Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-73
68 A nemzetgyűlés 73. ülése 1922. évi deczember hó 16~án, szombaton. vagyok vele, hogy a Horthy-akcióra adott összegek meglehetősen ,súlyos teherként nehezednek az egyesekre. Épen ezért nem akarok más vidékre, vagy a központba adományt elvinni onnan, ahová az befolyt. A magam részéről arra törekszem, hogy az a község, amely összehordta a községházára adományait, azokat^ lehetőleg a saját községében használja fel. (Általános helyeslés.) Arra törekszem, hogy a járás, a vármegye ne legyen kénytelen leadni adományait máshová, hanem a saját munkanélküliéi és szegényei között ossza szét, mert ezzel jutalmazhatom azokat a községeket és vármegyéket is, amelyek bőkezűbbek voltak, mert hiszen a maguk nyomorán, a maguk szegénységén igy kétszeresen segitenek. (ügy van! Ugy van!) A kiosztás megindult. Az összes vármegyékben kiírattak a közmunkák, a legkülönbözőbb közmunkák, amelyekre eddig, sajnos, még kevés jelentkező akadt. De meg vagyok győződve róla, hogy ez jó jel, és azt bizonyitja, hogy az a bizonyos nyomor, amitől a tél folyamán féltünk, még nem érezteti teljes erővel a maga hatását. Ellenben félek tőle, hogy majd később, februárban, márciusban, amikor az eddig gyűjtött készletek már fogyóban lesznek, kétszeres erővel fog mutatkozni ez a nyomorúság. Ezért mindenesetre örülök annak, hogy ma még nincs szükség ezeknek az adományoknak teljes felhasználására, mert igy megtakaríthatók lesznek arra az időre, amikor az igazi nyomor mutatkozni fog. A közmunkák mindenesetre már minden vármegyében ki vannak irva és tisztára a jelentkezők számától függ, hogy az adományok kiosztása gyorsabb vagy lassúbb tempóban fog-e haladni. Annak idején, az akció megindulásakor mindjárt kijelentettem, hogy nem tűröm azt, és nem vagyok hajlandó abba belemenni, hogy ebből az akcióból csak egy fillér is adminisztrációs kiadásokra f ordittassgk ! (Helyeslés.) Ezt betartottuk eddig is a legszigorúbban, és most, amikor a kiosztásról van szó, még egy szót szeretnék ehhez hozzátenni : amennyiben Isten segedelmével ugy fordul a helyzet, hogy nem mutatkoznék akkora nyomor és munkanélküliség, hogy az összegyűlt egész anyagot fel lehessen használni, ha esetleg a kampány végén felesleg mutatkoznék, gondoskodni fogok róla, hogy ez a felesleg is arra a célra fordittassék, amire adták : a nyomor, a szegénység és a munkanélkülicég enyhítésére. (Élénk helyeslés.) Köszönöm a t. képviselő urnák, hogy felhívta figyelmemet arra a bizonyos aggályra, amely az országban a Horthy-akcióval szemben mutatkozik, és megragadom az alkalmat, hogy itt erről a helyről, a nemzet szine előtt kijelentsem, hogy minden legkisebb adományt, legyen az néhány kiló búza vagy néhány fillér, amit valaki becsületes magyar szivének sugallatát követve a nyomor enyhítésére adott, sohasem fogjuk mint adót, mint kényszerszolgáltatást tekinteni, hanem mindig mint a becsületes magyar ember jó szivének megnyilatkozását, amiért nemcsak mi, nemcsak a kormány, de az egész nemzet kell hogy hálás legyen. (Elénk helyeslés és taps.) Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Strausz ístván : T. Nemzetgyűlés ! Ismétlem, szabódva, feszélyezve hoztam a nyomorakció kérdését a nemzetgyűlés elé, mert attól féltem, hogy félreértetem. Nagyon örvendek annak, hogy ugy a t. Ház, mint a belügy minister ur is megértett engem. Még a fülemben hangzanak azok a szavak, amiket az első indemnitási vita alkalmával a túloldalról Bqttlik báró képviselőtársam a Házhoz intézett. O mondta azt, hogy adakozzunk a végsőkig, mert olyan tél szakad ránk, amilyen még nem volt soha ebben az országban. Megnyugvással fogadom a belügyminister ur felvilágosításait, de azért az a meggyőződésem : jó volt, hogy a kérdést idehoztam. Interpellációm magva, amiből kiindultam, az volt, hogy az akció eredetileg az önkéntes adományozás elvén épült föl. A módosított eljárást azonban az ügy egyéb emberbaráti voltánál fogva igazoltnak tekintem, annyival is inkább, mert ugy látom, hogy ezt a nemzetgyűlés minden tagja helyesli. Nekem csak azért kellett felszólalnom, hogy az a nyugtalanság, amely az eltérő eljárás nyomában az országban támadt, itt a belügyminister ur felvilágosításai alapján eloszlattassék. Azt, hogy a vármegyéknek, a községeknek adóztatási joguk van, én "nagyon jól tudom, és hogy most ezzel bizonyos megszorítások mellett — a belügyminister ur felhatalmazás alapján élhet, ezt tudomásul veszem. Tudomásul veszem az állami mezőgazdasági uradalmaknak az akció céljaira adott' gabonaadományait is azzal a feltétellel, hogy a t, kormány annak idején, ugy, ahogy ezt törvényeink kívánják, zárszámadásüag igazolni fogja. Hiszem, hogy az igazolás a földmivelésügyi minister ur részéről nem fog elmaradni. En a magam részéről az igazolás szükségét evidenciában tartom. Még csak a rokkantakat, a hadiárvákat, a hadiözvegyeket és a munkaképteleneket ajánlom az igen t. belügyminister ur gondjaiba, bízvást nem fog róluk megfeledkezni az akció végrehajtása során. Különben a minister ur válaszát tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést: méltóztatnak-e a belügyminister urnák Strausz István képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Ház a választ tudomásul vette. ;:•.-,v : .
