Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-82

A nemzetgyűlés 82. ülése 1923. évi január hó 11-én, csütörtökön. 187 az esetben is a párt nem tarthatja meg a programmját, és abban az esetben is nem Zichy János lesz a győztes fél abban a politikai együttműködésben, hanem feltétlenül a szociál­demokrata párt. Peidl Gyula: Ne ijessze el Zichy Jánost. Miért ijesztgeti? (Mozgás) Kiss Menyhért: Nem ijesztgetem. Amikor 1918-ban az akkori polgári pártok szövetséget kötöttek a szociáldemokrata párttal, három párt kötötte a szövetséget, a Károlyi-párt, Jászi Oszkárék pártja, azaz a radikális párt, és a szociáldemokrata párt. De már a második héten a kultuszministeriumban az ottlevő államtitkár, aki igen exponált tagja volt a Károlyi-pártnak, panaszkodott, hogy sem a ministertanácsban, sem a kormányzatban nem tudnak semmit sem keresztülvinni, mert bárhogyan akarnának is tiltakozni ellene, mindig az történik, amit a szociáldemokrata párt akar. Bogya János: Nekik vannak a tömegeik! Kiss Menyhért: Tényleg az történt. Már mindjárt november közepén, amikor a legfon­tosabb volt, hogy a hadsereg viselkedése milyen lesz, annyira vörössé tették a hadsereget, hogy máról-holnapra, huszonnégy óra alatt, képesek voltak a saját ministerük, Bartha minister el­len felvonulni. A Népszavát tették a puskák csövére, vörös zászlókkal, felfegyverkezve, ágyuk­kal, mintha csak Varsónak, vagy egy olasz vá­rosnak, pl. Asiagonak mentek volna, ugy men­tek fel saját ministerük ellen, igy vonult fel a szociáldemokrata párttól saját céljainak meg­nyert katonaság. Bogya János : A polgárság adta nekik a zászlót, addig, amig hatalmon voltak. Szabó István (sókor ópátkai) : A kis ártat­lanok itt mindig tiltakoznak. (Nagy zaj. Egy hang a jobboldalon : A legitimisták az ördöggel is kezet fognak!) Meskó Zoltán : A menetrendet nézték a pol­gárok Svájc felé, az a baj. Rassay Károly: Csak akinek pénze volt! (Zaj.) Meskó Zoltán: Persze, akinek pénze volt! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Kiss Menyhért: Pium desiderium ez a kíván­ság, és lehet, hogy arra talán alkalmas volna, hogy egy adott pillanatban tényleg kifordítanák a kormányt, és egy olyan alakulást hoznának létre, de heterogén elemekből, amelyek hónapo­kig talán tudnák a kormányrudat keményen kezelni, végeredményben azonban ez az alakulás nem maradna meg, hanem felborulna, és a mos­tani kaotikus európai viszonyok között óriási szerencsétlenséget és kárt jelentene ennek az országnak. (B$y van! TJ.gy van! jobb felől) . Ezzel én : végeztem gróf Zichy János kép­viselő ur felfogásával és beszédével. Most röviden néhány őszinte, szóval bátor leszek jellemezni azt.vaíí politikai helyzetet,. amelybem ma van a kormány, a párt és az ellenzék : néhány őszinte kijelentéssel szeretném a helyzetet tisztázni. (Halljuk! Halljuk!) Igaza volt gróf Zichy Jánosnak, amikor rámutatott arra, hogy a kor­mány és a többségi párt között van különbség és nézeteltérés. Bogya János : G-yenge árnyalat ! Kiss Menyhért: Nemcsak egy árnyalat, ha­nem majdnem árkot lehetne mondani. Ennek megvan az oka. Hiszen Mándy Samut és Wolff Károlyt egy pártban elképzelni merész fantázia. (Nagy mozgás. Egy hang a jobboldalon: Nin­csenek egy párton!) Meskó Zoltán : Hát akkor Nagy Emilt és Berki Gyulát! Berki Gyula : Egészen jól érezzük magun­kat együtt! (Zaj.) Elnök (ősenget): Csendet kérek! Kiss Menyhért: Legutóbb is az egységes­pártban, amikor a ministerelnök ur elmondotta azt az újévi beszédet, amelyet újév napján szok­tak elmondani, azok az emberek, akiknek ilyen­kor mindig felköszöntőt kell mondaniok, mint például az ügyvezető alelnök vagy ügyvezető elnök és nagyon sok fontos oszlopa a pártnak, akiknek a megszólalását várta volna a párt is, az ország is, nem voltak ott . . . Berki Gyula : Bocsánatot kérek ! (Zaj. Fel­kiáltások a jobboldalon : Nagyon jól tudja, hogy ott voltak.) Kiss Menyhért: Hát el voltak foglalva. Oly jelenségek ezek, amelyek azt mutatják, hogy egység azért nincsen. Hegymegi-Kiss Pál: 164-en voltak! Rassay Károly : Majd az uj kegyelmesek és tanácsosok megtámogatják az egységespártot ! (Zaj.) Kiss Menyhért: Ha az ember a párt tag­jaival külön-külön beszél. . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! A képviselő uraknak figyelmébe ajánlom a házszabályok 225. §-át, amely szerint a szó­nokot közbeszólásokkal zavarni nem szabad. Méltóztassék ehhez tartani magukat! Kiss Menyhért: Ha az ember külön-külön megbeszélést folytat (Zaj. Elnök csenget.) és egyes fontos kérdésekben megkérdezi a párt egyes tagjainak a véleményét, akár Eőri-Szabó Dezső képviselőtársamtól, akár Szomjas Gusz­távtól, akár sokorópátkai Szabó Istvántól kér­dezi meg az ember, a kérdéseknek 98°/o-ában olyan nézeten vannak, akár a keresztény ellen­zéknek tagjai. (Zaj jobbfélbl.) Rassay Károly: Egynehányszor ezt ón is elmondhatnám minket, illetőleg ! Kiss Menyhért: És ha megvan az ellentét, ez arra mutat, hogy az egyes kormányzati ténykedések mégis olyanok, amelyek nem fedik a párt hangulatát. Mi ennek az oka? En semmi­féle emléket nem elevenítek fel, hogy miként történt a választás és nem ismétlem meg azo­kat, amiket Rassay t. képviselőtársam elmondott,

Next

/
Oldalképek
Tartalom