Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-72
A nemzetgyűlés 72. ülése 1922. évi deczemher hó 15-én, pénteken. 29 de sem gyűlésekkel, sem memorandumokkal, sem jaigatással, sem hódoló expedíciókkal, amelyeket a pénzügy minister úrhoz vezetnek, nem tudják elérni, hogy revízió alá vegyék ezeket a kérdéseket. Ha pedig egy vitás eset felmerül és az illető azt mondja, hogy nem fizetek, hanem megyek a közigazgatási bírósághoz, akkor a kiküldött adóellenőrök, adódetektivek haladéktalanul megállapítják a forgalmi adó befizetésének elmulasztását és tízszeres díjat fizettetnek vele, ugy hogy ilyen igazságtalanul megbüntetett kiskereskedők közül 32 esetben csak egyetlenegy merészelt a közigazgatási birósághoz menni, mert azzal kézbesitik nekik a nyugtát, hogy ha pedig te ezt a kirótt tizszeres büntetést meg nem fizeted, a törvény értelmében azonnal átadunk téged az ügyészségnek. Az a szegény kisember jól tudja, hogy neki igaza van, hogy kizárólag a törvényben és a végrehajtási utasításban rejlő hibák miatt fizet, de mégis kénytelen a tizszeres bírságot kifizetni, mert nem akarja magát kitenni meghurcoltatásoknak és annak, hogy az ügyészség eljárást indítson ellene. Ha valaki mégis a közigazgatási birósághoz fordul, egyszerre két eljárás is folyik; az egyik az ügyészségnél, melyet ellene indítottak, a másik pedig a közigazgatási bíróságnál. Ennek a szegény megszorult embernek egyetlen törekvése, hogy a közigazgatási bíróság előbb döntse el a kérdést, még mielőtt az ügyészség vádat emel ellene. A forgalmi adóról szóló törvény és a végrehajtási utasítás lépteti első alkalommal életbe az úgynevezett adófelügyelőket adódetektiveket, adóügynököket. Ezek abból a büntetési összegből, melyet a mulasztások után megállapítanak, 20%-ot kapnak. Hegedűs pénzügyminister ur már tarthatatlannak mondotta azt a helyzetet, hogy állami alkalmazottak hivatalos munkájuk végzéseért ilyen hallatlan összegeket keressenek. Egy-egy ilyen adóellenőrnek, adódetektivnek ma már milliói vannak, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) nagyon sokan már autóznak Budapest utcáin, épugy, mint azok a siberek, akiket ők rajtacsípnek. Ma már milliókat szerzett az adódetektivek nagy része, természetes tehát, hogy a tisztviselői karban nagyon sokan ambicionálják, hogy ők kapják meg ezeket az adóellenőri kinevezéseket. Hegedűs volt pénzügyminister ur belátta ennek tarthatatlanságát és eltörölte ezt az intézményt. Kállay pénzügyminister ur azonban bizalmas formában újra kibocsátott egy rendeletet, amelynek alapján újra megkezdték ezek működésüket. Ez a rendelet azonban nem a Budapesti Közlönyben jelent meg, a 20%-ra vonatkozó intézkedés a hivatalos lapban nem is szerepel, csak az intézményt hivta életre. Kérdem: lehet-e ilyen módon rendeleteket kiadni? Énszerintem minden rendeletnek meg kell jelennie a hivatalos lapban és amelyik ott nem jelenik meg, azt nem ismerhetjük el rendeletnek. Nekünk az az álláspontunk, hogy erkölcstelenség, ha a polgárok adózásából üzletet csinál az állam egyes tisztviselői számára. Erkölcstelenségnek tekintjük azt, ha az adóalanyt ilyen módon igyekszik tönkre tenni az állam. A legborzalmasabb, hogy az adóellenőröknek, illetve adóügynököknek ez a 20°/o-os kereseti lehetősége annyira megvadítja őket, hogy még a legképtelenebb dolgokért is súlyos büntetéseket rónak ki, mert jól tudják, hogy az illető kereskedő inkább fizet, semhogy az ügyészséghez menjen. Ilyen illegitim módon gyakran százezreket vágnak zsebre saját céljaikra. Az sem közömbös, hogy ebben a pénzszükségben, amikor olyan nagy pénzhiány mutatkozik országszerte, hogy sem a magánvállalkozás, sem az állam a maga kiadásaira nem tud kellő összegeket találni, helyes-e ezekből a szörnyűséges összegekből 20%-ot adni az adóellenőröknek. En nagyon kíváncsi vagyok és meg is kérem a pénzügyi kormányzatot arra, hogy terjesszen a Ház elé kimutatást, vagy legalább számoljon be nekünk arról, hogy mennyit kerestek eddig az adódetektivek. (Egy hang a baloldalon: Van olyan, aki 6 milliót keres!) Van olyan, aki 20—30 milliót keres egy hónapban. Számoljon be a pénzügyminister ur arról, hány ellenőr között oszlott meg ez az X millió, mert mégsem közömbös, hogy egykét tisztviselőnek, egy-két kedvencnek juttat-e az állam ily módon milliókat, vagy pedig az egész tiszviselői kar vagy az egész osztály, amely ott dolgozik, részesedik-e és osztozik-e ebben A nem kétes esetekben, amikor meg tudták állapitani, hogy a kiskereskedőnek, kisiparosnak mi a kötelessége, eddig alig volt adócsalás, azokban a kétes esetekben azonban, amelyekről sem a törvény, sem a végrehajtási utasítás pontos adatokat nem közöl, már pár ezer adócsalás volt, amely ugyan nem nevezhető mind adócsalásnak, de az illetőket az adódetektivek ezen a címen legalább is megsarcolták. Ez a rendszer, ez a módszer, a forgalmi adónak ez a kezelése nagyon sok üzletet csődbe kerget. De még borzalmasabb ennek a rendszernek az a része, amely a blokkrendszerre vonatkozik. Hajlandó vagyok beszédemnek ezt a részét, mely a blokkrendszer lehetetlenségét kritizálná, ezúttal mellőzni, mert ugy tudom, hogy a pénzügyi kormányzat végre belátta ennek lehetetlenségét és végre el fogja ezt törölni. De ha már eltörli a pénzügyi kormányzat a blokkrendszert, felhívom figyelmét arra, ami a falusi kisembernek, a falusi termelőnek legnagyobb sérelme a forgalmi adónál. Vidéki városokban való tartózkodásunk ali kalmával valamennyien látunk siró, jajgató asz« szonyokat, gazdákat, akik kétségbe vannak esve, mert amikor terményükkel, melyet ők maguk produkáltakj a piacra mennek 3 forgalmi adó alé