Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-81

128 A nemzetgyűlés 81. ülése 1923. évi január hó 10-én, szerdán. teremből, illetve talán három teremből is áll. Ezekben a termekben, ahol súlyos betegek fekiisznek, ahova gyógyulni kivánó szerencsétlen földi roncsokat visznek be, ezeknek az embereknek nyugalomra volna szükségük. Sajnos azonban, nyugalomról ezekben a kórháztermekben szó sincs. A legfontosabb a betegségnél, hogy a tisztaságra nagy gond fordittassék ; itt pedig ismételten tartozom kijelenteni, hogy az egész telep összes barakkjai közül a kórház az, amely a legpiszkosabb, a legundoritóbb, a legszennyesebb. Ebben a kórházban, amint mondom, súlyos tüdőbetegek vannak, 38—39 fokos lázzal, akikre nézve gyógyulásuk alapfeltétele az abszolút nyugalom. Es e súlyos betegek között dühöngő őrültek vannak benn. Szabó Zoltán: Melyik kórház az? Esztergályos János : Dühöngő őrültek, akik meztelen testükön szíjakkal vannak odakötözve a vaságyhoz ; két karjuk és lábuk oda van kötözve. Ruha nincs a testükön, egy pokrócot dobnak rájuk a többi internáltak, akik ott betegen feküsznek és akiknek végig kell hallgatniok e szerencsétlen emberek irtózatos dühöngését. Méltóztassanak követni engem lelkileg. Patacsi Dénes: Távol van a mi lelkünk magától ! Esztergályos János : Amikor bementem, velem jött Proch ezredes ur, velem jött még egy másik ur Budapestről ós a telepről két internált. Az őrültek abban a pillanatban már dühöngtek ; ordítozás, minden elképzelhetőt felülmúló ordítozás fogadott- (Egy hang a balközépen : Hol volt ez ?) Zalaegerszegen, az internáló táborban. Méltóztassanak csak hidegvérrel követni. Az egyik őrült a következőt kiabálja : »Ti gyilkosok ! Ismét eljöttetek gyilkolni ! Gyilkolni azt tudtok, ti gazemberek! Hagyjatok szabadon! Agyon kell ütni őket!« A másik őrült ugyanígy kiabált : »Gyilkosok, ismét itt vagytok ! Meggyilkoltátok az apámat, meggyilkoltatok engemet ! Hagyjatok szabadon ! Agyon kell ütni ezeket a gazembereket!« Szomjas Gusztáv: Hát hogy az őrült mit kiabált? Azért őrült! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Be nem őrültek közt vannak, meztelenül feküsznek, ott örültek meg!) Hébelt Ede : Ez a praevenció ! (Egy hang jobb felöl: Hiszen a kórházban vannak!) Esztergályos János: T. képviselőtársam valószínűleg nem volt idebent, amikor kijelentettem, hogy minden betűt, minden szót és mondatot, amit Zalaegerszegről mondok, bizonyítani és igazolni tudok. Pikler Emil : Vele volt Proch ezredes ! Patacsi Dénes: A vérnyomokat a parlament pincéjében nézte-e már ? Azok is kiabálnak ! Esztergályos János : A parlament ! A Patacsiféle grammofon Î ; Kabők Lajos : Lejárt már.az a lemez nagyon ! Klárik Ferenc : Az egyik gazságot a másik gazsággal nem kell tetézni ! Az is gazság volt, de ez is gazság ! Kuna P. András: Ennek is ki az okozója? A szociáldemokrata pártot tessék okolni ! Klárik Ferenc : Otthon mondjon ilyet a falujában ! Elnök: Csendet kérek. Éhn Kálmán: Képtelenség! Horváth Zoltán : Azt mondja az orvos, hogy lehetetlen az ilyen dolog ! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, nem a képviselő urakat illeti most a szó. Méltóztassanak a szónokot meghallgatni. Esztergályos János : A harmadik őrült, sovány magas ember, meztelen testtel, a nyaka között egy szál pokróccal a terem közepére rohan elibénk és a következőket mondja : »Ti gyilkosok, meggyilkoltátok anyámat, eltemettétek anyámat, adjátok vissza ! Ti gyilkosok, ti gazemberek !<< Irtózatos, fülsiketítő hang és lárma, t. uraim ! Szabó István (sokorópátkai) : Hisz ez volt a mániája ! Esztergályos János : Ilyen lárma és zaj közt, ilyen irtózatos piszokban fekszenek ott a betegek és feküdtek december 20-án is. Kérdezem önöket, van-e ebben krisztusi szeretet, krisztusi megértés? Van-e az önök leikében egy parányi emberszeretet, hogy ha egy pillanatig is megtűrik Zalaegerszeget, ha ez a valóságnak megfelel ? ! Patacsi Dénes: Parlamenti bizottságot kell kiküldeni ! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Esztergályos János : Majd én is fogom kérni ! Hébelt Ede: Ezt kívánjuk, de sürgősen, nem három hónap múlva ! Kuna P. András: A szociáldemokrata párt vonja le magának a következtetéseket ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Esztergályos János : Az ágyakban betegek feküsznek különböző betegségekkel. Ott van egy ember, név szerint is meg fogom később nevezni, aki egy olyan ütést kapott a nyakszirtjére ott a telepen, hogy elveszítette a beszélőképességét. Klárik Ferenc: Ez a humánus bánásmód! Esztergályos János: Bement ez az ember a kórházba. Ott feküdtek december 20-án rothadó rongyokba burkolt betegek az ágyakban. Egy német fiu volt ott, 20—22 éves lehetett. Amikor hozzámentem s érdeklődtem a baja iránt, azt mondta : Ich habe das Rheumatische, ich bitte die Herren, gibt mir ein Hemd, gibt mir Unterhosen ! (Felkiáltások jobb felől : Szóval, elvesztette a beszélőképességét/ De mikor önt meglátta, rögtön visszanyerte ! Derültség.) Kérem, ez nem az a beteg volt. Az egy másik volt. Erre egy orvos képviselőtársam azt mondotta, hogy ez szinte képtelen dolog, ez lehetetlenség. Hát valóban minden józan, épeszű embernek ezt a megállapítást keli tennie. Mi tehát az oka annak, hogy ebben a kórházban, ahol emberek, amellett, hogy elvették tőlük az egyéni szabadságot, ki-