Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-81

110 A nemzetgyűlés 61. ülése 1926 egyebet nem is teszek szóvá mai beszédemben, azonban Várnai Dánielt, képviselőtársam tegnapi felszólalásával alkalmat adott arra, hogy bizonyos kérdésekre még rátérjek ; Peidl Gyulát, képviselőtársam is provokált engem erre a témára akkor, amikor a soproni népszavazásról szóló törvényjavaslat feküdt a nemzetgyűlés előtt. Akkor én hozzászóltam ehhez és azt a gondolatot juttattam kifejezésre, — szórói-szóra most már nem emlékszem — hogy ha az októberi események be nem következtek volna, akkor csonka Magyarország mai állapota sem állott volna elő olyan merev szigorúságban, mint amilyenben ma mutatkozik. Én ezt nem ugy értettem, hogy egyedül az októberi forradalom volt az oka csonka Magyarországnak, nem értettem ugy, hogy az októberi forradalom okozta, hogy országunk kétharmadát elrabolták, hiszen épen abban a beszédemben Emiltettem, hogy történelmi tényeket nem lehet egy esemény eredőjének betudni, mert minden történelmi tény számos esemény eredője. Drozdy Győző: Ez csak a háborúé! Csik József: Nagy szerepet játszhatott ebben az októberi forradalom is, de nem lehet az ország megcsonkitását tisztán ennek a körülménynek betudni. így értettem én ezt, azonban Peidl Gyula t. képviselő ur félreértett engem, vagy lehet, hogy nem értett félre, de azért felállott és tiltakozott ez ellen, és ő is, miként Drozdy Győző t. képviselőtársam, egyedül a háborút állította oda, mint amely országunk megszállását és nemzetünk pusztulását előidézte. Ismétlem, én e provokálás ellenére sem akartam szóvátenni, hogy az októberi forradalomnak mennyiben volt szerepe országunk megcsonkításában és a mai helyzet létrehozásában. Pikler Emil : Már 1913-ban el volt határozva a megcsonkítás. Drozdy GyŐZŐ : A megcsonkításért azok felelősek, akik a háborúért felelősek, akik háborúba vitték az országot. Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Csik József: Kérném az elnök urat, szíveskedjék öt perc szünetet adni. Elnök : Tessék folytatni két óráig. Csik JÓZSef: Azonban Várnai t. képviselőtársam provokálása folytán néhány adatot leszek bátor felsorakoztatni arra nézve, hogy az októberi forradalom és annak előidézői részesek-e abban, hogy a mai állapot, országunknak ez a megcsonkítása bekövetkezett. Mielőtt rátérnék ennek megvitatására, egy kérdést szeretnék tisztázni, és ez az, hogy én az októbristákat nem foglalom mind egy kalap alá, én nem tartok minden októbristát olyan embernek, aki az ország tönkretételén fáradozott, s különbséget teszek obtobrista és októbrista között. Három osztályba sorolnám az októbristákat. Vannak idealisták, akik akkor, midőn a forradalom kitört, ettől a forradalomtól egy szebb jövő hajnalhasadását, nemzetünk felszabadítását remélték, a független Magyarország eszméjének megvalósítását várták, akik áz őszirózsában nem ', évi január hó 10-én, szerdán. azt nézték, ami utána következett, t. i. a vörös zászlót, hanem tényleg fehérséget, magasztosságot láttak benne, egy uj élet felvirulását. Csalódni emberi dolog, és nemcsak emberek, de nemzetek is sokszor nem a más példáján és kárán okulnak, hanem a magukén. Ezek az idealisták is igy jártak, de kiengesztelték önmagukat azért, hogy amikor látták, hová fejlődik ez az irányzat, ellene szegültek. Ezért nem veszem rossz néven pl. Friedrich István t. képviselőtársamnak, hogy államtitkárságot vállalt, mert az a szent meggyőződésem, hogy idealizmusból, jóakaratból vállalta. Nem veszem rossz néven Bogya János t. képviselőtársamtól sem, hogy a Károlyi-párt tagja volt, nem veszem rossz néven mástól sem, mert nincs jogom feltételezni róluk azt, hogy nemzetietlen rossz szellem vezette volna őket, vagy olyan célok, amelyek az ország romlását előidézik. En ezeket idealistáknak nevezem és eszem ágában sincs erkölcsileg megróni őket az októberi forradalomban való részvételük miatt. Drozdy GyŐZŐ: Az a baj, hogy ezek ma is idealisták, ezek mindig idealisták. Csik JÓZSef: A második csoportot utilitaristáknak nevezném, utilitaristáknak, akik mindig a saját zsebüket, a saját hasznukat nézik, akik iparkodtak hozzásimulni a hatalomhoz ... Drozdy Győző : Halljuk ezeket az urakat névszerint ! Szabó JÓZSef: Sokan vannak! Csik József :... iparkodtak hozzásimulni a hatalomhoz, nem azért, mintha ők kommunizmust akartak volna, nem azért, mintha az ország jólétével törődtek volna. Ezeknek az embereknek mentalitását rendszerint a haszon és az érdek uralja, ez vezette őket, mert onnan méltóságot,címet vagy valami anyagi előnyt vártak. Ilyenek voltak azok, akiket én a második klaszszisba sorozok. A harmadik csoportba sorolom az igazi forradalmárokat, akiknek titkos céljuk az volt, hogy a munkásság védelmének a jelszavával a hatalmat a kezükbe ragadják, ezeknek a hátán a népbiztosi székekbe, vagy a hatalom bársonyszékébe üljenek bele. Kimondom őszintén hogy a szociáldemokraták vezetőinek egy tetemes részét ez a gondolat vezette, akik felhasználták azt a kedvező alkalmat hogy a mi országunk anyagi ereje és hadereje tönkrement, hogy tehát meg kell valósítani az ő álmukat, amelyet ugyan Marx nagyon szépen kikombinált, de amelyet a gyakorlati életben seholsem tudtak megvalósítani, őket ez a hátsó gondolat vezette és épen ezen hátsó gondolattól űzve, hajtva a polgári elemet csak ki akarták használni, mert tudták azt, hogy Magyarországon, különösen a vidéken a szociáldemokrácia még ismeretlen fogalom. Szükségük volt tehát Károlyira és Nagyatádira és még sok olyan emberre, akiket megfogtak, akiknek neve mögé bújva és akikkel a hatalmat megosztva, megcsinálták az ő uralmukat a szociáldemokrata uralmat, amelynek természetes