Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-82
Ä nemzetgyűlés 82. ülése 1923. évi január hó ll-én f csütörtökön. 203 lépése nélkül a fegyverszüneti szerződés az összes frontokra érvényes lett volna«. A vezérkar volt főnöke Arz vezérezredes mondja ezt (Zaj. a baloldalon.) Horváth Zoltán: El kell olvasni a belgrádi szerződést és a Diaz-féle szerződést. Pikler Emil: Ezek dajkamesék! Kiss Menyhért: Arz tábornoknak hivatalos jelentése ez, melyet azért nem fogadnak el, mely, mint t. képviselőtársam mondja, azért nem igaz, mivel ő mondja. Természetes dolog, hogy igy hiába hozom ide a legelső koronatannt is, mert azon a címen, hogy azért nem fogadják el, mert ő mondja meg az igazságot, visszautasítják. Ok voltak felelősségteljes állásban, ők rendelkeztek a hadsereg felett . . . Pikler Emil: Szépen rendelkeztek! Kiss Menyhért : ... és ők mondják, hogy ha Linder nem adta volna ki a parancsot és ha érvényben hagyták volna a Diaz-féle szerződést, Magyarország határai megmaradtak volna. Én pedig nekik fogok hinni és nem az igen tisztelt képviselő uraknak. Horváth Zoltán: Vád alá kell őket helyezni ! Ok maguk kérik, hogy helyezzék őket vád alá! Elnök : Csendet kérek ! Drozdy Győző : Benyújtjuk az erre vonatkozó indítványt! Megszavazzák? Horváth Zoltán : Be fogom nyújtani a vád alá helyezési indítványt! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kiss Menyhért : Nagyon örvendek, hogy Horváth t. képviselőtársam szükségesnek tartja, hogy az októberi kormány tagjaival szemben vád alá helyezési indítványt nyújtson be. Én is azon az állásponton vagyok, hogy igenis országunknak érdeke az, hogy állapítsa meg a független bíróság, ki mennyiben bűnös azokért az eseményekért, amelyeknek eredménye az ezeréves Magyarország feldarabolása és az ország háromnegyed részének elrablása volt. Drozdy Győző : Amig ezt meg nem teszik, senkinek sincs joga rágalmazni ! Kuna P. András: Hogyne! Azt majd ki lehet törölni a történelemből! ' Horváth Zoltán : En fogom beadni az indítványt, én, az októberi alapon álló! Kiss Menyhért: Elérkeztem beszédem végéhez és tisztelettel mondom a következőket: feltétlenül össze kell nekünk fognunk, hogy az ország mostani nehéz helyzetében az épitő munkát megkezdjük. (Helyeslés.) Ahhoz azonban, hogy az épitő munkát megkezdhessük, mindenkinek revízió alá kell venni meggyőződését, és nekem báró Kemény Kálmán szavaival — aki nem rég halt meg Erdélyben . — kell emlékeztetnem, aki az mondta, hogy az igazán keresztény embernek meg kell bocsátania a bűnöket, amiket vele szemben keresztény társai elkövettek, de elfelejteni nem szabad. (Morgás.) Nem szah$d felejtenie azért, mert az embernek mindig ébernek kell lennie, amikor közügyekről, amikor az ország jövőjéről van szó. Voltak emberek és pártok, akik és amelyek bizonyságot adtak arról, hogy az ország kormányzásának nagy és nehéz feladatát nem értik, és amikor a legnagyobb erőnek kifejtésére lett volna szükség, akkor a legnagyobb erőtlenséget tanúsították, amint ezt az októberi kormány tette . . . Rassay Károly: A munkapárti kormány tette! Kiss Menyhért: Ma igenis feltétlenül erős kézre és erős irányításra van szükség. Én őszintén és becsületesen megvallom, hogy mindaddig a pillanatig, amig cseh lapokban és az összes német ujságakban nem olvastam azt a Parisból keltezett hirt, hogy Benes lépéseket tett, hogy a nagy entente a rendtörvény és a katonai szolgáltatásokra, valamint kényszermunkára vonatkozó törvényjavaslat visszavonására utasítsa a magyar kormányt, abban a véleményben voltam, hogy a rendtörvényjavaslat nem helyes. Rassay Károly: Szó se volt igaz belőle! Kiss Menyhért: . . . hogy én a rendtörvényt . . . Pikler Emil : Itt találták ki az egészet. Nem igaz! (Felkiáltások a ssélscéahldalon: Jó trükk !) Kiss Menyhért: Olvastam a törvényjavaslatot, és jól tudom, hogy amennyiben ez törvényerőre emelkedik, az ország óriási nagy börtönné fog átalakulni és az embereket bármikor, bárhol internálhatják bírói eljárás nélkül és félretehetik, megbéníthatják őket, tehát politikai szabadságjogokról és gondolatok közléséről, a sajtó jogáról nem lehet többé beszélni. De annyiban igaz az, hogy Benes ezt a lépést megtette, és amennyiben meggyőződést szerzek arról, hogy megfelel a valóságnak az, hogy Parisban ez az intézkedés tényleg megtörtént, abban az esetben egy pillanatig sem fogok habozni a rendtörvény megszavazásával, (Derültség a szélsöbaloldalon.) mert nem ismerem el Benesnek azt a jogát, hogy Magyarország belügyeibe és belső rendjébe beleszólhasson. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbalon : Ki ismeri el ? Senki sem !) És ha Benesnek rossz valami és kifogásolta azt, hogy akik Magyarországon katonai szolgálatot nem teljesítettek, azok ne fizessenek adót, ha ily belső katonai kérdésbe beleszól az az ember, aki a mi húsunkból és vérünkből alapította meg a maga utódállamát, akkor nekem feltétlenül olyan politikát kell szolgálnom, amely ellentétes az ő felfogásával, mert ha neki jó volna a rendtörvényjavaslat, nem tiltakozna ellene. Drozdy Gyozö : Akkor a katholikus hitről is ki kell térnie, mert ő is katholikus. Nem lehet egy hiten vele ! (Zaj és ellenmondás a jobboldalon.) Peidl Gyula; Ezzel megkoronázta az egész beszédét!
