Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-79

12 A nemzetgyűlés 79. ülése 1923. évi január hó 8-án, hétfőn. Magyar Népszava múlt év december 9-iki számában, amelyet nekem megküldték, a következőket irja : Nem fogom az egész cikket felolvasni, csak a végső passzusát. A cikk azzal foglalkozik, hogy »dr. Teleszky János volt pénz ügyminist er ur, aki ezidőszerint a Magyarország pénzügyeit legfőbb fórumként intéző pénzügyi tanács élén áll, a minap egy nyilatkozatot tett közzé, hogy ezzel az amerikai magyarságot is belekapcsolja Magyarország pénzügyi szanálásába. Egy milliárdot Emiltett. Ez a konstruktiv lap a következőket irja : Hála Istennek és hála annak a polgári szabadságnak, melynek légkörében mi magyarok, akik majdnem mind egy fillér nélkül jöttünk ide, itt több-kevesebb jólétre tettünk szert, mi igenis adhatunk az^ó hazának nemcsak egy milliárd koronát, de száz milliárd koronát is. Mi teljes tudatában vagyunk annak, hogy legalább az anyagiakban talpra tudnók állítani az ó hazát s ezt hajlandók vagyunk meg is tenni, — de meg akarjuk nézni, hogy a hazának szánt pénzt kinek a kezébe adjuk s mire fogják forditani. Mi csak oly kormánynak a rendelkezésére bocsájthatunk milliárdokat, amely kormány maga mellett és maga felett mellékkormányokat nem t űr, amely kormány egyedül a polgári szabadság és jogegyenlőség elvének megfelelően alkotott törvények szerint kormányozza az országot. Kívánhatnánk teljes joggal még sok egyéb feltételt, de mi csak ennyit kívánunk. Ennyit azonban meg kell kívánnunk, mert erre kötelez — Amerika. Kekünk ez erkölcsi kötelességünk uj hazánkkal szemben, melyben a polgári szabadság és jogegyenlőség legelőször diadalmaskodott, de örök időkre.« T. Nemzetgyűlés ! Én ehhez nem fűzök kommentárt. Felesleges hozzá kommentárt fűzni, mert, aki a párthatalmi szempontoktól nincsen elfogulva, nincsen elvakulva és objektive nézi a dolgokat, letudja vonni azokat a konzekvenciákat, amelyek ezekből a kijelentésekből természetszerűleg önként folynak. De azt méltóztatnak talán mondani, hogy Amerika messze van és az a nagy lelki közösség nem is olyan nagyon fontos dolog, hogy átcsapjon a tengeren is és inkább a közvetlenül elszakított magyarsággal találjuk meg a lelki kapcsolatot. Erre vonatkozólag bátor vagyok a következőket említeni. Amint méltóztatnak tudni, Erdélyben a magyar polgári pártok egy nagygyűlést tartottak, amelyen egyesültek. Azt a sokat emlegetett egységet, amelyet mi itt annyiszor sürgettünk és sürgetünk, ezt az egységet az erdélyi magyarság múlt év december 28-án létrehozta báró Jósika Samu elnöklete alatt, tehát ismét nem egy destruktiv egyémiek elnöklete alatt, mert báró Jósika Samu a főrendiház elnöke volt és születésénél, származásánál fogva, múlt politikai szereplésénél fogva biztosíték arra nézve, hogy konstruktiv irányban óhajt politikát csinálni. Ennek az elnöklete alatt megalakították a magyar pártot, amely immár összefolglalja az egész Erdélyben élő összes magyarságot. Ennek a magyar pártnak a kiadott programrnja a következőképen szól. Nem fogom felolvasni az egész programmot, mert az egy kissé terjedelmes volna és bizonyos helyi viszonyokat is érint, de^fel fogok olvasni egypár olyan pontot, amelyekre szükségem van abból a célból, hogy következtetéseimet levonjam. Az alkotmányreformról van szó, mert, amint méltóztatik tudni. Romániában ez most egy akut kérdés : ott most alkotmányreform-bizottság ül együtt, amely az alkotmány minden pontjára vonatkozólag folytat tárgyalásokat és készit javaslatokat megállapítván azt, hogy ez a jelenlegi parlament nem alkalmas az alkotmányozás keresztülvitelére. (Olvassa) : »Epen ezért a magyar párt reámutat arra, hogy a jelen törvényhozó testület az alkotmány megalkotása céljából át kell hogy engedje helyét' egy olyan alkotmányozó nemzetgyűlésnek, amely demokratikus választási törvény alapján és igazságos választási eljárás után jönne létre áthatva annak tudatától, hogy az államfejlődés elengedhetetlen biztositékát jelentő konszolidációt csak az állampolgárok lelki megnyugvása biztosíthatja. T. Nemzetgyűlés ! Sajnos, meg kell állapitanom, hogy a mi viszonyainkra is ráillik ez a kijelentés az első betűtől az utolsóig. Azután, t. Nemzetgyűlés, a programpontok azt hiszem kilenc pontban felsorolják azokat a követeléseket, amelyeket ők a magyar párt programmjában megállapítottak. A programmpontok közül az első. a nemzeti kisebbség mint közjogi alany elismerése, ez speciális az ottani viszonyok által felállított követelmény. Ugyanebben a pontban kimondja az egyesült magyar párt (olvassa) : »Követelünk általános, egyenlő, nőkre is kiterjedő választójogot, titkos szavazással és választókerületenkin t arányos képviselettel.« A második pont : »Követeljük a törvényhatósági községi autonómia (önkormányzat) visszaállítását.« A harmadik pont : »A jogszolgáltatás egyenletességének és nyugodt menetének biztosítására kívánjuk a jogállam attribútumainak is, elsősorban a birói függetlenségnek teljes és hatékony biztosítását, továbbá a törvényhozói birói és közigazgatási hatáskörük szigorú elhatárolását. Kívánjuk emellett az esküdtszéki bíráskodás visszaállítását a jogbiztonság védelmére, a titkos rendőrség és kivételes (katonai) bíráskodás megszüntetését.« Peidl Gyula : ügy látszik nem értenek egyet a kurzussal! (Egy hang jobbról: Nekik szabad védeni magukat; nekünk nem szabad?) A kurzussal nem értenek egyet ! Rassay Károly (továbbolvassa): »5. Kívánjuk a tulajdonjognak teljes védelmét és törvényes biztosítását. A munkásszabadság teljes biztosítása végett kívánjuk a sztrájkjog teljes elismerését, a immkabiztositásnak és munkásvédelemnek az önkormányzat elvén való kiépítését. Kívánjuk az ipar és kereskedelmi tevékenység szabadságát s az ezeket korlátozó rendelkezések hatályon kivül helyezését, az igazságos progresszív adó bevezetését, az adózás szempontjából egy adómentes létminimum igazságos megállapítását. 7. Kívánjuk a katonai