Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-73

A nemzetgyűlés 73. ülése 1922. évi deczemher hó 16-án, szombaton, 67 megyei határozatot hajlandó vagyok jóváhagyni és senkit, aki 5%-nál magasabb pótadóval megrovatik, ezen jótékony adomány megfizetésére végrehajtással kényszeríteni nem lehet. Most a helyzet ez: Az eddig eszközölt összeírás és becslés szerint kerek számban 400 000 embert kellene a tél folyamán munkával ellátni. Azt hiszem, belátja az igen t. ellenzék is, hogy az állam ma nincs abban a helyzetben, hogy a munkátlanoknak ilyen nagy tömegét tisztára állami adókból, a kincstár egyéb jövedelmeiből lássa el. Arra kell tehát törekednünk, hogy a közönséget, a közönségnek azt a tehetősebb részét, amelynek erkölcsi kötelessége, hogy részt vegyen ilyen jótékonysági akcióban, lehetőleg odavezessük, hogy eleget tegyenek erkölcsi kötelességüknek. Ott, ahol ez községi pótadóval, vagy 5%-nál kisebb vármegyei pótadóval lehetséges, semmi kifogás ez ellen az eljárás ellen nem emelhető. Ott, ahol a vármegye a munkanélküliek és a szegények nagy számára való tekintettel egy 5°/o-nál magasabb pótadót akarna kivetni, mint önként felajánlást, igenis elismerem és jóváhagyom ezeket a határozatokat, mert hiszem, hogy az a bizonyos útmutatás, amely az ilyen vármegyei határozatokba foglaltatik, az a bizonyos kulcs, amely szerint az egyesek a jótékony adományozásra felhivatnak, mégis az erkölcsi kényszer erejével fog hatni az illetőkre, akiktől joggal elvárhatjuk, hogy a jótékony akcióban részt vegyenek, és akik bár tudják, hogy végrehajtani velük szemben ezt a határozatot nem lehet, mégis kétszeresen fogják érezni azt a lelkiismeretben" és erkölcsi kötelességet, amely arra nógatja őket, hogy ennek a jótékonysági kötelezettségüknek eleget tegyenek. Amennyiben a képviselő urnák az a kifogása, hogy ilyen 5°/o-nál magasabb pótadókat kényszerrel hajtanak be, én minden konkrét esetben rendelkezésére állok, hogy a sérelmet orvosoljam, lényegileg azonban arra kérem a képviselő urat, ne nagyon biztassa erre azokat a tehetőseket, akik jótékonyság gyakorlására képesek, és akik megtehetik, hogy a maguk garasával az akcióhoz hozzájárulhatnak, hogy elégedetlenkedjenek, hogy kifogásokat emeljenek a kivetés ellen, mert az országnak, a köznek és a népnek az az érdeke, hogy habozás nélkül fizessék meg, ezt a nem pótadót, hanem önkéntes adományt. En hála Istennek azt tapasztalom, hogy az egész országban végesvégig majdnem mindenütt eleget tesz kötelességének elsősorban épen az a kis gazdaosztály, amelynek nem is olyan nagyon sok a fölöslege, és, sajnos, az ellenállás leginkább olyan részről mutatkozik, ahol talán semmi ok sincs rá, hogy az illetők takarékoskodjanak. Meskó Zoltán: Melyik rész az? Rakovszky Iván beliigyminister: ... és oly részről mutatkozik, ahol rendesen tapasztalni szoktuk, hogy bizonyos körök és egyének nem jelentkeznek, hanem visszahúzódnak, amikor a közért áldozatot kell hozni. IVSeskó Zoltán : Kik azok? A gyermeket a nevén nevezni. Rakovszky Iván beliigyminister: Ha neveket mondanék, azt hiszem a képviselő ur volna elsősorban meglepetve, nem tartom azonban szükségesnek, hogy egyes urakat kompromittáljak. Azt hiszem, hogy azzal a váddal, hogy törvény nélkül hajtanak be közszolgáltatásokat, olyan formában foglalkoztam és arranézve olyan felvilágosításokat adtam, hogy az igen t. képviselő ur, aki, mint mondottam, maga sem akar az ak^ió ellen kifogást emelni, megnyugodhatik abban a tekintetben, hogy törvényen nem alapuló végrehajtások nem fognak előfordulni. Most már, ami a másik kérdést illeti, hogy bizonyos állami uradalmak a költségvetésben megállapított felhatalmazás nélkül ehhez az akcióhoz hozzájárultak, ez tulajdonképen nem az én szakom, és nem tudom megmondani, hogy ez milyen alapon történt, de a magam részéről mindenesetre örömmel fogadtam el ezeket az adományokat. Amennyiben itt rigorózus pénzügyi szempontból talán nehézségek mutatkoznak, meg vagyok róla győződve, hogy az uradalmak igazgatósága vagy a földmivelésügyi ministerium számvevősége kellő ellenőrzést fejt ki, és itt semmiféle szabálytalanság nem történt. Ami Szabolcs vármegye határozatát illeti, ahol a Horthy-akcióra megszavazott pótadóból tényleg egyéb célokra is akartak fedezetet szerezni, erre vonatkozólag megnyugtathatom a képviselő urat, hogy ez a határozat fellebbezés folytán hozzám került és én azt a határozatot megsemmisítettem. (Helyeslés.) Ami végül a képviselő ur által felvetett azt a harmadik kérdést illeti, hogy a kormányzó ur iránti tiszteletet és szeretetet rosszul fogja befolyásolni az, hogy egyes embereken behajtanak ilyen jótékony adományokat, egyes emberekkel szemben- lelki vagy fizetési kényszert alkalmaznak : azt hiszem, t. képviselő ur, hogy ebben az országban épen elég nagy a nyomor és épen elég nagy a szegénység arra, hogy a kormányzó ur személyével szemben inkább az keltsen bizalmatlanságot, ha nem tenne meg mindent avégből, hogy a nyomoron és a szegénységen segítsen, (ügy van! Ugy van!) Nagyon szomorúnak látom azoknak az embereknek mentalitását, akik demagóg jelszavak után indulva — mert tudom, vannak ilyen esetek is — azt mondják : mi nem a kormányzónak adtunk pénzt. Minden becsületes ember jól tudja, hogy nem a kormányzónak, nem a kormánynak, nem az államkincstárnak adják ezeket az összegeket, hanem adják annak, ami mindnyájunknak közös : a köznyomornak, a szegényeknek, akik erre a segítségre rá vannak szorulva. T. Nemzetgyűlés ! Végül néhány szót szeretnék szólni arról a kérdésről, miképen történik ezeknek az adományoknak kiosztása. Tisztában 9*