Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-72

30 'A nemzetgyűlés 72. ülése 1922. évi deczember hó 15-én, pénteken. vonják őket. Igaz ugyan, hogy a törvény kimondja, hogy a saját termése után a kistermelő nem tartozik forgalmi adót fizetni, azonban az a szegény falusi ember nem tudja, hogy erről neki a városba községi bizonyítványt kell vinnie, amely igazolja, hogy a saját tyúkja tojta azt a tojást, hogy a saját földjében termett az a zöldség, az a répa vagy egyéb élelmicikk. Odamegy a városba a piacra, ott rögtön megjelenik az adóellenőr és mielőtt még egyetlenegy tojást, csirkét vagy libát eladott volna, az egész áru után meg kell fizetnie a 3°/o-os forgalmi adót, még pedig nemcsak hogy megfizeti, hanem olyan ár után kell neki forgalmi adót fizetni, aminőt az az adóellenőr rádiktál. Ha pedig a piacon azt a cikket eladni nem tudta, ha azt kénytelen hazavinni, akkor az a 3°/o-os forgalmi adó már odaveszett. Ha másnap megjelenik vele, másnap ugyancsak újra meg kell fizetnie, ha közben nem szerezte meg a községi elöljáróságtól azt a hatósági bizonyítványt. De hogy milyen lehetetlenségeket produkál ez a forgalmi adó a gyakorlatban, tessék megnézni egy vidéki országos vásárt.. Tessék megnézni azokat a szegény piaci árusokat, akik gyékény sátrak ban, ponyvák alatt árusítják apró kis cikkeiket. Milyen lehetetlen helyzetben vannak azok! Amikor nem győzik a körülácsorgó gyermekeket figyelni, hogy áruikból egyetmást el ne tulajdonítsanak, amikor nem győzik a vevőket kiszolgálni, akkor nekik, akik az irás mesterségét rendesen nem valami nagyon jól értik, az is kötelességük, hogy minden hajtű, minden inggomb után külön blokkot állitsanak ki és külön adjanak a forgalmi adóról elismervényt. Renczes János : Legjobb volna akkor nem fizetni semmit. Drozdy Győző : Igaza van a t. közbeszóló urnák. Ilyen erkölcstelen rendszer helyett sokkal jobb lenne, ha igazságosabb, becsületes adóztatással szedné be az állam azokat az összegeket, amelyekre szüksége van. De ha ilyen igazságtalan adóztatást hozunk be, akkor legalább gondoskodjanak arról, hogy annak végrehajtásánál az egész ország közvéleményét felháborító esetek elő ne forduljanak. T. Nemzetgyűlés! Beszédemet be óhajtom fejezni. Csak egy nagy problémával, a jóvátétel kérdésével akarok még foglalkozni, mert ez a kérdés az, amely a közel jövőnek, a közeli politikának és közgazdasági helyzetünknek minden pontját dominálni fogja. Az utódállamok sajtójában olvashattunk a napokban cikkeket, olvashattunk híreket arról, milyen nagy jóvátételi összeget kell ennek az országnak esetleg fizetni. Magyar lapok is hirül adták, hogy 4 és fél milliárd arany koronáról van sző Ha ismét számítunk és ezt az összeget átszámítjuk mai aranyértékben, megállapíthatjuk, hogy ez 2000 milliárd mostani koronának felel meg, amiből pedig minden egyes lélekre, a 8 milliónyi magyarságnak minden egyes tagjára 2 és fél millió jut. Lehetetlen, abszurd dolog tehát már csak magának a hirnek is ilyen kolportálása, azonban sajnos, a kormánytól, a ministerelnök úrtól csak egy kicsi sajtóbeli tájékoztatást kaptunk erről a kérdésről, de a jóvátétel problémájáról, erről a nagy bel- és külpolitikai kérdésről, sem a képviselőházat, sem a nemzetet nem tájékoztatja a kormányzat, mintha az bennünket egyáltalában nem is érdekelne. B. Podmaniczky Endre: Nem lehet arról beszélni ! Gömbös Gyula : Hódmezővásárhelyi beszédében foglalkozott vele! Drozdy Győző : Külpolitikai kérdésekben, diplomáciai tekintetben is teljesen tájékozatlanul hagyja a kormányzat a nemzetgyűlést. Mintha csak a karoknak ós rendeknek sokat kigúnyolt külpolitikai tájékozatlanságát örökölte volna ez a Ház is. Mi sem tudunk abszolúte semmit arról, hogy a mi külügyi kormányzatunk mit csinál, milyen szerződéseket köt és egyáltalában hogyan tájékozódik a világpolitikában, mi a szándéka. A diplomácia irányítása ma ebben az országban csupán egy exluziv társaság privát foglalkozása. Ugy bánnak az országgal, mintha az 2—3 erdélyi mágnás magánüzeme volna. (Zaj. jobb felöl.) Egyáltalában nem számolnak be nekünk arról, hogy ezek az előkelő dilettánsok micsoda munkát végeznek, micsoda külpolitikai tevékenységet fejtenek ki. Az a körülmény, hogy csaknem az egész világ közönnyel, sőt, sajnos, ellenszenvvel tekint reánk, elsősorban a mi diplomáciánk bűne. Ma már nem az ordók, nem az etikettfinomságok, nem a szalonpletykák és zsurfiuk főúri diplomáciájára van szükség, hanem olyanra, amely gazdasági ismeretekkel, szociológiai áttekintéssel, geográfiai és etnográfiai tudással, statisztikai tudománnyal felkészülve, a jövő akciók előrelátására, gazdasági veszedelmek elhárítására, a magyar érdekek felderítésére és az általános rokonszenv felkeltésére van hivatva. A jóvátétel szempontjából fontos az, hogy Parisban ennek az országnak olyan magyar követe legyen, aki a magyar álláspontot ott erélyesen, körömszakadásig tudja védelmezni. Ezzel szemben menesztik Parisból Praznovszkyt, azt a követet, aki ott eléggé jól teljesítette kötelességét, de nem menesztik pl. Londonból Szapáryt, aki egyik fiaskót a másik után követte el. Parisba a diplomáciai élet forgatagába el fogják küldeni mostani külügyminfsterünket, báró Bánffy Miklóst, holott báró Bánffy Miklóssal megeshetik ugyanaz, ami itt az amerikai békeszerződés ratifikálásakor történt, hogy ezt a fontos törvényjavaslatot elaludta és a kormánypártnak obstrukcióval kellett gondoskodnia arról, hogy a ministert megvárják. Én tehát attól tartok, hogy Bánffy igen t. jövendő párisi követ a jóvátételi bizottság tárgyalásáról is el fog késni és ott nem lesz majd senki, aki obstruálni fog addig, amig őkegyelmessége toalettjét otthon rendbeb.ozza,. . „ .. . .-