Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-81

144 A nemzetgyűlés 81. ülése 1923, ilyen könyvek vezettessenek és hogy a megfelelő igazolások kéznél legyenek. Hangsúlyozom, — és ezt különösen hangsúlyoznom kell abban a vonatkozásban, ahol az ügyvédeknek, orvosoknak és általában a lateinereknek könyvvezetési kötelezettségéről van szó, — hogy elsősorban maguknak az adózóknak szolgál megnyugtatására és az ő érdekükben való az, hogy olyan bizonyítékokat produkálhassanak, melyeket el kell fogadni, hogy ezekkel a gazdasági alanyokkal szemben, akiknek jövedelmét máskép, mint életmódjukból, külső körülményeikből, — ahogy adótörvényeink mondják : külső ismérvekből — megállapítani nem lehet, ezen ismérvek hatása alatt ne állapíttassanak meg olyan magas jövedelmek, és ehhez képest olyan magas adók, amelyek abszolúte nem felelnek meg az ő tényleges viszonyaiknak, amit pedig épen csak ilyen jól vezetett könyvekből lehet megállapitani és bizonyítani. Ami a kisebb emberek dolgát illeti, hangsúlyozni kívánom, — és ebben a tekintetben teljes megnyugtatást adhatok intencióim felől — bogy a legkevésbé sem óhajtom őket zaklatni, a legkevésbé sem óhajtok olyan reformot megvalósítani, mely hanyatt-homlok menne előre és már az első esztendőkben óriási kötelezettségeket róna olyan emberekre is, akik ezen kötelezettségeknek megfelelni nem képesek. Azt hiszem, hogy magában a végrehajtási utasításban is megfelelően kifejezésre juttattuk ezt az intenciót, valamint azokban a kisérő utasításokban is, amelyeket leadtunk és még le fogunk adni az egyes igazgatóságoknak, mindenesetre hangsúlyozni akarjuk és kiküldötteink által is tudtára adjuk az egyes igazgatóságoknak és végrehajtó közegeknek, hogy a fokozatos végrehajtásra törekszünk, mert csak annak látjuk igazi gyümölcsét és eredményét, ha bevezetve, lassan átmeneti állapotot teremtve jutunk el oda, hogy végre mindenkinek, tehát annak a kisembernek is egészen pontosan megállapíthassuk a jövedelmét, hogy hozzászoktassuk egy rendszerhez, amelyhez a munka intenzivitásának fokozódásával, a gazdasági élet fejlődésével lassan, de remélhetőleg rövid pár esztendő alatt magától is el kell jutni. A végrehajtási utasításban, ahol a könyvvezetés kötelezettsége alóli felmentésekről van szó, Id van mondva az, hogy azok az adózók, akik segéd nélkül dolgoznak, tehát a segéd nélkül dolgozó iparosok nem kötelesek könyvet vezetni. Nem kötelesek azok a kiskereskedők sem, akiknek állandó üzlethelyiségük nincs és segédet sem alkalmaznak. Ezeket a t. képviselő ur is felEmiltette. FelEmiltette azután a földhaszonbérlőt is, ezt már inkább abban az értelemben téve észrevétel tárgyává, hogy a földhaszonbérlők közül többen vezt ehetnének könyveket s hogy ebben a tekintetben itt talán indokolatlan kedvezmény adatott. Erre vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy a földhaszonbérlő is köteles könyvet vezetni minden olyan esetben, mikor nem kizárólag mezőgazdasági jövedelemről van szó, hanem mikor valami olyan ipari tevékenységet folytat, amely túlnyuiik a mezőgazdaság terén. évi január hó 10-én, szerdán. Magát a mezőgazdasági őstermelést nem ez az adó, hanem egy másik adó terheli és a mezőgazdasági terhelés jövedelmét ott tesszük számítás tárgyává. A mezőgazdasági jövedelem természetszerűleg belekerül a jövedelmi adóba és itt is egy egészen külön kulcs és elbírálás alá esik, mert más természetű jövedelemnek tartottuk, mint azt, amely az iparosoknál és kereskedőknél, szóval az általános kereseti adó alá eső adóalanyoknál általában felmerül. Ezért hagytuk ki a mezőgazdaságot, általában kihagyva azt és nem máskép állapítva meg az itteni jövedelmet. Továbbmenőleg ki van mondva a végrehajtási utasításban is, hogy a pénzügyigazgatóság az adózó indokolt kérelmére saját hatáskörében felmentheti őt az adóztatás céljaira szolgáló könyvvezetés kötelezettsége alól, akkor, ha a kisebb terjedelemben, könyvvezetésre alkalmas segéderő nélkül folytatott foglalkozás természete olyan, hogy annak folytatása mellett rendesen könyveket vezetni nem lehet. Pl. kisforgalmú kovácsműhely, borkereskedés, mészárosüzlet stb., ha az illető egész üzlete, egész foglalkozásának menete olyan, hogy célszerűen nem kötelezhető könyvvezetésre, ez alól felmentést kaphat. Felmenthető továbbá az is, aki hiányos iskolai képzettségénél fogva még ezeket az egyszerű könyveket sem képes vezetni és ha az üzlet terjedelme és forgalma olyan kicsiny, hogy tulajdonosát nem lehet arra kötelezni, hogy segéderőt alkalmazzon maga mellett, aki helyette a könyveket vezeti. Végül felmentést nyernek mindazok, akik már amúgy is vezetnek rendes üzleti könyveket, amelyek az adókivetés céljaira szükséges adatok megállapítására alkalmasak. Nem fogunk tehát ebben a tekint 3tben ragaszkodni a felállított sémához, ha az illetőnek már vannak könyvei, amelyek céljainkra alkalmasak. Továbbmenőleg azt is kimondjuk, hogy a pénzügyigazgatóságok saját hatáskörükben könynyitéseket, illetve változtatásokat tehetnek a könyvek vezetése tekintetében, az adózók kérelmére a feltétlenül szükséges mértékben könnyítéseket adhatnak, vagy a foglalkozás természetének masabb könyvek vezetését is elrendelhetik. Szóval megadtuk mindezt a felhatalmazást és azokat a vezérfonalakat is, amelyeket az igazgatóságok eljárásukban alkalmazhatnak, úgyhogy azt hiszem, hogy a felső, a ministeriumi vezetés megfelelő \olta mellett mindazon célok elérését biztosithatjuk, melyeket Vázsonyi t. képviselő ur szem előtt tart és amelyeket magam is igen fontosaknak és elsőrendű érdeküeknek tartok. Hangsúlyozom, az adó érdekében sem látom célszerűnek és megfelelőnek azt az eljárást, hogy egyszerre menjünk bele, szinte egyszerre ugorjunk bele egy rendszerbe, hanem azt tartom, hogy annak lassan be kell magát élnie, hogy az átmenetnek mindig fokozatosnak kell lennie. Viszont én is vallom azt, hogy ezekkel a kisemberekkel szemben a legméltányosabb és legudvariasabb eljárást kell mindig követni és reá kell szoktatni őket lassankint, ugy amint a gazda-