Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-82

A nemzetgyűlés 82. ülése 19'4ä. Magyarországról szólok, hanem általában az európai külpolitikai szolgálatról — oroszlánvadászatokban, névjegyleadásokban és a legfinomabb, legelőkelőbb szórakozásokban nyilatkozott meg már a balkáni háború előtt is, és ahhoz vezetett, hogy a Balkánon négy-öt állam szövetséget kötött az osztrák-magyar monarchia ellen s már Belgrádban és Konstantinápolyban az utolsó kocsmákban is mindenki tudta, hogy ez a szövetség létrejön, ellenben az osztrákmagyar külpolitikai hivatalokban nem tudták, hogy a szerződés Törökország ellen is létrejött, mert talán nem volt finom, nem volt bon ton, nem volt előkelő, nem volt szép, hogy ezeket a közönséges helyeket látogassák meg és hogy az értesüléseket szerkesztőségekből, kocsmákból, mulatókból, népgyűlésekről és más ilyen helyekről szedjék össze. Nekem az a felfogásom, hogy mindig a célt kell szem előttt ártani, és azt akármilyen módon és eszközökkel igyekezzünk elérni ; ha pedig a nemzetnek valamilyen külpolitikai titkot vagy értesítést meg kell szereznie, a diplomáciának feladata erre nézve az, hogy minden eszközt megengedettnek tartson az ország javára, amikor a külállainokkal áll szemben. És most : venio ad fortissimum, — a legfontosabb kérdés ez, a földbirtokreformnak végrehajtásához. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ugyanevvel kapcsolatban leszek bátor rámutatni arra, hogy Magyarországon is nemcsak abból a szempontból kell a földbirtokreformot megvalósítani, amelyet Csik József képviselőtársam hangoztatott, tudniillik a területi integritásnak szempontjából, hanem meg kell csinálni ezt a földbirtokreformot azért is, mert az igazság, a becsületesség kívánja, . . . Meskó Zoltán : Elsősorban a törvény tisztelete kívánja meg. Kiss Menyhért : ... ezt parancsolják azok az ígéretek, amelyek a háború során a vezérkar részéről elhangzottak, továbbá kötelező ennek a végrehajtása azért, mert a múlt nemzetgyűlés megalkotta az 1920 : XXXVI. tc-et. Nem szabad tehát olyan embereket tűrni, akik szembekerülnek ezzel a törvénnyel és ennek a törvénynek végrehajtását megakasztják. Megemlítem azt a köztudomású tényt, hogy a földbirtokreformnak végrehajtásánál tudvalevőleg a földvagyonváltság lerovása címén az ország körülbelül 400.000 katasztrális hold földbirtoknak jut a tulajdonába, amelyek mind alkalmasak a reform céljaira. Ezenkívül van még egy másik vagyon is, amelyet szintén elsősorban kell igénybevenni, és ez: a háborúban szerzett vagyon. Ott van azután a magyar zsidóságnak földvagyona, amely 5'5 millió katasztrális hold földre rúgj . részben tulajdonjog, részben pedig bérlet formájában. Ne méltóztassék azt hinni, senki se essék kétségbe amiatt, hogy most itt olyan földosztás fog bekövetkezni, hogy a középosztály tönkremegy, hogy nem lesz itt több nagybirtokos és ívi január hó 11-én, csütörtökön. 19Ô azokat a kulturális kötelességeket, amelyek a nagybirtokhoz fűződnek, nem tudják a nagybirtokosok teljesíteni, nem tudnak szobrokat, könyveket, képeket vásárolni és a tehetséges művészifjaknak nem tudnak a külföldi, tanulmányutakra pénzt adni, — mert ezek a feladatai a nagytőkének és a nagybirtoknak — s azokat a nagy nemzeti feladatokat, amelyeket a háború során vár tőle a nemzet : a hadikölcsönjegyzést, többé nem tehetik meg, mert nem marad meg a részükre a nagybirtok. Megnyugtatom a kételkedőket, hogy igenis, akár a 400.000 holdat, akár a háborúban szerzett vagyonokat vesszem, akár pedig azt a vagyont, amely a zsidóság ama részének kezén van, mely ezt a vagyont a háborúban szerezte, olyan nagyarányú földtöbblet lesz a törvény végrehajtása előtt, hogy feltétlenül minden igényt ki lehet elégíteni, és nem lesz egyetlenegy olyan ember sem, akiknek igénye van, s aki elégedetlen és lázadó maradna, mert nem kapott földet. ; Szükségesnek tartom a Gömbös Gyula t. képviselőtársam által bemutatott adatokat kiegészíteni eggyel, amelyet ő nem olvasott fel, hogy t i. 1913/14-tői 1918-ig pl. a földbirtok tekintetében mennyire meggazdagodott és milyen tekintélyes földmennyiséghez jutott a zsidóság Magyarországon. 1913-ban és 1914-ben 18.144 hold, 1915-ben 9211 hold, 1916-ban 22.134 hold, IMI7-ben a háború befejezése előtt, 65.310 hold, és 1918-ban 95.243 hold, tehát összesen 210.042 hold jutott a kezükre. (Zaj jobbfelöl) Kuna P. András: Örökbe? Kiss Menyhért : Ha arról volna sző, hogy ezt a földet ugy akarná az állam kisajátítani, hogy a jelenlegi tulajdonosoknak nem adna kárpótlást, akkor ez bolsevizmus volna. De nem erről van szó, hanem arról, hogy a vegyes bíróság, vagy a földbirtokrendező bíróság előtt — szeretném, ha a vegyes bíróságok kezéből kivennék a föld értékének megállapítását és az országos földbirtokrendező bíróság maga mondaná ki a földnek árát is, — mondom ezeket az árakat ők nagyon szépen lefizetik és a birtokosok nem fognak kárt szenvedni, mert azzal a pénzzel, amelyet ők a birtokukért kapnak, akár ipari üzemet, akár kereskedelmi üzletet kezdhetnek, vagy pedig más pályán helyezhetik el a pénzt ; akár Rimát, akár Salgót, akár Goldbergert, akár Fát vagy Cukrot, vagy bármit vásárolnak, mindenképpen talán még jobban járnak, mintha a pénzük, a vagyonuk földben volna. A magyar néppel szemben azonban az ország megmutathatná azt, hogy tudott gondoskodni róla, és teljesítette azt a vágyát és kívánságát, hogy azt, aki a földet művelni akarja, ahhoz a földhöz hozzájuttatja. A törvény indokolásában különösen nagyon szépen van elmondva, hogy mi a földreformnak a célja, és most a végrehajtás során végtelenül fáj nekünk, hogy ezt minden vonalon akadályozzák. Alkalmam volt nem is olyan régen egy 27*