azoknak a tanulóknak a száma, akiknek ellátását fedezte az autonómia vagyona és birtoka. Most méltóztassanak elgondolni, hogyha azt az óriási nagy egyházi vagyont, amely ma még csonka Magyarországon megvan, kulturális gyermeknevelési, gimnáziális célokra fordítják, milyen mérhetetlen előnye lesz ebből az országnak. Itt van azonkívül egy másik szempont, az egyházi állások betöltésének szempontja is. Itt sem külső szempontok érvényesülnének, mint régebben, hanem az autonómia szelleme érvényesülne az egyházi méltóságok személyiségének kiválasztásánál. Magyar nemzeti szempontból felbecsülhetetlen nagy érdeke fűződik ehhez a nemzetnek. En tehát nem Győzőm eléggé hangoztatni és kérni a kultuszminister urat, hogy minél előbb nyújtsa be a katholikus autonómiára vonatkozó törvényjavaslatot. Barabás Samu: Az 1848 : XX. tcikk végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. Kiss Menyhért : Azt is ! Barabás Samu : A kettőt együtt lehet csak csinálni ! Tessék kiegészíteni a javaslatot. Láng János: Kérünk határozati javaslatot! Kiss Menyhért: Mielőtt beszédem befejezném, szeretnék még egy dolgot elmondani, és ez az, hogy tegnapelőtt Várnai Dániel t. képviselőtársam beszédében háromszor-négyszer is figyelmeztette Csik József t. képviselőtársamat arra, hogy ugyan, az Istenért, ne mondja, hogy a Diaz-féle katonai szerződés létrejött, mert hiszen ő majd egy okmányt fog felolvasni, amelyből kitűnik, hogy ez a szerződés nem jött létre, és hogy Károlyiék nem felelősek a front összeomlásáért. Peidl Gyula : Nem azt mondta, hogy nem jött létre! Kiss Menyhért: Odakiáltotta háromszor is, hogy ez a szerződés nem volt meg. (Zaj és éllenmondásolc a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Peidl Gyula : Azt mondta, hogy a magyar határról nem intézkedik a szerződés. Kiss Menyhért: Amennyiben ő revokálja a felfogását,... Peidl Gyula: Nem revokál semmit! Kiss Menyhért : . . . abban az esetben nem leszek kénytelen felolvasni Arz tábornoknak és Glaise őrnagy urnák vallomásait, akik határozottan fentartják vallomásukban azt, hogy ők igenis Diazzal megállapodásokat kötöttek és ha évi január hó 11-én, csütörtökön. Károlyi erőszakkal nem rúgta volna fel ezt a megállapodást, Magyarországnak régi határai finmuradtak volna. Peidl Gyula: Ez a része mese! Kiss Menyhért: Megengedem, hogy t. képviselőtársam mesének mondja, mégis kénytelen vagyok megnyugtatására felolvasni olyan két ember véleményét, akik ezt megcsinálták. Glaise őrnagy ur a következőket mondja: . . : Györki Imre: Hol mondja? Kiss Menyhért : .. . Ezelőtt két héttel a bíróság előtt mondott, amikor Károlyi Mihály perében kihallgatták. Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. Kiss Menyhért (olvassa) : »A november 2-ra virradó hajnalon nem csupán a főparancsnokságot, hanem a hadcsoportparancsnokságot is azzal a parancscsal lepte meg az uj magyar hadügyminister Linder tüzérségi ezredes, hogy a magyar csapatok ott, ahol pillanatnyilag állanak, tegyék le a fegyvereiket és a lehető leghamarabb térjenek hazájukba vissza. A hadcsoportok igen meg voltak lepődve az uj hatóságon, amely parancsot osztogat számukra, és megütközésüket fejezték ki a főparancsnokságnak azért, hogy ilyen parancsokat átenged. A hadsereg főparancsnoksága erre utasítást adott, hogy Linder tébolyodott parancsát nem szabad teljesíteni s a táborban levő hadsereg számára továbbra is a hadseregfőparancsnokság az egyetlen mértékadó, parancsot osztogató hatóság. E miatt Waldstaedten tábornok és a magyar hadügyminister között heves összetűzés támadt, amely a délután folyamán folytatódott. Linder akkor Schönbrunnt hívta fel a telefonon. A hadügyminister a telefonnál ugy viselkedett, mint egy megtébolyodott, a legkülönfélébb bűnök elkövetésével vádolta meg a hadvezetőséget, a telefonhoz szólította az uralkodót, majd pedig a királynét. Nem lehetett tisztán látni, hogy tulajdon képen miért helyez a magyar kormány a fegyverletételre oly nagy súlyt: azért, hogy ezzel a tettével az ellenségnél behízelegje magát vagy pedig azért-e, hogy igy eleve lefegyverezzen minden reakciót, mely a harctérről visszatérő katonáknál r Károlyiakkal szemben megnyilatkozott volna. En inkább az utóbbit hiszem. Az esti órákban, amidőn Schönbrunnban azt hitték, hogy a fegyverszünet már csak órák kérdése, a hadseregfőparancsnokság tévútra került : a parancsnokságokat utasította, hogy Linder parancsát immár teljesithetik. Ez a hadsereg soraiban támadt általános zavart még inkább növelte Itt van azután Arz tábornoknak még hosszabb véleménye, melyből az idevágó passzust leszek bátor felolvasni. Ezt mondja Arz tábornok (olvassa): »Köves hadseregében Laxa tábornok és még egy alezredes lettek volna megbízva a fegyverszüneti szerződés kidolgozásával. Károlyi azonban közbelépésével keresztülhúzta számításainkat. Károlyi közbe-*
