Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-82
â60 À nemzetgyűlés 82. ülése 1923. évi junuár hó 11-én, csütörtökön. főispánnal beszélni, aki kifogást emelt az igen t. földmiveléstigyi minister iir ellen azzal, hogy túlságosan akarja a földreformot. (Zaj jobhf elöl.) En erre azt mondtam, hogy ez az ő legszentebb kötelessége, mert a földmivelésügyi minister ur volt az, aki ezt a törvénytervezetet megszerkesztette, benyújtotta, kiharcolta, és igazán még azok a képviselőtársaim is, akik ettől a földreformtörvénytől nincsenek elragadtatva, elismerik azt, hogy ha végre akarják hajtani, akkor a földtelen nép feltétlenül földhöz tud jutni. Ha azonban ez a felfogás uralkodik a közigazgatásban ... Meskó Zoltán: Melyik volt az a főispán? Kiss Menyhért : Nomina sunt odiosa !.. ha ilyen felfogás uralkodik a közigazgatásban, akkor ez nagyon szomorú, mert azt mutatja, hogy nem akarják és nem szívesen látják, hogy ez a reform komolyan és lelkiismeretesen végrehajtassék. A pénzügy minister ur működésének bírálatánál is rámutattam arra, hogy szükségesnek tartom, hogy a jegyintézettől a nagy hiteleket ne a bankok részére bocsássa rendelkezésre, hanem ehelyett igenis, a földreform céljaira adjanak jelentékeny összegeket. Itt ismételten felhívom a minister ur figyelmét arra, hogy ezt az alapot, amely mindössze ötven millió, ki kell egészíteni s a bírák számát meg kell kétszerezni. Ezenkívül a következő határozati javaslatot terjesztem be (olvassa) : »Minthogy a pénzügyminister a bankoknak a jegyintézettői áruüzleteik lebonyolításához, a búza, bor, gyapjú stb. campagnehoz milliárdos hiteleket engedélyez, utasítsa a nemzetgyűlés a pénzügy min istert, hogy a nemzetfejlesztés szempontjából a lét vagy a nem lét kérdésével egyenlő fontosságú földbirtokpolitikai hitelműveletekhez az állam által kereskedelmi célokra kiadott milliárdoknak legalább egy részét használja fel.« Agrárországban nem közérdek, hogy az államjegyforgalom harmadrésze a bankok kezében legyen. Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt hogy vegye vissza a milliárdokat a bankoktól, és adja kölcsön a földbirtokrendező alapnak, mely ma nevetségesen csekély : ötven millió koronával rendelkezik. Ama kizárólag üzleti célokat szolgáló öszszegek a magyar gazdatársadalom erősítésével igy fordíttatnak a nemzeti állam fejlesztésére « Ugyancsak egy másik határozati javaslatot is nyújtok be (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a pénzügyministert, hogy az altruista szövetkezeteknek forgó tőke fedezésére a jegyintézet utján megfelelő olcsó kölcsönt folyósítson.« Aztán egy harmadik rendkívül fontos dolog a következő : Talán a minister urnák már több konkrét panasz alkalmából módja volt megismerkedni ennek a rendelkezésnek a hiányával (olvassa) : »Indítványozom, mondja ki a nemzetgyűlés, hogy a háborús szerzeményű birtokokat a vételár és a beruházás visszatérítése ellenében kell megváltania, vagyis az 1920. évi XXXVI. te. 44. §-a második bekezdésében foglalt rendelkezések érvénye valamennyi háborús szerzeményű birtok 500 katasztrális holdon felüli részére alkalmazandó legyen. Drozdy Győző : Azt is, amelyiket a kuruclabanc háborúban szereztek? Kiss Menyhért : Akié a föld, azé az ország ! Ezt én nem merném ilyen határozottan mondani, mert én, ha Biecardonak a véleményét vallom a munkáról, hogyha valakinek nincs is földje, de dolgozik, eredményes munkát tud kifejteni, akkor épen olyan hasznos polgára az országnak, mint az, akinek földje van. Viszont azonban tagadhatatlan tény, hogy a magyar nép azért él és azért hal, hogy magának valamelyes csekélyke földet megszerezzen, s az a majdnem kétmilliónyi magyar népnek, amely Clevelandban, Detroitban és a többi amerikai államokban és városokban él, óriási lapokat, kultur egyesületeket tart fenn, — épen ma délelőtt olvasta fel egyik képviselőtársara az adatokat, hogy hány milliárddal javítják meg pénzügyi helyzetünket azzal, hogy dollárokat küldenek haza — ennek a magyar népnek egy vágya, egy kívánsága van és ez a magyar föld bírása. En tehát felkérem a földmivelésügyi minister urat, hogyha meghozatta a törvényt, igyekezzék azt, mint a nép fia, a maga politikai múltját és jelenét is emlékezetessé tenni — aere perennius — ércnél maradandóbban azáltal, hogy erélyesen ós esetleg tárcájának az odadobásával követelje a földreform gyors és eredményes végrehajtását. Szükségesnek tartanám, minthogy ma három ministernek a hatáskörébe futnak össze a szálak, amelyek a földreformra vonatkoznak — a földmivelésügyi minister ur, igazságügyminister ur és pénzügyminister ur kezében —, szükségesnek tartanám, hogy a másik két asszisztáló minister ur kezéből az intézkedések vétessenek ki, mert ha felelősségre kell vonni őket, akkor mindenik a másik kettőre hivatkozik. Egy embernek kell intézkednie ezekben a kérdésekben s minthogy ez elsősorban föld birtok kérdés, tessék egyedül a földmivelésügyi ministert megbízni ennek a törvénynek a végrehajtásával ós a másik két minister kezéből ezt a hatáskört tessék kivenni s alárendelni a földmivelésügyi minister ur iniciati vajának. Igen fájdalmas sebéhez érkeztem el beszé* demben a magyar társadalomnak: a tisztviselőkérdéshez. Azt hiszem, mindenki tudja, hogy a magyar nemzeti gondolat bukásának, illetve az ország bukásának szomorú hősei, megtépett és rongyos, de most is élő és lelkesedő alakjai és letéteményesei a magyar tisztviselői kar. Azt is méltóztatnak tudni, hogy ma az a tisztviselő, akinek magánvagyona nincs vagy pedig délutáni foglalkozást nem szerezhet, s igy más oldalról jövedelmekhez nem juthat, nem tudja ellátni magát ós családját. Nem egy, hanem nagyon sok olyan ministeri tanácsost ismerek,
