Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-81

À nemzetgyűlés 83. ülése 1923, '. évi január kő 10-én, szerdán. 135 Rakovszky Iván belügyminister :. Mert mind Moszkvából küldött agitátorok! Ön is tudja! Erre a célra küldött agitátorok! Esztergályos János: Kedves belügyminister ur, egyet méltóztassék már most tudomásul venni : azt a célt, amelyet a kormány és az igen t. belügyminister ur el akar érni, ezzel a preventiv intézkedéssel távolról sem fogja elérni, mert annak az embernek a lelkében, aki tudja, hogy otthon egy beteges öreg anyának szive vérzik gyermeke után, ezzel a preventiv intézkedéssel önök a hazaszeretetnek legparányibb csiráját is ki fogják oltani. Szabóky Jenő : Ne ment volna agitátornak ! Esztergályos János : Ne ment volna a földművelésügyi minister forradalmi kormány tagjának! Szomjas Gusztáv: Különleges hazaszeretet! Esztergályos János : Minthogy nagyon gyorsan fut az idő, méltóztassék megengedni, hogy azt a tiszteletteljes kérelmet intézzem a belügyminister úrhoz, kegyeskedjék intézkedni, hogy azoknak a súlyos tüdőbetegeknek, akik a zalaegerszegi kórházban vannak s akiknek óráik, talán perceik is meg vannak számlálva, szabadságuk visszaadassék, hogy ha már el kell pusztulniuk, ha már meg keli halniok, legalább haljanak meg családjuk körében, gyermekeik karjai között. Rakovszky Iván belügyminister : Ha van otthona, haza is eresztjük ! Esztergályos János: Arra kérem a belügyminister urat, méltóztassék* sürgősen intézkedni, hogy a dühöngő őrültek, névszerint Dobler Ferenc, Hirsch Benő, Binet Dezső és Fleischhakker Sándor a zalaegerszegi internáló táborból haladéktalanul elvitessenek egy olyan kórházba, ahol betegségüknek megfelelő orvosi kezelésben részesülhetnek. Ezáltal elméltóztatik érni azt is, hogy ezek a szerencsétlenek, akik súlyos betegen vannak a kórházban és akiknek nyugalomra van szükségük, rövidesen elhagyhassák a kórházat. A végére hagytam egy dolgot, és talán nem is mondtam volna el, ha az igen t. túloldal, amikor a kutyaügyet Emiltettem és azt mondtam, hogy olyan borzasztó az éhség a zalaegerszegi internáló táborban, hogy még a kutyát is megeszik, nem háborodott volna fel és nem kiáltották volna többen felém, hogy ez lehetetlenség ! Rakovszky Iván belügyminister : Nem igaz ! Egészen normális katonaporciót kapnak. Ne tessék itt folyton ismételni ezt a valótlanságot ! Szomjas Gusztáv: Ezért háborodtunk fel, mert ön valótlanságot mond ! Esztergályos János: T. belügyminister ur, 25 deka kenyeret kapnak naponta, abból kell meglenniök egész nap, akik pedig dolgoznak, azok még pótkenyeret kapnak, de azt sem mind. Kedves belügyminister ur! (Egy hang a baloldalon: Micsoda hedves?) Nekem nagyon kedves. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy rátérjek a kutyaügyre. Az előbb általam Emiltett két kutya közül az egyik játsza a főszerepet. Az egyik tiszthelyettesnek a táborban két vadászkutyája volt. A két vadászkutyának az általam Emiltett volt csendőr az ápolója. A kutyák, minthogy jó koszton vannak, jó katonai menázsit kapnak . . . Patacsi Dénes: Az a baj, hogy sok kutya jobban él, mint a szegény ember ! Esztergályos János : Sokkal jobban élnek, mint sok szegény ember és mint az internáltak. A két kutya igen jó kondícióban volt, alaposan ki voltak hizva. Gusztusosak voltak az internáltak egyike-másika előtt. Az internálótáborból ketten, egy Kozarek nevű rokkant, aki a munka alól fel volt mentve . . . Peyer Károly: Rossz neve volt! Esztergályos János : ... és egy másik internált megállapodtak abban, hogy a kutyából egy felséges napot csinálnak maguknak. Egyik este "bevitték a barakkba a vadászkutyát. Kozarek, a rokkant, leölte és elkészítette gulyásnak a kutyát. Jó magyaros gulyást csináltak belőle. Szomjas Gusztáv : A csehek rendszeresen ették a kutyahust ! Patacsi Dénes: Pedig kutyából sohasem lesz szalonna! Esztergályos János : Amikor a barakk lakói hazajöttek, a tettestársak szétosztották közöttük a kutyát és mindegyikük kapott egy fél csajka kutyagulyást. Mindegyiküknek azonban hozzá kellett adni annyit, amennyi sóra, paprikára kellett. Elnök : Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy a házszabályok 251. §-a alapján megállapított tárgyalási idő letelt. Ezért kérem, szíveskedjék beszédét befejezni. Esztergályos János : Csak egy percet kérek. Megették a kutyát. Ennek következménye az volt, hogy megindult másnap a hivatalos nyomozás. Megállapították a tetteseket, kihallgatásra vezették őket és az Ítélet a kö?étkező? képen hangzott : Az az egyik tettes, aki naponta 50 koronát kapott, fizetés nélkül kénytelen azontúl dolgozni. Nem kap egy krajcár fizetést sem mindaddig, amig a kutya értékét, az akkori jó pénzben 1200 koronát le nem fizetett, ellenben az a rokkant, aki addig fel volt mentve a munka alól, kényszerítve van dolgozni mindaddig, amig az internáló táborban van. Huszár Dezső: Szóval nem élelmezés fejében kapták a kutyahust! Esztergályos János: De az éhség oly nagy a táborban, hogyha alkalom nyilik rá, megeszik a többi kutyát is. Rakovszky Iván belügyminister: Az előbb mondta, hogy milyen jól néznek ki a hazatérőbarakkban az emberek ! Esztergályos János : A kutyák néznek jól ki ! Györki Imre: Magyarokról van szó, nem csehekről !