Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-79

14 A nemzetgyűlés ?9. ülése 1923. évi január hő 8-án, hétfőn. Én azonban itt is azt látom, hogy igen kellemetlen... Vázsonyi Vilmos: Majd egyedül maradnak a rend tör vénnyel! Majd mulathatnak maguk között ! Pakots József: Magukra maradnak, csak csináljanak rendtörvényt! Nagyon szomorú mulatság lesz ! Rassay Károly : Itt is látok egy igen kellemetlen jelenséget, amely felett nem tudok napirendre térni. Nagyon nehéz dolog, már csak a nemzetközi érintkezés szempontjából is, hogy egyes embereket ért vagy egyes csoportokat ért igazságtalanságok vitessenek a nemzetek Ítélőszéke elé, akár a népszövetség, akár az egyesült és társult főhatalmak főtanácsa elé, akár a nemzetek közvéleménye elé. Vannak olyan kardinális sérelmek, amelyek az egész műveit külföldön meg kell hogy értsenek. A legsúlyosabb sérelem, hogy az elszakított területeken, Csehszlovákiában épugy, mint Romániában és Jugoszláviában, a magyar kisebbséget kizárták az alkotmányos jogok gyakorlatából, megakadályozták őket abban, hogy az újonnan kreált parlamentbe elmehessenek és a hazaárulás, az irredentizmus vádja nélkül elmondhassák sérelmeiket. Itt látom én a kormány legnagyobb mulasztását. Azon választási attrocitások miatt, amelyekkel egyszerűen lenyakazták az elszakított területeken a magyar kisebbségeket, nem emelte fel szavát azokon a helyeken, ahol kellett volna. (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Farkas István : Nem lehet, mert itt ugyanazt csinálják ! Rassay Károly : Ha a t. ministerelnök ur felállott volna és a trianoni békeszerződésre hivatkozva azt mondotta volna, hogy ez megsértése a békeszerződésnek, mert ez az ottmaradt volt magyar állampolgárok állampolgári jogaiba ütközik, erre nem lehetett volna azt válaszolni, hogy ez beavatkozás más állam belügyeibe és hogy közömbösen megy el mellette a művelt Nyugat, mert ott ezt megértették volna és visszhangja lett volna. Drozdy Gyözö : Vájjon mi volt az oka, hogy nem tette? Pikler Emil: Vaj volt a fején, azért! Rassay Károly : Szomorúan kell megállapítanom, , hogy a magyar kormányra nézve e kötelességgel szemben olyan impedimentum állott fenn, amelyet nem tudott áthidalni. Ott állott az az impedimentum, hogy megkaphatta volna a választ az érdekelt államoktól és az egész külföldtől, hogy ugyanazokat az atrocitásokat, amelyeket a megszálló hatalmak gyakoroltak a szerintük idegen nemzetiségű kisebbségekkel szemben, a magyar kormány gyakorolta a saját véreivel szemben. (Ugyvan! a szélsőbaloldalon.) Eckhardt Tibor : Harminc jegyzéket intéztünk a népszövetséghez, sohasem kaptunk választ! Rassay Károly: Csak egyet intéztek volna, de eliminálták volna azt a kifogást, hogy ebben az országban ugyanaz történik, mint a megszállt területeken, egy ilyen jegyzéknek több hatása lett volna. (TJgy van! a szélsőbaloldalon. Közbeszólások jobb felöl.) Sándor Pál : Ki választja meg önöket, ha nincs terror? Rakovszky István belügyminister : Az önök fantáziájában történt ugyanaz! Maguk hitetik el velük, hogy itt ugyanilyen állapotok vannak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Sokkal rosszabbak !) Rassay Károly : Nem mi hitetjük el. Ez valóság. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Rosszabb ! Rosszabb !) Rakovszky Iván belügyminister : Ez közönséges hipokrizis ! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Kuna P. András : Rosszhiszemű beállítás ! Sándor Pál : Terror nélkül sohasem választják meg önöket! (Zaj!) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Rassay Károly: T. minister ur! 1922 jun. 1-én, amikor a nagykanizsai választás után, ahol a t. minister urnák egy kollégáját választották meg, visszajöttem Budapestre, leadtam egy nyilatkozatot, amelyben azzal vádoltam meg a kanizsai rendőrséget és pénzügyi hatóságokat, hogy a bűncselekmények halmazával raboltak el egy mandátumot és juttatták azt a kormány egy tagjának. Kuna P. András: Beállítani lehet! Rakovszky Iván belügyminister: Mondani lehet ! Rassay Károly: Ugyanakkor felhívtam a kormányt arra, hogy indítson ellenem eljárást emiatt a kijelentésem miatt, mert egy jogállamban nem lehet tűrni, hogy a kormányt vagy a kormány közegeit büntetlenül megvádolják. Rakovszky Iván belügyminister: Meg is fog indulni, a felhatalmazás meg van adva! Rassay Károly : Mikor volt megadva, hol van megadva? Rakovszky Iván belügyminister: A meghatalmazást a ministertanács megadta! Rassay Károly: T. minister ur, kijelentem önnek, hogy mindeddig nem indították meg az eljárást... Rakovszky Iván belügyminister: Majd meg fogják ! Rassay Károly: ... és nagyon téved a t. minister ur, mert véletlenül tudja, hogy már nem lehet. Önök arra spekuláltak, hogy lejár az elévülés határideje ós akkor bemondja a t. minister ur, hogy meg fogják indítani az eljárást. Ahol ilyen kijelentés elhangozhat egy politikus ajkairól és amikor azt mondja az akkori belügyminister ur, hogy én a saját jókedvemtől függően fogom eldönteni, hogy inditsanak-e eljárást vagy sem, abban az országban nem lehet egy egyszerű tagadással elintézni azt a brutális választási hadjáratot, amelyet önök véghez vittek (TJgy van! TJgy van! a szélső-