Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-82

À nemzeigyülés 82. ülése 1923. Áttérek az ugyancsak távollétével tündöklő pénzügyminister ur tárcájába tartozó dolgokra. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Kiss Menyhért : Ott kezdem a vele való polemizálást, hogy amikor Rupert Rezső t. képviselőtársam iniciati vájára az egyik rendkivül fontos ügy idekerült a nemzetgyűlés szine elé, az u. n. tőzegügy aktái, akkor a pénzügyminister ur felállott és elmondotta felvilágosító szavait, s mindjárt az elején, amikor öt zsidó nevet olvasott, közbekiáltottam, illetőleg megkérdeztem hátulról tiszteletteljesen, hogy keresztény cég-e ez, s erre ő egészen ártatlanul és lelke mélyéből szakadván ki ez a kijelentés, azt mondotta : Kérem, ilyesmivel nem szoktam törődni. Nánássy Andor : Ebben igaza van ! Meskó Zoltán : Keresztény irányzatú kormán vnak. keresztény iránvzatu többsége van ! (Zaj.) Kiss Menyhért : ügy látszik, Nánássy t. képviselőtársamat figyelmeztetnem kell arra .. . MeskÓ Zoltán : A kisgazdapárt nevét és programmját nézze meg ! Kiss Menyhért : . . . hogy pártjának legalább nevével jöjjön tisztába. MeskÓ Zoltán : Keresztény kisgazda és földmives párt ! (Za.) Elnök : Kérem Meskó Zoltán képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni, MeskÓ Zoltán : Egyik keresztapja voltam a pártnak, ne mondja tehát nekem a képviselő ur, hogy hogy hivják a pártot ! Elnök : A képviselő urnák lesz alkalma és módja kifejteni álláspontját. Méltóztassék a szónoknak megengedni, hogy ezt tehesse. Kiss Menyhért: Sajnálom, Nánássy képviselőtársamat, hogy ő a párt címével sincs tisztában. Nánássy Andor: Nem a címért jöttünk ide! (Derültség.) Horváth Zoltán : Sokan a címért jöttek ! Kiss Menyhért : Figyelmébe ajánlom t. képviselőtársamnak, hogy a párt Kovács J. István barátom óhajtására felvette a keresztény és keresztyéa kisgazda, földmives és polgári párt nevet. MeskÓ Zoltán : Ez a kis címer, házi használatra ! (Derültség.) Renczes János : Meskó is ezt akarta ! MeskÓ Zoltán : Most is azt akarom ; épen ezt magyarázom ! (Zaj. Elnök csenget.) Kiss Menyhért: Az egységes párt egysége most ebben a köz beszólásban is kifejezésre jutott, mert akad egy lelkes oszlopa, egy szikladarabja a pártnak, aki homlokegyenest az ellenkező felfogást vallja, mint amilyet vallott Hódmezővásárhelyen gróf Bethlen István ministerelnök ur, pártvezér, aki ott nem ugyan a piacon, de a fehér asztalnál kijelentette, hogy igazán keresztény politikát akar, mert az összes gazdasági üzemeket és vállalàtokat el akarja venni a zsidóktól és át akarja adni a keresztények! ek. (Helyeslés jobbfelól.) . r Berki Gyula : Nem ezt mondta ! éri jaituár hó 11-én, csütörtökön. 195 Rassay Károly : Hasonlót ! MeskÓ Zoltán : Egyszer mondjanak jót róla és ezt is megcáfoljátok. (Derültség.) Kiss Menyhért: Ügy látszik, fájna Berki Gyula t. képviselőtársamnak, ha ezt mondta volna. Berki Gyula : Nem fáj ! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Kiss Menyhért : Az igen t. pénzügyminister ur előadást tartott a tőzegügyről, amely előadása tendenciájával, tartalmával és különösen azzal a csattanós lezárással, amellyel végződött, hogy t. i. nem vitték bíróság elé az ügyet, a magam részéről nem voltam megelégedve. A minister urnák határozottan az a politikai felfogása van, hogy abszolúte nem törődik a keresztény szempontokkal, dacára annak, hogy az, amely tartja őt és a párt, amelynek kegyelméből minister, ezt a politikai programmot adta és vallja. Ö azután adott ki egy nyilatkozatot, amelyben ezt magyarázni próbálta. De én nagyon jól ismerem annak a görög bölcsnek a mondását, aki azt mondotta, hogy nem beszédekből, szónoklatokból, nem nagy eseményekből lehet az embernek lelkét megítélni, hanem egészen jelentéktelen apró dolgokból. A minister ur tehát abban az óvatatlan pillanatban, amelyben kiröppent a szájából az Emiltett kitétel, elárulta a maga benső énjét, azt, hogy testével-lelké vei, szőröstől-bőröstől annak a gazdasági bankokratikus rendnek, szellemnek a gyermeke, amelynek Teleszky János a koronázatlan pápája Budapesten és Magyarországon, amely a Hitelbankkal szoros nexusban van és amely nem tud szakítani azzal a felfogással, amelyet ez a pénzvilág elébe szab. Sajnálom ezt azért, mert ez az ország elsősorban agrárállam, itt földmivelők laknak, a lakosság 85%-a agriknltur munkásságot fejt ki, s egy olyan pénzügyministere kellene hogy legyen az országnak, aki alkalmazkodik a földmivesek felfogásához és programmjához. S ime mi történik ? A legelső adó, amit megszavaztattak ezzel a nemzetgyűléssel, — igazán risum teneatis, aki gondolkozni tud — az ország földmives- és gazdalakosságának adóval való megterhelése volt és nem a merkantilista elemeket, a nagybankokat, a hadimilliomosokat vette elő. MeskÓ Zoltán : Még mindig nem adóztatja meg őket ! Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! Több milliárdra rug az az összeg, amely ezekből az adókból összegyűlik a minister ur kasszájába. S mi tör' ténik ? A legfontosabb dolog a jegyintézet pénzkibocsátása és a jegyintézet által a hiteligények ; kielégítése. És kinek adja a jegyintézet ezeket a ! hiteleket ? Be van bizonyítva és meg van állapítva, hogy a jegyintézet 30 milliárdnál több hitelt adott bankoknak és nagy kereskedelmi vállalatoknak, az a nyomorult, kicsi, vézna virág pedig, amelyet ugy hivnak, »földbirtokreform«, »föld; birtokalap«, amelynek a részére a nemzetgyűlés i ötmillió koronát szavazott meg, ujabban pedig 50 milliót, — hiszen mindenki tudja, hogy a pénznek ; ma milyen csekély az értéke — ezzel a pénzzel