Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-74

IS Â nemzetgyűlés 74. ülése 1922. adjak le értesítéseiket. És ezek az emberek velünk itt a restaurációs munkában egyenértékűek! Elsőrangú feladata továbbá ennek a nemzetnek az, hogy ipara és kereskedelme idebenn és odakünn tisztelt legyen. Nem tűrhetjük azt, hogy a francia cipős, beretvált arcú — hog}

7 ne mondjam azt a régi hétköznapi kifejezést — gigerlik, akik a búzát a rozstól megkülönböztetni nem tudják, gabonakereskedéssel foglalkoznak,... Cserti József : Es földjüket a zsidóknak adják bérbe! Itt a baj! Láng János : Majd erre is rátérek. Nyugodt lehet a t. képviselő ur aziránt, hogy én tárgyilagos kívánok lenni. (Zaj halfelöl) Nem tűrhetjük azt, hogy azok, akik a búzát a rozstól megkülönböztetni nem tudják, ugyanezt a búzát és rozsot annak a tisztességes, becsületes, verejtékező munkásnak az asztalára hatványozott értékben, tízszeres értékben adják vissza. Nem tűrhetjük azt — és ez méltóképen jellemez még mindig bennünket — hogy nálunk parkett-táncosokból egy év alatt börziánerek, milliomosok legyenek. A mi faji érzésünk, nemzeti érzésünk feltétlenül megkívánja és elvárja, hogy ne tűrjük azt, hogy azok a liberális atyai protektorátus alatt keletkezett és még mindig működő szövetkezetek, szervezetek, körök vagy nem tudom milyen alakulatok és társulatok kellő ellenőrzés nélkül működjenek. Mert tudok olyan szakszervezetet, amely a munkások beleegyezése nélkül is heti 200—400 koronákat von le, azzal a címmel talán, hogy ha annakidején szükség lesz rá, majd segélyezik őket : s mikor a munkás felesége meghal, vagy a munkás beteg lesz, újból csak gyűjtéssel segítenek rajta. Nekünk tudnunk kell és ennek a kormánynak tudnia kell, hogy a munkások ellenkezése dacára levont 200 koronától 400 koronáig terjedő összegek mire fordíttatnak. T. Nemzetgyűlés! Ez a nemzet önmagát becsüli meg, ha tisztviselőit és alkalmazottait az ő szorgos, kitartó munkájukért méltóképen jutalmazza s ezzel azokat, akik a rendeleteknek és törvényeknek végrehajtói, pártatlanságukban alátámasztja. Valóban kiváló szerencséje ennek a nemzetnek az, hogy mig a körülöttünk fekvő, különösen az ujabban keletkezett államokban a legmagasabb intéző körök és államkörök is pénzért kaphatók, addig a mi tisztviselőink tisztakezü szorgos munkásai az újjáépítésnek. Én kalapot emelek a magyar tisztviselői kar, az ő szorgos munkásságuk előtt. Nem találom azonban elégségesnek, hogy én kalapot emeljek előttük, mert ebből a tisztviselők sem egy pár cipőt venni, sem a házbért fizetni nem tudják. (Mozgás a szélsobàloldalon.) A dotációk olyan forrását kívánnám megnyitni a tisztviselők részére, amely talán az első pillanatra bizarrnak tetszik, de amely az államnak egyetlen fillérjébe sem kerül. Sokat járok hivatalokba, különösen a ministeriumokba, ahol igen sok tisztviselő foglalkozik — hogy ugy mondjam — évi december hó 18-án, hétfőn. kizárólagosan kedvezményeknek, a felekre nézve nagy kedvezménnyel, nagy anyagi előnnyel járó ügyeknek az elintézésével. Leszek bátor felolvasni egypárat. (Halljuh ! Halljuk !) így gyógyszertári jogokat, mezőgazdasági és ipari szeszgyárakat és egyéb szeszfőzdéket engedélyeznek, szeszkereskedői engedélyeket adnak, szesz-szabadraktárakat engedélyeznek, nagybani dohányárusitási, italmérési, ecetgyártási, kártyaárusitási engedélyeket, szóval olyan engedélyeket adnak, amelyek az illetőnek nemcsak a megélhetést biztositják, hanem őket sokkal jobb anyagi helyzetbe juttatják, mint bárki mást. Ezeknél az állam az engedélyokiratra ráragasztott bélyegen kívül alig kap valamit, míg ha ezen engedélyokiratoknak nem a kiállításáért, hanem a kiszolgáltatásáért az illető: feleknek bizonyos díjat kellene fizetniök — természetesen nem annak a tisztviselőnek, vagy annak a ministeriumnak a részére, hanem általában — akkor egy olyan alapot lehetne létesíteni, amelyből az állam azt a dotációt tudná meríteni, amelyről később szólni akarok. Jövedéki kihágásoknál, ahol az illető vét az állam ellen s ahol az eljáró tisztviselőnek mondhatnám igazán a legcsekélyebb haszna van a felfedezésből, külön eljárási illetéket kellene szedni, mert hiszen ezért az eljárásért én is fizetek, a másik is, a harmadik is fizet, akik pedig egyáltalában nem vétettünk az állami rend ós rendeletek, törvények ellen. (Mozgás a szélsohaloldalon.) A rágalmazás!, becsületsértési, sajtóperek után, valamint az indokolatlan fellebbezések után, ahol az illető tisztán és kizárólag saját hibájából okoz munkatöbbletet az államnak, például az indokolatlan adófellebbezéseknél 100—200 korona miatt felmennek egész a közigazgatási bíróságig panasszal, három-négy instanciát foglalkoztatnak, egész aktacsomók születnek meg a fellebbezések nyomán, ugy hogy sokkal többe kerül maga a papír, a tinta, nem számítva a túlórákat, amelyeket a tisztviselők kénytelenek emiatt végezni; az illetőkkel meg kellene fizettetni ezt a többletmunkát s ebből egy alapot kellene létesíteni, amelyből a tisztviselőket általában véve jobban lehetne honorálni, mikor egy VII. fizetési osztályban lévő tisztviselőnek 480 korona kiszállási díja van, amely összegért nem tud elmenni Soroksárig sem, és 50 korona túlóradíja van, ami sokkal kevesebb, mint azé az ácsinasé vagy kőmivesinasé, aki pedig igazán csak testi munkát végez. Kiss Menyhért : En már kértem a pénzügyminister urat, hogy emelje fel. Láng János: Szólni akarok még a tisztviselői kar purifikálásáról is. Történt purifikálás, én azonban nem tudom magamat teljesen beleélni abba, hogy fiatal embereket tettek itt B) listára, menesztették nyugdíjba, holott azoknak munkaerejét az államnak módjában lett volna még kiaknázni s nem kellene most a