Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-73

n deczember hó 16-án, szombaton. 70 A nemzetgyűlés 73. ülése 1922. é' arra vonatkozólag, hogy az egymástól kilépett vagy elbocsátott alkalmazottakat nem veszik fel, hogy ezáltal odakössék azt a szerencsétlen alkalmazottat ahhoz a vállalathoz, amelynek szolgálatába szegődött és lehetetlenné tegyék, hogy annak szolgálatából kilépjen és másutt keresse boldogulását. Pikler Emil: Tiszta rabszolgaság! Györki Imre: Ez nem is lehet másképen, ha az alkalmazottaknak nem adatik meg a szervezkedés lehetősége, s ha csak egyoldalúkg, a munkaadói érdekeltség megvédéséről gondos­kodnak, ellenben a védelmi harcra való fel­készültség lehetőségét nem adják meg a másik oldalnak. Ezzel a politikával sikerült elérni azt, hogy a magánalkalmazottak ma jóval rosszabb helyzetben élnek, mint az ipari munkások. Mig ugyanis békeidőben a magánalkalmazottak fize­tés szempontjából körülbelül 20—30°/o-kal jobban voltak dotálva, mint az ipari munkások, addig ma a magánalkalmazottak fizetése, szer­vezkedési szabadságuk meggátlása folytán, 40— 70°/o-kal van mögötte az ipari munkások fize­tésének. A biztosítási tisztviselők pedig való­sággal éhbér mellett dolgoznak. A biztosítási vállalatoknak a pénzügy­minister ur ismételten engedélyt adott arra, hogy a náluk biztosítottaknak külön kezelési költségeket számítsanak fel, hogy azokat a költségeket az alkalmazottak dotációjának javí­tására fordítsák. A vállalatok azonban az így befolyó óriási összegeket jórészt nem a tiszt­viselők fizetésemelésére, hanem arra fordították, hogy a részvényeseknek nagyobb osztalékot adjanak. A pénzintézeti tisztviselők helyzete még szomorúbb, ők a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének, az úgynevezett Tébének terrorisztikus fellépése folytán minden mozgási és cselekvési szabadságuktól meg vannak fosztva. Ezeket a szerencsétlen pénzintézeti tisztviselő­ket minden pénzintézet, minden bank vállalat ráutalta arra, hogy amennyiben fizetésükből nem tudnak megélni, valutaspekulációval foglal­kozzanak ; rászorították saját tisztviselőiket a leg­erköícstelenebb tőzsdei ügyletekre. Addig, amig ezeken a tőzsdei és valutaüzleteken a tisztviselők kerestek, a bankok mentve voltak az alkal­mazottak helyzetének javításától ; mihelyt azon­ban ez a valutaüzlet a tisztviselőkre hátrányo­san ütött ki, a bankok a legkérlelhetetlenebb módon igyekeztek saját tisztviselőikkel szemben fellépni. A tisztviselőket kényszeritették a differenciák megtérítésére s amennyiben ezt nem tudták meg­tenni, akkor vagy elbocsátották a tisztviselőket, vagy pedig a különbözetekkel megterhelték őket, és igy ezeknek mint előlegeknek nyilvántartásával állandóan függő viszonyban tartják alkalmazot­taikat. Ez a helyzet ma az alkalmazottak körében. Ilyen helyzet mellett olvashatjuk a bankok, bizto­sítási vállalatok és ipari vállalatok érdekeit támo- | gató lapoknál azt, hogy ezek óriási összegeket adtak az inségakcióra. Nekem az a kérelmem lenne a belügyminister úrhoz, hogy ezen ipari, pénzintézeti és biztosítási vállalatokkal szemben ugyanazt a rendszert honosítsa meg, amelyet meg akar hono­sítani — mint az előbb mondotta — a községekkel szemben. Ahogy t. i. a községeket rászorítja arra, hogy a saját községbeli szegények javára fordítsák a községben begyült összegeket, ugy azt a pénzt, amit ezek a vállalatok — amelyek saját alkalma­zottaikat a leghihetetlenebb módon kiuzsorázzák — az inségakcióra felajánlottak, utasítsa vissza, s utasítsa a vállalatokat arra, hogy osszák szét az adományt azok között, akik ott éhbérért vannak foglalkoztatva. Ennél nemesebb, jobb cselekedetet nem tudna a belügyminister ur végezni. Amidőn kérem a belügyminister urat, hogy ezt az intézkedést tegye meg, előterjesztem a következő interpellációmat (olvassa) : »Van-e tudomása a minister uniak, hogy a közigazgatási és rendőrhatóságok akadályokat gör­dítenek az alapszabályokkal rendelkező munkások és magánalkalmazottak gazdasági egyesületének működése elé ? Hajlandó-e a minister ur a szervezkedési sza­badság megvédése iránt intézkedni s közegeit az alkalmazottak gazdasági egyesülete működésének zavartalan biztosítására utasítani ?« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A belügyminister ur kivan szólni. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzet­gyűlés ! Nem vagyok abban a helyzetben, hogy végleges választ adjak az interpellációra, miután semmi intézkedést nem tettem és semmiféle rendőr­hatóságot arra nem utasítottam, hogy a magán­alkalmazottak gazdasági egyesületének működése elé bármilyen akadályt is gördítsen. Amennyiben itt a képviselő ur interpellációja folyamán egy konkrét esetet hozott fel, ezt a konkrét esetet meg fogom vizsgáim s a végleges választ akkor fogom megadni, amikor tisztában leszek azzal, hogy az illetékes rendőrhatóság milyen okból hozta meg ezt a kifogásolt határozatát. (Helyeslés a jobboldalon és középen.) ElnÖk : Miután a minister ur csak ideiglenes választ adott, határozathozatalnak szükségessége nem forog fenn. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Csik József! (Nincs jelen.) Elnök : Minthogy Csik József képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik. Szólásra következik 1 Forgács Miklós jegyző': Strausz István ! Strausz István : T. Nemzetgyűlés ! A somogy­gyótapusztai vasúti állomáson létesítendő váró­helyiség ügyében szólalok fel. Kis kérdésnek látsz­hat ik ez at. Nemzetgyűlés előtt. Bár fiatal vagyok mint képviselő, de tudom, hogy at. Nemzetgyűlés elvárja tőlem azt, hogy 30 évet meghaladó közéleti pályám után a nemzetgyűlés elé csak fontos kér­I déseket hozzak. Az interpelláció tárgyává tett kér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom