Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-73

A nemzetgyűlés 73. ülése 1922. évi deczember hó 16-án, szombaton. 71 dés csak látszat szerint kicsi, de jelentőségénél és különösen kisérő körülményeinél fogva a fonto­sabbak közé tartozik. Arról van szó, hogy a Gyótapusztán lévő vasúti állomáson létesitt essék-e egy váróhelyiség. Három somogyi község, nevezetesen Keleviz, Ladány és Bize egybeszökellésénél fekszik ez a vasúti állomás, ahol ez a három község lakosai szokt ak felszállni és leszállni. Sokszor beteg gyermekeket és beteg fel­nőtteket visznek az állomásra, hogy elszállítsák az orvoshoz. Sokszor órákig várakoznak, mert majd­nem mindennapi esetet, hogy egy vagy másfél órai késéssel érkezik vagy indul a h. é. vasút vonatja. Az érdekelt községek hozzám fordultak és meg­kértek, hogy egy váróhelyiség létesitése iránt kér­vényüket a magyar államvasutak igazgatóságához nyújtsam be. A kérés teljesítését készséggel vál­laltam, mert magam győződtem meg arról, hogy az állomáson tél viz idején nemcsak a betegek, hanem a többi felszállók is áznak-fáznak, ami reájuk egye­nesen élet veszedelmet jelent. A kérvényt el is vittem az államvasutak igaz­gatóságához. Ha jól emlékszem, egyik vasárnapi napon. Az egyik igazgató-helyettesnek adtam át, aki megígérte, hogy fel fogja karolni az ügyet s rövidesen el fogja intézni a maga módja és rendje szerint. Három hétig vártam, s miután nagyobb jelentőségűnek tartottam az ügyet a községekre nézve, elmentem érdeklődni. Az iktatóhivatalban jártam először, ahol hosszú kutatás után ráakad­tak az akkor.már aktautra indult kérvényemre. Az iktatóhivatal âz A/l osztályba utasitott, onnan elküldtek az A/3-ba, az A/3-ból a B/4-be, a B/4-ből az F/5-be, az F/5-ből az S/7-be, s végre megtaláltam a K/4-ben. (Derükség.) Itt megnyug­tattak, hogy még aznap le fogják küldeni a kér­vényt a pécsi üzlet vezetőséghez, A pécsi üzlet­vezetőség rövid idő alatt el is intézte, ami dicsére­tére válik. Azután ismét elmentem érdeklődni s megjártam az utat az ABC sorozatot kimeiitő osztályokban. Végre azt tudtam meg, hogy ez a már naggyá nőtt akta a Terézvárosban lévő magas­építési osztályba került. Megnyugtattak aziránt, hogy most már az ügyet rövidesen elintézik. E napokban értesültem arról, hogy el is intézték, és pedig oly módon, hogy leküldték az ügyet a mar­cali járás főszolgabirájának, hogy tárgyalja meg a községekkel, hajlandók-e a várakozóhely létesí­tésének költségeihez hozzájárulni s hajlandók-e arra, hogy az egyik községben a vasúti őrnek in­gyen lakást adjanak. A t. Nemzetgyűlést elsősorban az érdekelheti, hogy milyen adminisztráció van az államvasutak igazgatóságánál, amikor egy egyszerű fabódénak a létesitése ilyen körülményes és bürokratikus eljárást követel. Mert csak egy fabódéról van szó, semmi másról. Hozzá kellett volna még tennem, hogy közben elmentem az érdekelt somogymegyei h. é. vasutak igazgatóságához és ott mindjárt ki­jelentette az igazgatóság, hogyha az akta odajön, kedvezően nyilatkoznak és a fabódé létesítéséhez hozzá fognak járulni. Esztergályos János : Ha egy ministernek volna ott birtoka, már régen volna váróhelyiség. Strausz István : Ez az egy eset mutatja, hogy nem lehet a bü okratikus eljárást annyira kiszí­nezni, hogy az az államvasutakra ne legyen alkal­mazható. Itt van annak az adminisztrációnak rák­fenéje, amely a milliárdokat kivan kiadásokra. Ezért kell minduntalan felemelni a kereskedelem­ügyi minister urnák a személy- és árutarifát, a köz- és magángazdaság nagy kárára. Ezt az adminisztií ciót nem lehet tűni. Ott a vezetőségnek mindenre van ideje, mindeme van képessége és készültsége, csak arra nincs, hogy az adminisztrációt gyökeiében átreformálja. Pedig itt nem is kellene nagy tanulmányokat folytatnia, csak kőiül kell néznie az irattárban, mert ott hagyott Szterényi volt kereskedelen ügyi minister ur terveket, amelyekkel gyökeiében ét akarta re­formálni az adminisztráció szervezetét és meg akarta változtatni azokat az elveket, amelyek ma a vasúti adminisztráció megölői. Különösen akkor esik ez súlyos megítélés alá, ha a mostani kis Magyarországra gondolok, amely ezzel a hatalmas, költséges és a népnek, az ország­nak, de magának a vasútnak érdekeivel sem szá­moló adminisztrációval van sújtva. Az lehetetlen, hogy egy fabódé felállításának aktája tiz, vagy nem tudom hány osztályban forduljon meg és a vége az elhatározás, hogy leadják a vármegyének, akkor, amikor itt emberi élet megkiméléséről és javak megoltalmazásáról van szó. A kérdést azért hoztam ide, hogy lássa a t. Nemzetgyűlés, milyen az államvasutak adminisztrá­ciója. Azt hiszem, képviselőtársaim közül nem egy "járt ott és meggyőződött arról, hogy amiket én itt elmondottam a Vasúti adminisztrációról, az csak egy igen gyenge kép. Sokat beszélhetnék a gazdasági rendszerről, arról a kettős könyvvitelről, amely a bürokrácia táplálója. Ebbe a gazdálkodásba betekintést sem a legfőbb számvevőszék, sem a nemzetgyűlés, de még maga a minister sem nyerhet. Hedry Lőrinc ; Zárszámadás kell, ez az ! Strausz István : Kellene zárszámadás, de ott hiába terjesztenek be zárszámadást, mert kettős könyvvitel alapján készül a zárszámadás és a nemzetgyűlés részére egyszerűen lefejtik kincstári könyvvitelre. El lehet képzelni, miféle zárszámadás lehet az, amely kombinatív adatokat tartalmaz és azokon épül fel. De nagyon belemelegedtem az én szakmámba, (Derültség a jobboldalon.) ezért rátérek interpellá­ciómra és a kereskedelemügyi minister úrhoz a kö­vetkező kérdéseket intézem (olvassa) : »1. Hajlandó-e a t. kereskedelemügyi minister ur a Somogy-Gyóta pusztai állomáson a legsürgő­sebben elrendelni a váróhelyiség létesítését emberi élet és anyagi javak megóvása okából ? 2. Hajlandó-e a t. minister ur az államvasutak igazgatóságának szervezetét egészen uj alapokon átreformálni és az igazgatás elveit a vasutak anyagi

Next

/
Oldalképek
Tartalom