Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-79
A nemzetgyűlés 79. ülése 1923. évi január hó 8-án, hétfőn. 13 szolgálatnak milicia-rendszer alapján való ren• dezését, legfeljebb háromhavi tényleges szolgálattal és a saját hadkiegészítő területén való szolgálatteljesitéssel. 8. A személyes szabadság védelmére kívánjuk az ezt korlátozó egyes kivételes rendszabályok hatályon kivül helyezése mellett annak az elvnek szigorú érvényre juttatását, hogy birói intézkedés nélkül senki személyes szabadságától meg nem fosztható és abban meg nem szorítható. Kívánjuk végre az egyesülési és gyülekezési jog és a sajtószabadság törvényes biztosítását.« (Zaj jobb felől.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Szomjas Gusztáv : Ugyanezt követelik önök is ! Farkas István: Es önök képviselik a Bratianut ! (JJgy van! a haloldalon. Zaj.) Drozdy Győző : Önökkel nem értenek egyet az ottani magyarok! Propper Sándor : Bratianu és Bethlen egy gyékényen! (Zaj.) Szomjas Gusztáv: Szabad izgatás! Szabad lázítás ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. Rassay Károly: Megdöbbenve állok meg a rövidlátás előtt, amely egyes képviselőtársaim részéről itt most megnyilatkozik. Amikor végre a magyar párt egyesül egész Erdélyben és felállítja a maga legjobban átérzett programmpontjait, akkor egyes képviselő urak a túlsó oldalon itteni közbeszólásaikkal és magatartásukkal egyaránt biztatást adnak a román kormánynak... (TJgy van ! JJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Ellenmondások jobb felöl.) Peyer Károly : Uszítják a románokat a magyarok ellen ! (TJgy van ! JJgy van ! a szélsőbaloldalon és felkiáltások : Szégyeljék magukat !) Farkas István : Szégyen, gyalázat ! Peyer Károly : Ez a hazaárulás ! Ez az uszítás ! Pakots József: Politikailag éretlenek! Propper Sándor : Egy húron pendülnek Bratianuval ! (Zaj.) Elnök (esenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Peidl Gyula : így néz ki az önök irredentája! Rassay Károly : En magasabb szempontokat tekintve még megkezdett mondatomat sem fogom befejezni és lezárom ezt a tételt. Csak azt a konzekvenciát vonom el, hogy ha mi azt akarjuk, hogy itt komoly integritási mozgalom legyen a lelkekben, akkor olyan atmoszférát kell itt teremteni, hogy lássák az elszakított területeken élő magyarok, hogy a hivatalos román politika között és az ő politikai ideáljai között olyan szakadék van, amelyet nem lehet áthidalni. Legyenek meggyőződve, hogy semmiféle hazafiaskodó közbekiáltás, semmiféle napidíjas irredentapolitika ezt a lelkekben beállott . . . Szomjas Gusztáv: Ez a bolond beszedi Napidíjas irredenta ? (Nagy zaj és közbekiáltások a baloldalon: Rendre 1 Rendre!) - . Elnök : Szomjas képviselő urat kérem, hogy imparlamentáris kifejezésektől tartózkodjék ! Sándor Pál : Mi már rendreutasítottuk volna ! Elnök : Sándor Pál képviselő urat kérem, ne méltóztassék az elnöki enunciációt kritika tárgyává tenni. Rassay Károly : . . . ezeket a szakadékokat nem lehet áthidalni azokkal a jelenségekkel, amelyekre előbb utaltam. Egy becsületes külpolitikának egyetlen követelménye lehet, hogy teremtsenek végre idebenn olyan politikai viszonyokat, hogy a most már fehéren, feketén előttünk álló utón összefoghassanak a határokra való tekintet nélkül, nemzetiségre, fajra, felekezetre való tekintet nélkül mindazok, akikben a magyar államisághoz való vágyódás meg él és nem halt ki. (JJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ami azt illeti, hogy konkrét sérelmek merülnek fel, sajnosán kell megállapítanom, hogy sok igazságtalanság történik az elszakított területeken az ottmaradt volt magyar állampolgárokkai szemben . . . Halász Móric : Kiszállítják őket Amerikába ! Rassay Károly: ... egyformán súlyos igazságtalanságok történnek Romániában, Csehszlovákiában és Jugoszláviában. Peidl Gyula: És Magyarországon! Rassay Károly : Ezekkel szemben nekünk kötelességünk... Saly Endre : Ott még Zalaegerszeg sincs ! Itt van ! Rassay Károly: ... én tudatosan tartózkodni fogok attól, hogy ezen elvi szempontoktól eltérve konkrété hasonlítsak össze bizonyos kormányzati intézkedéseket, mert igen kellemetlen konzekvenciákat kellene levonnom, ha ezeket a konkrét intézményeket hasonlítanám össze. Ettől függetlenül megállapítom, hogy súlyos igazságtalanságok, súlyos durvaságok és méltánytalanságok történnek és a magyar kormánynak és az egész magyar törvényhozásnak ez ellen fel kell emelnie tiltakozó szavát. (JJgy van! JJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Sokszor hallottam elmondani — sajnos mindig olyan kisérő kommentárokkal, amelyek az ügynek nem használtak, — hogy ezek az igazságtalanságok tényleg megtörténnek. Ilyenkor mindig hallottam erről az oldalról sürgetni a kormányt, hogy milyen intézkedéseket tett vagy hajlandó tenni ezekben az ügyekben. Sohasem kaptunk választ. Nekem azonban az az álláspontom, hogy minket a trianoni békeszerződés arra kötelezett, hogy az itt maradt kisebbségek jogait respektáljuk, — méltóztassék a békeszerződés megfelelő rendelkezéseit elolvasni — ennek folytán nekünk immár morális ós törvényes alapunk van arra, hogy a nemzetek társaságában felemeljük szavunkat és követeljük az elszakított területeken maradt volt magyar állampolgárok jogainak respektálását. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.)
