Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-81

A nemzetgyűlés 81. ülése 1923. évi január hó 10-én, szerdán. 145 sági élet különben is megkivánja tőlük, azokra a kivánalmakra, amelyek azonban végső fokon és végeredményben mégis csak szükségesek lesznek ahhoz, hogy igazán igazságos, egyforma és meg­felelő adóztatást létesítsünk az országban. Ami a törvényhozási felhatalmazást illeti, tisztelettel megjegyzem, hogy az a felhatalmazás, amely a könyvvezetési kötelezettség elrendelésére adatott, nézetem szerint implicite magában fog­lalja azt is, hogy én azokat a könyveket ellenőriz­hetem és megnézhetem, hogy az illetők tényleg a rendeletemnek megfelelően járnak-e el, vagy sem. De ettől eltekintve is a jövedelmi adótörvény és az 1920. évben Korányi idejében meghozott adó­törvény, valamint a régi és a& ujabban meghozott kezelési törvény és a kereseti adótörvény is meg­adja a felhatalmazást arra, hogy szemléket tart­hassunk, és megnézhessük azokat a könyveket, amiket az egyes iparosok és kereskedők vezetnek. Természetesen ezekben olyan könyvekről van szó, amelyeket ők máris vezetnek. De ha mi elrendeljük a könyvvezetést olya­nokra is, akik eddig nem vezettek könyvet, kell hogy ezeknek a könyveit is, mint már könyvet vezető emberek könyveit, megtekinthessük. Kü­lönben is, azt hiszem, a dolog logikájából folyik, hogy ezt az ellenőrzést gyakorolni és lehetővé kell tenni. Megjegyzem egyébként, — és ezt különösen az ügyvédeket és orvosokat illetően hangsúlyozom — hogy abszolúte nem szándékozom hogy állan­dóan ilyen könyvvizsgálatokat tartassak és állan­dóan sok embert szaladgáltassak a nagy városok­ban azért, hogy ezekbe a könyvekbe betekintsenek. Fábián Béla : Már most is szaladgálnak. For­galmi adók ügyében ! Kállay Tibor pénzügyminister : Nincs is annyi emberem, hogy olyan munkálatokra alkalmazhas­sam őket, amelyek nem feltétlenül szükségesek, mert különösen ami az ügyvédeket, orvosokat, általában a lateiner foglalkozásúakat illeti, néze­tem szerint általában elég az, ha az adót a kivetés alkalmával egyszer állapítják meg a könyvek alap­ján, és a vizsgálat szempontjából is elegendőf ha az illető pénzügyi közeg tud, megszerez, vagy meg­kérdez egy-két olyan adatot, amelyről tudja, hogy a valóságnak megfelel, és hogy azoknak a könyvek, ben is szerepelniök kell, és csupán ezeknek meg­mutatását kéri, vagy ezeknek benlétét vizsgálja az illető könyvekben. Mondom, nincs annyi emberünk, de szándé­komban sincs, hogy itt könyvvezetést ellenőrző tanfolyamokat rendezzünk és végezzünk a fő­városban, a célunk csak az, hogy biztosítsuk, hogy azok a könyvek tényleg megfelelők legyenek, olya­nok, hogy azokat tényleg bizonyító erejüeknek is elfogadhassuk. Mondom tehát, mindazok a rendel­kezések,- amelyek az utasításban is benfoglaltat­nak, ugy a levelekre, mint egyéb okmányokra nézve, nézetem szerint, teljesen hozzátartoznak ahhoz, hogy az igazolás lehetősége meglegyen, és semmivel sem akarunk túl menni azon a pouvoir-on, amelyet erre a célra kaptunk és amely arra szók gál, hogy pontos és megbízható módon legyen a végeredmény produkálható. Ha valamely pénzügyi közeg ilyesmit magyarázna ki belőle, az minden­esetre nem az utasítás értelmében, hanem az uta­sítás ellenére járna el, és én a magam részéről igyekezni fogok, hogy a megfelelő végrehajtást minden igazgatóságban biztosítsam. Ami az adószigor kérdésében előadottakat illeti, megjegyezni óhajtom, hogy a kereseti adó az a terrénum, amelynél a legjobban van magára hagyatva és a legkevésbé tud a maga erejéből bol­dogulni az úgynevezett finánc. Hiszen utóvégre a földet és a házat illetőleg nem túlságosan nehéz dolog annak megállapítása, hogy van, és hogy an­nak jövedelme van, ebben a tekintetben igen könnyű a közegek eljárása, de nehéz a kereset meg­állapítása, a különböző foglalkozásokból, üzletek­ből eredő jövedelmek megállapítása, és épen ez az a terrénum tehát, ahol bizonyos nagyobbfoku közreműködést kell kérnünk az illető adóala­nyoktól. Ami a jövedelmi adó megállapítását illeti, a jövedelmi adót az után a jövedelem után vetik ki, amely részben keresetből, részben ház- vagy föld­birtokból eredő jövedelemből származik. Még egy bizonyos tőkejövedelem is lehet ebben a jövede­lemben, amit azonban különösen az adott vi­szonyaink között túlságosan nagyra igazán nem tekinthetünk, és amely az elmúlt időben sem ját­szott valami különösebb szerepet. Egyébként ezt a jövedelmet más módokon is igyekszünk meg­adóztatni, úgyhogy a kidolgozandó és megállapí­tandó jövedelem tulajdonképen ezekből a jöve­delmi tételekből áll, amiket itt a kereseti adónál kell kidolgozni. Ezek azok, amelyeket leginkább kell ellenőrzés alá venni. Ez magyarázza meg azt, hogy e tekintetben bizonyos szigorú és az adózókra nézve terhesebb eljárás kívántatik meg, de mindig csak annak a célnak biztosítása érdekében, hogy az összes jövedelmeket illetően biztosithassuk az egy­forma és egyenletes elbánást. Legutoljára hagytam azt, amit a t. képviselő ur legelsőnek Emiltett, hogy t. i. a kereseti adó, mint mondta, illetve a kereseti adó céljára kidolgozott jövedelem, alapját képezvén a jövedelemadónak, az utasításnak és általában az egész rendezésnek akkor kell bekövetkeznie, amikor a jövedelemadót illetően változott helyzettel állunk szemben. Erre vonatkozólag tisztelettel megjegyzem, hogy a jövedelemadó régi tételei az uj általános kivetésnél alkalmaztatni többé nem fognak. Ezt voltam bátor leszögezni, már a nyári adó­reform vitában, sőt lefektettük ezt a gondolatot magában a földadótörvényben is, és kimondottuk, hogy uj általános kivetést nem csinálunk mind­addig, amíg a jövedelmi adó novellája utján meg nem változtatjuk a minimumot, és meg nem vál­toztatjuk a jövedelemadó skáláját. Ez természe­tesen nem csak minisztrális, hanem törvényhozási ígéret az egész adóközönséggel szemben, tehát az 1920. és 1921. évekre szóló és most befejezés alatt álló adókivetés után uj jövedelemadó kivetést és

Next

/
Oldalképek
Tartalom