Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-72

À nemzetgyűlés 72. ülése 1922. évi deczember kő 15-én, pénteken. 31 Magyarország gazdag ország. Küldhetné oda egy egész férfiút. Emberekben értettem ezt, hogy gazdag ország, nem anyagilag; férfiakban. Nagyon sok a főtanácsos, nagyon sok a pénzügyi tanácsos, tehát kiváló embernek nagyon soknak kell itt lennie, kiváló férfiakban valószínűleg gazdag országnak kell lennünk. De olyan gazdagok anyagilag nem vagyunk, hogy egyszerre két embert is tarthassunk Parisban. Azt kérdezem a t. Háztól, mi szükség van arra, hogy mi a mi Bánffy Miklósunk mellé még egy pénzügyi szárazdajkát is küldjünk ki Parisba? Mi szükség van arra, hogy egy pénzügyi pesztonkát, Korányit is oda állítsuk mellé, amikor nekünk olyan sok főtanácsosságra alkalmas férfiunk van, akik ezt a szerepet Parisban a mi érdekeinknek megfelelően teljes mértékben be tudnák tölteni. Egyébként ha a jóvátétel imposzibilis követelésével lépnének fel Magyarországgal szemben, akkor minden magyarnak csak egy álláspontja lehet: a kormányzat mondjon le, sőt mondjon le minden magyar képviselő is és ne akadjon ebben az országban egyetlenegy olyan magyar sem, aki vállalni hajlandó azokat az antant-követeléseket, ne akadjon az egész országban egyetlen olyan magyar sem . . . Szabó István (sokorópátkai) : Berinkey ezt csinálta ! Drozdy Győző: ...aki az exekutor szerepét hajlandó vállalni? (Élénk hely esi és bal felől.) A magyar hatóságok, a magyar közigazgatás, a magyar tisztviselői kar akkor is, ha hosszú időn keresztül talán kormányzat, talán nemzetgyűlés nélkül is működnék az ország, tudni fogja a kötelességét, hogy itt a rend, a béke ós konszolidáció azokban a nehéz időkben is meglegyen. (Helyeslés bal felöl.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ezek után befejezem beszédemet. Örülök, hogy végre egy pontban — és pedig a legfontosabb kérdésben, amely mindannyiunkra talán legfontosabb — egyetért velem a t. túloldal. Az mdemnitást azonban még eme kellemes utóhang dacára sem fogadhatom el. Nem fogadhatom el azért, mert csak olyan kormánynak adok felhatalmazást arra, hogy költségvetés nélkül dolgozzék az állam vagyonával, pénzével, költse ennek jövedelmeit, amely az országban rendet, békét és nyugalmat tud fentartani. Minthogy azonban ez a kormány erre képtelen, én iránta semmiféle bizalommal nem viseltetem, tehát az indemnitást meg nem szavazom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök : Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy ötvennél több képviselő a házszabályok 250. §-a alapján indítványt nyújtott be hozzám arra vonatkozóan, hogy az indemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalásának tartamára az ülések ideje napi nyolc órában állapittassék meg. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az aláírók névsorát felolvasni, hogy megállapítsam, I vájjon az aláíró képviselő urak közül ötvenen jelen vannak-e. Héjj Imre jegyző (olvassa az aláírók névsorát). Einök : Megállapítom, hogy az aláíró képviselő urak közül ötvenen jelen vannak, Az indítvány felett tehát a házszabályok értelmében a legközelebbi ülés kezdetén fogunk határozni. T. Nemzetgyűlés ! Az idő előrehaladván . . . Zsirkay János: Szót kérek, elnök ur. Személyes megtámadtatás címén kérek szót. Elnök: Tessék. Zsirkay János: Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Drozdy képviselő ur beszéde alatt a baloldalról az a közbekiáltás hangzott felém : fogja be a szálát, magának nincs joga itt lenni. (Zaj és felkiáltások a szélsőbal oldalon : De mennyire !) Válaszolok, tessék csak meghallgatni. (Zaj és felkiáltások a széhöbaloldalon : Tarpa ') Közben Nügy Ernő képviselő ur azt mondta, hogy valósággal Lombroso-alak vagyok (Élénk derültség.) En erre nem akarok válaszolni. (Zaj.) Drozdy Győző: Nem is hivatott arra, hogy válaszoljon. (Zaj.) Reischl Richárd : Nem lehet szépségversenyt csinálni, a nemzetgyűlésből! Zsirkay János : Nem akarok válaszolni, mert hiszen nem lehet itt szépségversenyt rendezni, s arról igazán nem tehetek, hogy nem vagyok olyan csecsés legény, mint Nagy Ernő képviselő ur. (Zaj. Derültség.) Drozdy képviselő ur A Nép című újságra vonatkozólag is tett bizonyos kijelentéseket, és mivel én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ennek a magyar keresztény lapnak munkatársa, sőt politikai szerkesztője lehetek, szükségesnek tartom, hogy a képviselő ur vádjaira válaszoljak. (Zaj.) Az első vádat, hogy fogjam be a számat, mert nincs jogom itt lenni, határozottan és kereken visszautasítom. Visszautasítom pedig a baloldalnak ezt a vádját azért, mert a baloldal minden egyes pillanatban megragadja az alkalmat, hogy a jogrendre hivatkozzék. Ha a jogrendre hivatkozik, akkor legyen elég következetes és alkalmazza a jogrendet velem szemben is. Drozdy Győző: Ha van jogrend, akkor ön nincs itt! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Zsirkay János: En megbízólevelemet a Háznak bemutattam s ez a mandátum megpeticionáltatott, tehát az elé a bíróság és bizottság elé utaltatott, amely hivatva van abban dönteni, . . • Drozdy Győző: Nem biróság az, hanem bizottság! Pártbizottság! Zsirkay János : . ., hogy igaz-e mindaz a rágalom, amelyet a tarpai választásokból kifolyólag mind a keresztény kormányzatra, mind az én személyemre indokolatlanul — mert meg I vagyok róla győződve, hogy indokolatlanul —-