Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-82
188 A nemzetgyűlés 82. ülése 1923, hogy miért nem ismeri el törvényesnek a nemzetgyűlést; de akárhogyan jött létre, amikor létrejött és a többségi párt megalakult, az alkotmányos, parlamentáris szokás az lett volna, hogy a ministerelnök ur a párt tagjaiból hívjon meg egyeseket a ministeri székekbe. Eőri-Szabó Dezső. Nekünk az nem fáj! Miért fáj önnek? Kiss Menyhért: Olyan ministereket hivott meg, (Zaj a jobb- és baloldalon) akiknek nem volt mandátumok és olyan ministereket tett oda, (Zaj.) akik a választások alatt megbuktak, akik tehát a politikai használhatóságnak a bélyegét, jogát elvesztették. Igaz ugyan, hogy egy ministerelnöknek (Zaj. Elnök csenget.) joga van olyan • szakembereket is meghívni a kabinetjébe, akik nem tagjai a parlamentnek, azonban a Parlamentär iímusnak feltétlen lényege az, hogy az a minister mandátumot vállaljon, hogy az a minister politikailag is felelősségre vonassék. Hogy ez a helyzet fonák . . . (Zaj). Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak! Kiss Menyhért:... az ország szempontjából, a parlamenti élet egészsége szempontjából, azt mi lépten-nyomon tapasztaljuk itt a nemzetgyűlésen. Például mindnyájan hangoztatjuk, hogy az ország elveszítette katonai hatalmát, tehát most a katonai hatalom helyett kulturális téren, kulturális fölénnyel akarjuk visszaszerezni az elszakított részeket. Horváth Zoltán : Frázis ! Kiss Menyhért: Tehát rendkívül fontos, hogy a kultusztárca kinek a kezében van. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Mert ha fegyverekkel nem rendelkezünk, és minden disznóólban felfedezik a franciák a kapanyelet, mely el akar sülni, ebben az esetben a könyvtárakban, a tudományban, művészetben, irodalomban kell a megerősödését folytatni a nemzetnek, hogy ezen a téren lehessen tényleg egy olyan kultúrát produkálni, hogy vonzó hatása legyen az elszakított részek magyarságára és nem magyarságára is. Eőri-Szabo Dezső : Jó kezekben van az a kultusztárca ! Meskó Zoltán: Jó kezekben? Gratulálok! Egyedül vagy, aki ezt mondod! Urbanics Kálmán: Vagyunk itt többen. Mayer János: Az egész párt egy véleményen van e tekintetben. Rassay Károly: Szíveskedjenek felállani, (Zaj. Elnök csenget.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Berki Gyula: Nem ő irányítja a párt politikáját, ő szakminister, aki ért annyit hozzá, mint önök sokan. Kiss Menyhért : Vártuk, hogy az igen t. kultuszmimster ur programmot fog adni itt a nemzetgyűlésen, mert mindenki feszült figyelemmel várta Magyarország kulturális programmját. Nekem egy világért sem jutna eszembe Berki évi január hó 11-én, csütörtökön. Gyula igen t. képviselőtársamnak az állítását kétségbevonni, a minister ur kitűnőségét, kiválóságát, nagy eszét és nagy szorgalmát, mindezt a legteljesebb mértékben elismerem, aláírom. (Zaj.) Berki Gyula: Tanultságát! Nagy műveltségét ! Kiss Menyhért : Nagyon jól tudom azt, hogy ő pályáját a. ministerelnökségen kezdte, annyira kiváló volt és annyira excellenc talentum volt, hogy a közigazgatási bíróságnál azt mondották, hogy nem tudnak élni nélküle és báró Wlassics Gyula igyekezett a legelső alkalommal megragadni a kedvező alkalmat, hogy megszerezze az ő nagy tehetségét a közigazgatási bíróság részére és a közigazgatási bíróságban az ő rendkívüli nagy tehetségét és génijét nem is volt ideje kihasználni, mert akkor jelentkezett a kultuszministeriumi államtitkárságért az akkori kormányzat és azt kívánták, hogy nagy talentumát a kultuszkormányban kell érvényesítenie és rövid idő múlva — csak hónapok alatt — ezt a kiváló nagy geniet az ország érdekében tényleg áttették a kultuszállamtitkári székbe és ott dolgozott az ország érdekében. Tehát most azt mondhatják, hogy nem is ment olyan helyre, ahol nem ismerte az embereket és viszonyokat. Amikor 1919-ben újból megkezdődött a politikai élet, igazán nagyon kevesen tudtak mandátumot kapni. Olyan hazafi, mint gróf Zichy Aladár, aki Szegeden éjet-napot tett eggyé és ugy toborozta a nemzeti hadseregnek a tagjait és igazán demokratikus és szociális munkát fejtett ki, nem tudott mandátumot kapni. Mert abban az időben nem vették szívesen, r ha valaki az arisztokráciának volt a tagja. És a kultuszminister ur az ő nagy tehetségét igenis érvényesíteni tudta akkor is, mert a legnehezebb viszonyok között, amikor az ő rangjára nézve kedvezőtlen szelek fújtak, akkor is mandátumot nyert Sopron városában. 0 tehát feltétlenül az az ember, aki elé nagy várakozással, sőt mondhatnám a legeslegnagyobb várakozással fordul az egész ország, és intézkedéseit a legnagyobb várakozással tekinti, várja- lesi, én tehát egész jogosan tettem szóvá, hogy nagyon sajnálom, hogy nem vagyok abban a helyzetben igen sok képviselőtársammal, valamennyiünkkel együtt, hogy az igen t. kultuszminister urnák a kulturprogrammját hallottuk volna. Igaz ugyan, hogy ő időközönkint a legnacionalistább és a legkeresztényibb lapban, »Az Est«-ben, a »Pesti Napló«-ban és a »Magyarországában szokott kiadni programmtöredékeket és programmkavicsokat, én azonban a parlamentarizmus elvénél fogva feltétlenül kívánatosnak tartanám, hogy amikor itt van a kitűnő alkalom, hogy a nemzetgyűlés szine előtt elmondhassa a kulturprogrammját, ne tüntesse ki a legkeresztényibb és legnacionalistább lapoknak a szerkesztőségeit és .-kitűnő munka-